A baloldal érdektelensége

  • Tóth Csaba
  • 2016. július 7.

Liberális szemmel – Republikon

A Republikon Intézet régóta úgy gondolja, hogy a baloldali együttműködés kérdései csak egy előválasztással tehetők országosan izgalmas, pozitív végösszegű folyamattá. Semmi nem bizonyítja ezt jobban, mint az MSZP nemrég lezajlott tisztújítása.

Nagyon rég volt példa arra a magyar politikában, hogy egy párt tisztújítása ne előre lefutott mérkőzés legyen; hogy valódi alternatívák versengjenek, s hogy a választás komoly téttel bírjon. Az MSZP nemrég lezajlott tisztújítása ilyen volt. Mind az elnöki, mind a választmányi elnöki posztért fajsúlyos politikusok versengtek, akik stratégiai kérdésekben is eltérő véleményeket jelenítettek meg, A versenynek óriási tétje volt – nemcsak az MSZP, de az egész baloldali-liberális ellenzék számára. Az MSZP az ellenzék legerősebb pártja; az, ki vezeti e pártot – és annak választmányát –, minden, Orbán leváltásában érdekelt szavazónak fontos lehet. Ráadásul az MSZP mostani vezetése dönt majd a miniszterelnök-jelölt kérdéséről, és határozza meg, hogy az MSZP milyen konstrukcióban és milyen programmal indul majd a következő választásokon. Miközben sok elemző és értelmiségi spekulál folyamatosan ezekről a kérdésekről, a szocialisták most megválasztott vezetői ténylegesen dönteni fognak róluk.

false

Mindezek alapján akár azt is várhattuk volna, hogy az MSZP tisztújítása a baloldal legizgalmasabb kérdése lesz, amely a választók és a média érdeklődésének középpontjában áll majd. Nem így történt. Az MSZP tisztújításával kapcsolatos híreket gyakran nagyítóval kellett keresni a vezető médiumokban. Maga a választási eredmény is mintha kevesebb érdeklődést keltett volna, mint az ellenzéki oldal egy „szokásos” tüntetése vagy kezdeményezése. Lehetett persze mindez az időzítés szerencsétlensége okán is: az MSZP tisztújítására az Eb-láz tetőfokán, a Brexit népszavazás után két nappal került sor. Ettől függetlenül tény, hogy a baloldal régóta legfontosabb, legnagyobb téttel bíró belső megmérettetése kevesebb médiafigyelmet kapott, mint az egyébként sokkal kiszámíthatóbb jobbikos elnökválasztás.

E jelenség egyik oka a baloldal általános nehézségeivel függ össze. Dacára az egyébként nagy tétnek, még a baloldal győzelmében bízók jelentős része is mintha irrelevánsnak találná, ki vagy kik vezetik az MSZP-t. A baloldali médiakörnyezetben egy-egy sikeres tüntetés vezéralakjai néha fontosabbnak tűnhetnek, mint az intézményes pártok vezetői, és ezzel a jelenséggel az MSZP e belső választása kapcsán sem tudott volna mit tenni.

Ám legalább ennyire fontos, hogy a tisztújítás azért sem váltott ki széles körű társadalmi érdeklődést, mert a versengő felek nem törekedtek erre. Ők pedig azért nem törekedtek erre, mert sorsuk nem a nyilvánosság előtti küzdelemben, hanem a küldöttek által dőlt el. A pártelnöki vagy választmányi elnöki posztért versengő politikusok pontosan tudták, hogy nekik az MSZP belső nyilvánosságát, pár száz küldöttet kell meggyőzniük – és e tekintetben szinte mindegy, hogy a baloldallal szimpatizáló, több százezer szavazó mit gondol. A versengő politikusok racionális önérdeke azt diktálta, hogy a nyilvánosságtól távol, a küldöttértekezleteken és a kongresszusi plénumon nyerjék meg csatáikat.

false

Ne legyenek illúzióink: előválasztási folyamat nélkül baloldali miniszterelnök-jelöltet is pontosan így választanak. Zárt ajtók mögött, párton belüli – illetve pártok közötti – alkuk eredményeképpen. Ha valaki úgy tud miniszterelnök-jelölt lenni, hogy ehhez egyik vagy másik ellenzéki párt pár száz küldöttjét, esetleg pár tucat vezetőjét kell csak megnyernie, így is fog eljárni. Nem a baloldal egészét mozgósító, a választókat bevonó folyamat lesz a kormányfőjelölt-állítás, hanem egy kívülről nehezen átlátható, a választók számára nehezen azonosítható szempontok alapján hozott döntés.

Pedig lehetne másképp is. Az MSZP tisztújítása az MSZP belügye – ám ettől még érdemes eljátszani a gondolattal, hogy mennyire másképp nézhetett volna ki ugyanez a folyamat, ha egy nyílt előválasztás keretei között zajlik. A baloldali választók többségét érdekelte volna egy négyes elnökjelölti vita. Az elnökjelöltek egészen mást gondoltak baloldaliságról, liberalizmushoz való viszonyról, szövetségi politikáról – vitájuk kapcsán a baloldal egésze elkezdhetett volna e kérdésekről beszélni. Talán ennél is izgalmasabb lett volna, ha Botka László és Hiller István, a választmányi elnöki tisztség jelöltjei, a nyilvánosság előtt mutatják be és védik meg programjukat. Mindez nemcsak a résztvevők személye, de a baloldal programja szempontjából is innovációt jelentett volna. Jó ötlet volt-e a kerítés? A városvezetői vagy a miniszteri-pártelnöki pozíció a jobb előkészítése a választmányi elnökségnek? Milyen legyen a baloldal viszonya a Fideszhez? Ezek a kérdések mind előkerültek volna. Nem beszélve arról, hogy egy előválasztási folyamat pesszimista becslések szerint is tízezreket vonna be a döntési folyamatban, növelve a választott vezetők legitimációját.

Párton belüli előválasztást senki, így a Republikon Intézet sem javasolt soha Magyarországon. Ám a fenti gondolatkísérlet talán jól mutatja, miben más egy belső választás és egy nyílt előválasztás.

A baloldal nagyon kevés lehetőséget kap Magyarországon, hogy a választók előtt izgalmasnak és érdekesnek tűnhessen fel – és még ritkábban alakul ki az az érzet, hogy a választók szempontjából is fontos, ami a baloldalon történik. Az utóbbi hetek bemutatták, hogy a jelenlegi intézményi szabályok között még a baloldal legerősebb pártjának tétre menő mérkőzései is hidegen hagyják a választók széles tömegeit. Új intézményi szabályok, politikai innováció nélkül ugyanez lesz a helyzet a miniszterelnök-választással, illetve a baloldali választási kampánnyal is. A baloldal győzelmében érdekeltek elemi érdeke, hogy ezt ne hagyják.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.