A Ligethez való jog

  • Mikecz Dániel
  • 2016.07.06 10:46

Liberális szemmel – Republikon

Ez a konfliktus nemcsak a környezet- és városvédelemről, hanem a demokráciáról is szól.

A múlt héten felpörögtek az események (friss eseményeket lásd itt) a Városligetbe tervezett múzeumi negyed kapcsán a tüntetők és a beruházók között. A konfliktus akkor robbant ki, amikor a Ligetvédők áttörték a beruházó cég biztonsági emberei által emelt kordonokat a Közlekedési Múzeum körül. A Városliget ügye jellegét tekintve nem teljesen új keletű konfliktus, több ehhez hasonló akciónak lehettünk tanúi 2010-et megelőzően. Az aktivisták elszántsága, az odaláncolás, az ülősztrájk mint tiltakozási forma, valamint a másik oldalon az erőszakosan fellépő beruházó képe sokaknak a 2004-es Zengő-ügyből lehet ismerős. Akkor a szocialista-liberális kormány által a Zengő csúcsára tervezett NATO-lokátor ellen tüntettek környezetvédők, a megépítése ugyanis súlyosan veszélyeztette volna a helyi ökoszisztémát, így a fokozottan védett bánáti bazsarózsát, amely állományának döntő része a Zengő gerincén található. A Zengőn is összecsaptak a helyi civilek és az országos zöldszervezetek, így a Greenpeace aktivistái a beruházó cég biztonsági embereivel. A Zengő-ügy azért érdekes, mert a NATO lokátora végül nem épült fel, a környezetvédő tüntetők sikere pedig hozzájárult később a zöld és globalizációkritikus LMP megalakulásához, amelynek jelenlegi és egykori politikusai közül sokan most is ott táboroznak a Városligetben.

false

A Zengő hegyi csatát a Mecsekben vívták meg, azonban hasonló konfliktusok a fővárosban is megjelentek abban az időben. Ilyen volt a Millenáris Velodrom megvédéséért indult kezdeményezés, az Óbudai-szigetre tervezett Álomsziget ellen szervezett tüntetések, és általában a biciklis közlekedést népszerűsítő Critical Mass mozgalom. Ezekben az ügyekben egyrészt az volt a közös, hogy gyakran összeérő aktivistahálózatok szervezték, vettek részt bennük, másrészt mind kapcsolódtak a közterek közösségi használatát hirdető mozgalomhoz. Az angolul Reclaim The Streets (RTS) néven ismert mozgalom az 1990-es években jelent meg az Egyesült Királyságban, elsősorban a városban közlekedő nagyszámú gépjármű ellen tiltakozva. Ebben az időszakban került ugyanis túlsúlyba a városi tömegközlekedéssel szemben a személygépkocsik használata. Az autó azonban nemcsak a kipufogógáz és a zaj miatt terheli meg a várost, de a tulajdonos végső soron lehatárol egy darabot a köztérből, ellentétben a tömegközlekedéssel utazóval. Az utca visszafoglalásának igénye ugyanakkor nem áll meg a közlekedési viszonyok kritikájánál. Az 1990-es években kezd a város úgy átalakulni, hogy a kreatív iparágak, a nem materiális termelés központja lesz, ezzel pedig a város köztereivel együtt versenyképességi tényező. Ez a változás új konfliktusokat generál a kreatív ipar dolgozói, a köztereket lehatárolni kívánó profitorientált érdekek és a köztérről kiszoruló korábbi lakosok, valamint az urbánus alternatív létformák között.

A Ligetvédők és a biztonsági őrök közötti incidens kapcsán felmerült az is, hogy miért nem lehetséges olyan mértékben mozgósítani a lakosokat, hogy a tömeg érdemben megakassza az építkezést-fakivágást, ami így tárgyalásra, konzultációra bírná a beruházót. Ez különösen annak tükrében érdekes, hogy a Greenpeace által rendelt közvélemény-kutatás szerint a megkérdezett fővárosiak 86%-a ért egyet azzal az állítással, hogy a tervezett múzeumok „zöld területeket nem veszélyeztető helyszíneken kapjanak helyet”. Bár a nyári időszakban nincs egyszerű dolga a tüntetésszervezőknek, az egészségügy és a közoktatás ügyében is sikerült résztvevőket toborozni a tiltakozásokra. A közparkok helyzete ráadásul lehetőséget adhat szélesebb rendszerkritika megfogalmazására, ahogy az Isztambulban történt, ahol a város központi részén fekvő Gezi parkba tervezett bevásárlóközpont miatt szökkent szárba egy országos tiltakozási hullám.

false

 

Fotó: MTI

A Városliget ügye egyelőre azonban nem lett magyar Gezi park. Egyrészről a múzeumok építése nem vált ki akkora ellenállást, mint a bevásárlóközpontoké. Másrészt fontos elem, hogy bár a már említett urbánus alternatív életformák fontos bázisát jelentik az RTS-mozgalmaknak, sokak számára idegen a rájuk jellemző életstílus-politizálás. Ilyen esetekben szoktak a tiltakozások szervezői támogató eseményeket szervezni, ahol olyanok is részt vehetnek, akik egyébként habitusuk alapján nem láncolnák magukat egy kivágásra ítélt fához.

A társadalmi mozgalmak esetében a konfliktus gyakran túlmutat a konkrét ügyön, így az RTS-mozgalom a köztérhasználaton vagy a Ligetvédők tevékenysége a fák kivágásán. A Liget projektről ugyanis az érintettek, tehát a Városligetet használó lakosok megkérdezése, a velük való egyeztetés nélkül döntöttek. Az RTS-mozgalmaknak és a Ligetvédőknek is alapvetése, hogy a köztér használata sokat elárul a közélet állapotáról is, a konfliktus tehát nemcsak a környezet- és városvédelemről, hanem a politikai részvételről és a demokráciáról is szól.

Neked ajánljuk