Szabó Rebeka

Zöldre fáj a foguk

Az új uniós agrárpolitika fideszes átértelmezése

  • Szabó Rebeka
  • 2013. szeptember 8.

Publicisztika

Nőni ugyan nem fog, de jelentősen átalakul az uniós agrártámogatások rendszere a következő költségvetési ciklusban. A tagállami kormányok komoly szabadságot élveznek abban, hogyan osztják el a Brüsszelből érkező pénzt, a formálódó magyar felosztási javaslat pedig még a földtörvénynél is nyilvánvalóbban mutat rá az Orbán-kormány agrárpolitikájának lényegére.

Az új közös agrárpolitikában (KAP) az uniós döntéshozók szándéka szerint a közvetlen kifizetések keretösszegének 30 százalékát a zöldítési komponens teszi ki, amely a termények diverzifikációját, ökológiai területek létesítését, illetve az állandó legelők fenntartását támogatja. Igaz, hogy a valós fenntarthatóságot célzó eredeti bizottsági javaslat teljesen felpuhult a tagállamok és a nagy agrárcégek lobbizásai következtében, s így legfeljebb "zöldre festésre" alkalmas, ugyanakkor legalább üzenetszinten megjelenik, hogy az EU a fenntartható vidékfejlesztést és a földek jó ökológiai állapotának megőrzését fontos közösségi agrárcélnak tartja.

*

Az Orbán-kormány viszont láthatóan teljesen más következtetést vont le a zöldterületek jelentőségéből: megkezdődött a nemzeti parkok, természetvédelmi közalapítványok és magánszemélyek által kezelt, állami tulajdonban lévő védett földek begyűjtése az eddigi használóktól, és azok átirányítása a fideszes klientúrához. Az "első fecske", a Hortobágyi Génmegőrző Kht. 16 ezer hektárnyi védett földből lesz kénytelen 6-8 ezer hektárnyit szétosztani - hogy pontosan kinek, azt még nem tudni, de a Fidesz földbérletosztási gyakorlatát ismerve gyanítható, hogy a területek és a velük járó uniós támogatások a kormánypárt helyi erős embereinél fognak kikötni. A Vértes alján a Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány harcol azokért a bérelt földekért, amelyek évekkel ezelőtt az ő segítségükkel kerültek az illetékes Nemzeti Parkhoz, és amelyeken azóta is szakszerű természetgazdálkodást folytatnak, számos együttműködő partnerrel. Korábban már a hosszú távú közösségi érdekek teljes felülírását jelentette, hogy a hazai ökogazdálkodás szellemi bázisának számító, európai hírű Kishantosi Vidékfejlesztési Központ földjeit szintén szétosztották állami bérletként, ráadásul az új bérlőknek nem kellett vállalniuk az ökológiai gazdálkodás szigorú feltételeit.

A Hortobágyon a klientúra földéhsége egy tízmillió eurós, azaz mintegy hárommilliárd forintos költségvetésű, élőhely-rehabilitációra és madárvédelemre nyert európai uniós projekt felmondását eredményezte. Katasztrofális következményekkel járhat az a szándék is, ha a családi gazdaságokat a kormányzati kommunikáció fókuszába állító kormánypropagandát az eddigi kudarcok után most úgy akarják igazolni, hogy a védett, évtizedek óta megszokott rendben kezelt nemzeti parki területeket felparcellázzák, és a táj jellegétől teljesen idegen szerkezetben adják használatba a lekötelezni kívánt gazdálkodóknak. Képzeljük el, hogyan nézne ki mondjuk a Kiskunság vagy a világörökség részét képező Hortobágy, ha a jelenlegi több száz vagy akár ezerhektáros szikes pusztákat 60-70 hektáronként kerítések, nyári szállások és egyéb állattartó létesítmények csúfítanák, ami ráadásul az évszázados hagyományokkal rendelkező, csekély emberi zavarással járó extenzív legeltetési rendszer végét is jelentené!

Az említett esetekből is látszik, hogy a jelenleg a környezeti fenntarthatóság elve szerint hasznosított földek újraosztása jó üzletnek ígérkezik, hiszen egy rosszabb termőképességű, de természetvédelmi területen lévő Natura 2000-es, emellett mondjuk a túzokprogramban részt vevő legelő hozhat annyit a konyhára, mint egy jó mezőségi szántó - ezeken a jogcímeken ugyanis további uniós pénzek járnak a területalapú támogatás mellé.

*

Abban már semmi meglepő nincs, hogy a kormány és gazdasági holdudvara a közjó szolgálata helyett a közjavak lenyúlásával van elfoglalva - ám még ennek fényében is meghökkentő az igyekezet, amellyel a legnagyobb földbirtokosok befolyásolni igyekeznek a pénzosztás szempontjait. Vannak ugyanis jogcímek - mint a munkahelyteremtő, a fiatal gazdáknak vagy a kisgazdaságoknak járó támogatások, illetve a kifejezetten a kicsiket preferáló kiegészítő támogatás -, amelyekkel a kormány a saját érdekeinek megfelelően tud sakkozni: az EU csak az egyes kategóriák lehetséges felső határát rögzíti, de az adott mozgástéren belül egy-egy állam viszonylag szabadon alakíthatja a saját támogatási rendszerét. Ebben a feltételrendszerben össze lehet állítani egy olyan támogatási struktúrát, amely a helyben lakó fiatal gazdákat, a családi gazdaságok megerősödését, a természetkímélő módszereket alkalmazókat az eddiginél jobban segítené, de egy olyat is, ahol a sok földdel rendelkező, nagyüzemi módszerekkel gazdálkodó agrárvállalkozók viszik el a KAP-kassza döntő hányadát. A szokatlan intenzitással és nyíltsággal zajló lobbizás "természetesen" az oligarchák kedvezményezéséért zajlik, a hozzáférhető információk szerint nem is eredménytelenül - jelentős erők mozdultak meg például annak érdekében, hogy a kiegészítő támogatást egyáltalán ne vegyük igénybe, így nem kellene érdemben hozzányúlni a területalapú támogatások jelenlegi, a nagyoknak kedvező rendszeréhez.

*

Az agrárpolitika nem a szavak, hanem a jogszabályok és a pénztárcák szintjén dől el. 2014 elejéig kell megalkotni a magyar agrártámogatási szabályozást, akkorra kiderül, hogy maradt-e még komolyan vehető mondat a Fidesz-kormány úgynevezett Nemzeti vidékstratégiájában. Az ország (az adófizetők, az állampolgárok, a magyar fogyasztók) szempontjából egyértelmű, hogy a közösségi pénzforrásokat olyan mezőgazdaság támogatására kellene fordítani, amely méltányos jövedelmet biztosít a termelőknek, amely perspektívát nyújt a falvakban élőknek, amely munkahelyeket teremt, és fenntarthatóan, a természeti erőforrások megőrzésével állítja elő élelmiszereinket. A kormány dolga az lenne, hogy - többek között a támogatási rendszer alakításával - a közérdeknek biztosítson elsőbbséget a magán- (tőke)érdekekkel szemben. Az, hogy a "foglyul ejtett állam" tankönyvi példáit immár sorozatban szolgáltató magyar kormányzat képes-e még ilyen differenciált, közjóvezérelt gondolkodásra, több mint kérdéses - afelől viszont szemernyi kétségünk sincs, hogy meg fogják tudni magyarázni, miért teszik az uniós agrárpénzeket a földből élőké helyett a Fideszt (is) bőkezűen finanszírozó csoportok zsebébe.

A szerző a Párbeszéd Magyarországért országgyűlési képviselője, az Együtt - PM szakpolitikusa.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.