A választás utáni tüntetések kérdései

szerző
Mikecz Dániel
publikálva
2018. ápr. 24., 18:20
kommentek
1
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A jelenlegi tüntetések kapcsán az egyik kérdés az, hogy kialakulhat-e a Jobbik szimpatizánsaitól a liberális felső középosztályig tartó politikai közösség.

Magyarországon 2002 óta rendre szerveződnek tüntetések a választások után. 2014-ben vélhetően a nyári európai parlamenti, majd az őszi önkormányzati választások miatt csak később, október végén került sor a csalódott ellenzéki választók mozgolódására a netadósként megismert tüntetések formájában. Az elmúlt hetekben szervezett tüntetéseken azonban a mozgósítást minden bizonnyal a választási csalásokról szóló közbeszéd is serkentette. A választás után tüntetések esetében az elégedetlenséget a választási eredmény, vagy a választási eljárás generálja, noha a legtöbb esetben nincs lehetőség az eredmény megváltoztatására. A választás utáni tüntetés során elhangzott az új választás megtartásának igénye, amit azonban több helyről is képtelen követelésnek tartottak. Jelenleg úgy tűnik, hogy a választás eljárás, a választási csalás el is tűnt a tüntetési témák közül.

Bár a tiltakozások legtöbbször valamilyen döntésre irányulnak és így a döntéshozók a címzettek, lehetségesek a szakpolitikán túlmutató következményei is a demonstrációknak. Ilyen lehet az, ha a tüntetések nyomán kialakul egy közösség, megszilárdul az őket összekapcsoló kölcsönös szolidaritás és létrejön egy kollektív identitás. Ilyen integratív ereje volt a radikális jobboldal esetében a 2006 utáni utcai zavargásoknak, vagy az LMP mozgalmi háttere számára a 2004–2005-ös Zengő tüntetéseknek. A jelenlegi tüntetések kapcsán így az egyik kérdés az, hogy kialakulhat-e a Jobbik szimpatizánsaitól a liberális felső-középosztályig tartó politikai közösség. A tartalmi kérdésekről való tartózkodás, a módszertani megoldásokkal nyerhető előnyök hangsúlyozása révén ugyanis elképzelhető a tarka tömeg összetartása idei-óráig, csak éppen a kollektív identitás, az élményközösség kialakulása marad el.

További kérdés, hogy mennyire reális az ellenzék leváltására vonatkozó igény. Bár érthető az elégedetlenség az ellenzéki pártokkal szemben, mégsem ért be egyik olyan kezdeményezés sem, ami a bal és liberális ellenzéki térfélen ígért volna egyöntetű megújulást. Az LMP nem lett pólusképző 2010 után és nem vált a Fidesz váltópártjává sem, a DK és az MSZP vetélkedése csak felőrli a baloldal társadalmi és szervezeti alapjait, a Momentum egy évvel ezelőtti sikeres megjelenése sem terelte az új-technokrata táborba a csüggedt ellenzéki szavazókat. Ráadásul, ha a következő négy évben parlamentáris eszközökkel nem képzelhető el a kormány leváltása, akkor miért lenne lehetséges az ellenzéké? A választási eredmény ugyanis végső soron stabilizálta a helyzetüket, még ha nem is javított rajta. A bojkottal kapcsolatos különböző ellenzéki mondások, felkérdezések ugyanakkor a korábbról ismert ellenzéki bizonytalanságot és zavaró többszólamúságot mutatják, amely ellen részben a jelenlegi tüntetések is folynak.

A tüntetések kapcsán felmerül továbbá, hogy elképzelhető-e egy olyan intézményesedés, ami nem egy újabb pártot eredményez, hanem egy ernyőszervezetet, amely képes erősíteni a pártok társadalmi beágyazottságát. Ebben az esetben ugyanis lenne arra esély, hogy az állampolgári aktivitás és a pártok mindennapos politikai munkája ne egymás ellen hasson, hanem erősítse a másikat. Ennek azért is van több esélye, mert az általános tapasztalat azt mutatja, hogy a tüntetési hullámok után nem jelennek meg nagy számban azok az öntevékeny civil csoportok, amelyek az ellenzéki politizálás alsó szintjét biztosíthatnák. Megszilárdulhat azonban a pártokkal szembeni jóhiszeműség, aktivitásukra vonatkozó fogadókészség, ami kisebb állampolgári aktivitás mellett is felmutathat eredményeket és demonstrálhatja a hiteles politikai cselekvést.

Legkésőbb a 2019-es európai parlamenti és önkormányzati választásokig el kell dőlnie, hogy megszilárdul-e az utcai egység, tisztul-e az ellenzéki hangzavar és bevetté válnak-e a civilek és pártok együttműködésének jó gyakorlatai. Az érintettek számára azonban nem sok jóval kecsegtet az, hogy az elmúlt években sem sikerült ezekben a kérdésekben előrébb jutni, noha a problémák már régóta ismertek voltak. A baloldal számára ráadásul külön kockázatot jelent, ha az említett tüntetői élményközösség a Jobbik irányába nyitja ki szavazótáborát és nem fordítva. Ráadásul a civil öntevékenység kapcsán is több az egykori radikálisok tapasztalata és joggal hivatkozhatnak arra is, hogy egyedül ők láthatóak a kistelepüléseken az ellenzéki pártok közül.

Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n.

Liberális szemmel – Republikon

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

szerző
Mikecz Dániel
publikálva
2018. ápr. 24., 18:20
kommentek
1
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1
    yoyo
    2018. április 24., kedd 20:09
    Kialakulhat-e egy nagy egységfont a párductól a gödölyéig, igen, ez itt a nagy kérdés.

    jaj, hova jut ez az ország.

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Republikon Intézet

A Republikon Intézet blogján több szerzőtől jelennek meg cikkek. A megjelent írások nem feltétlenül tükrözik az Intézet álláspontját.

Republikon Intézet
Szerző adatlapja
Összes blog Itt

Blog

még több cikk