A politikai elemzők jól tudják, hogy az újságírók és olvasóik sem szeretik az egyrészt-másrészt magyarázatokat. Világos esélyekről, kiforrt “forgatókönyvekről”, az érdekek és motivációk hátteréről szeretnek hallani, nem az egymásnak is ellentmondó értelmezések számbavételéről. Ez érthető a szerkesztőségek részéről, az elemzőknek azonban vigyázniuk kell arra, hogy hitelességük megőrzése érdekében ne bocsátkozzanak túlzó jóslatokba. Bár a differenciált megértéshez szükség van arra, hogy a megfelelő kontextusba helyezzük az eseményeket, ennek a terepe nem minden esetben a napi események gyors kommentálására szakosodott rovatok. Az online sajtó által diktált roham és a magyar médiumok forráshiánya miatt sajnálatos módon viszonylag kevés mód van a politikai, társadalmi események mélyebb, a tudományos eredményeket is népszerűsítő elemzésére, bemutatására. Ez utóbbi éppen azért is lenne fontos, hogy az olvasók a gyors, napi elemzéseket is hozzá tudják kötni a hosszabb távú politikai folyamatokhoz.
| ||
Amit a politikai elemzők se nagyon engedhetnek meg maguknak, azt a politikusoknak főleg nem nézi el a közvélemény. A politikusnak cselekednie kell, hiszen a politika a cselekvésről szól. Aki nem képes felmutatni, hogy ha felhatalmazással bír, akkor hajlandó és képes cselekedni, az a politikus vagy politikai erő teljesen érthető módon veszíti el a választók támogatását. Ezzel tisztában vannak a magyar politikusok is, hiszen még a jelenleg gyengén teljesítő baloldali ellenzéki politikusok mögött is több évtizedes politikai tapasztalat van. A probléma akkor jelenik meg, ha valóban olyan összetett társadalmi jelenségekről van szó, mint amilyen a menekültválság. A válság megjelenése és kiteljesedése után fél évvel sem kap érthető, könnyen kommunikálható választ se a magyar, se az európai közvélemény a baloldali politikusoktól arra nézve, hogy mi lehet a konzekvens, hatékony és kivitelezhető intézkedés azon túl, hogy közös, európai megoldásra van szükség.
A társadalomtudományokban régóta folyik a struktúra kontra ágens vita. Ennek lényege, hogy a struktúrák, mint pl. a gazdasági környezet, a településszerkezet vagy éppen a politikai intézmények befolyásolják-e az egyének viselkedését, avagy azok képesek autonóm módon cselekedni és így akár alakítani is a struktúrákat. Megengedhető leegyszerűsítéssel a struktúra determináló szerepét hangsúlyozó elméletek inkább a baloldali gondolkodáshoz, míg az ágensek, azaz a kitüntetett cselekvők, mint a politikai vezérek jelentőségét kiemelő elméletek a jobboldali hagyományhoz köthetőek.
| ||
Ennek jelentősége nem kizárólag az, hogy mi befolyásolja az egyén viselkedését, hanem ennek folyományaként az a kérdés, hogy mi vagy ki tehető felelőssé. Azért szegény valaki, mert a társadalom intézményei nem teszik lehetővé a felemelkedést, vagy gyenge teljesítménye nyomán nem volt képes kitörni? A politikai vitákban természetesen nem zárják ki egymást ezek az érvek, de észlelhetőek az eltérő hangsúlyok. A strukturális, környezeti hatásokat firtató politikai válaszok ugyanakkor természetüknél fogva sokkal összetettebbek. Ezen oknál fogva pedig nehezebben kommunikálhatóak, különösen egy olyan országban, ahol a történelemtanításban is elsősorban az ágensek és nem a struktúrák szerepét emelik ki. A politika ráadásul gyors megoldásokat sürget, a struktúrák átalakítása ugyanakkor sokkal hosszadalmasabb folyamat. Ki kell tiltani a viselkedni nem tudó menekülteket, vagy úgy kell alakítani az oktatási rendszert, hogy minél sikeresebben integrálódjanak?
A mélyebb társadalmi összefüggések számbavétele nélkül nem lehetséges felelős hosszú távú szakpolitika megalkotása. A struktúra szerepét kiemelő baloldali politizálási hagyomány azonban helyzeti hátrányban van az egyén felelősségét firtató jobboldallal szemben, különösen a gyors reakciót igénylő kommunikációs térben. Az egyrészt-másrészt politizálást el kell kerülni, mert ez óhatatlanul maszatolásnak tűnik a választók szemében. Elkerülhetetlen tehát azoknak a szellemi kapacitásoknak a mozgósítása, amelyek segítségével fél év után meg lehet fogalmazni cselekvési tervet egy olyan jelentős politikai ügyben, mint amilyen a menekültválság is.
