Vakasszony visszanéz
A reptéren államfõnek sem kijáró, díszes fogadtatás várta. Egy ifjú hölgy lépett elé, és a szemébe vágta, hogy életének legnagyobb kívánsága teljesül éppen, s ez számára a legboldogabb pillanat ezen az árnyékvilágon.
Calderon asszony ezután felkeresett egy általános iskolát, majd konvoja élén vak és csökkent látóképességû gyermekek közé hajtatott. Hogy végül megkoszorúzta-e az ismeretlen katona sírját, arról vészesen korai lapzártánkig nem érkezett hír. Szerencsére Göncz Árpád és Torgyán József éppen egy távoli földrészen tartózkodnak. A pótlásukra fölkínált Csurka Istvánt és Kovács Attilát viszont a magas vendég látni sem akarta, helyettük egy lebontásra ítélt szeméttárolót keresett fel. Egyes meg nem erõsített források szerint turkált is egy kicsit, leginkább PR-menedzsere tanácsára, aki már Margaret Thatcher csarnokbéli látogatása körül is bábáskodott.
Hogy Leticia miért nem akarta látni az említett, impozáns férfiakat, arról eddig csak találgatások folynak. Legvalószínûbbnek az a magyarázat tûnik, hogy nem akart kiesni a szerepébõl. Õ ugyanis az Esmeralda címû mexikói szappanopera szerepe szerint vak hõsnõje. A sorozatot állítólag kétmillióan nézik nálunk. A csinos kis szappanremeknek helyt adó tévécsatorna még azt is kitalálta, hogy az õ szemmûtétjére is indult gyûjtés, mint egykor Isaura felszabadítására. Ez persze úgy hazugság, ahogy van, de mi már semmin sem csodálkozunk. Hiszen az ilyen sztorik éppen azt sugallják, hogy aki idejön, annak valóban vaknak kell lennie. Minimum.
