Megállás nélkül zajlik a menekültellenes kampány Magyarországon, miközben a menedékkérők száma – elsősorban a hideg, téli hónapokban köszönhetően – számottevően visszaesett. Míg a nyár eleji kampány fókuszában elsősorban anyagi jellegű érzésekre játszott rá a kormány („elveszik a munkát”), az őszi aláírásgyűjtés, majd a decemberben indult kampány az emberek biztonságérzetére apellál és a menekülteket a terroristákkal mossa össze – így „érvelve” a befogadási kvóta ellen.
Ma már látszik az is, hogy ez a kampány részben a legújabb alkotmánymódosításnak ágyazott meg: az Orbán-kormány éppen a terrorveszélyre való hivatkozással akarja úgy átírni az alaptörvényt, hogy bizonyos, nem túl alaposan definiált körülményekre hivatkozva terrorveszélyhelyzetet hirdethessen ki, mely átmeneti jelleggel rendeleti kormányzást tenne lehetővé – ami számtalan jogállami kételyt vet fel.
| ||
A Fidesz–KDNP szándéka egyértelmű: amíg lehet, a menekültkérdést napirenden akarják tartani, és sokszor ezen keresztül, erre felfűzve politizálnak. A menekültellenes kampányt ugyanis sikerként könyvelte el a Fidesz: elemzői konszenzus van abban is, hogy a kormánypárt 2014. év végén látott népszerűségvesztését döntően ennek köszönhetően tudta megállítani, majd kompenzálni. A Fideszben éppen ezért joggal érezhetik úgy, hogy ezt a témát kell napirenden tartani, hiszen amellett, hogy az emberek félelmére játszik rá, és így egy erőpozícióban lévő kormány cselekvő erőként tűnhet fel, sem a jobb-, sem a baloldali ellenzéknek nem volt rá eddig hathatós, alternatív válasza.
Kérdéses azonban, hogy valóban kitölti-e a politikai napirendet a menekültkérdés, vagy pedig a valóság végül rácáfol Orbánék tervére. Az őszi Eurobarometer-kutatás eredménye ugyanis fontos kettősségre mutat a magyarok véleményével kapcsolatban. Míg ugyanis európai szinten működött a menekült- és terrorellenes hangulat fokozása, a probléma fókuszálása, nemzeti és különösen egyéni szinten már kevésbé tekinthető sikeresnek a Fidesz kampánya. Másképp megfogalmazva: összeurópai szinten jobban változott a magyar válaszadók problémaérzékelése, mint a magyar szinten – a hazai környezetben továbbra is a gazdasági jellegű gondok dominálnak.
Az Európai Unió előtt álló problémák közül ma a legtöbb válaszadó a bevándorlást és a terrorizmust azonosítja: előbbit 58, utóbbi 25 százalék említette a két legfontosabb ügy egyikeként, amivel az EU jelenleg szembenéz. A magyar választók ennél is nagyobb arányban jelölték e két témát: kétharmaduk választotta a migrációt és egyharmaduk a terrorizmust. A felmérés szerint továbbá a magyar választók többet beszélnek európai ügyekről, mint fél évvel korábban: kétharmadról háromnegyedre nőtt a gyakran vagy alkalmanként EU-s politikáról társalgók aránya. A menekültellenes közbeszéd tehát egyértelműen hatott a magyar választókra is, a kampány hatására az EU-n belül az átlagot meghaladó mértékben nőtt azok aránya, akik a bevándorlást és a terrorizmust problémaként látják.
| ||
Nemzeti szinten ugyanakkor már árnyaltabb a kép: a hónapok óta tartó kommunikációs offenzíva ellenére sem került első helyre a bevándorlás mint Magyarország előtt álló kihívás: 34 százaléknyi említést ért ugyanis ez a téma, míg a győztes probléma a munkanélküliség lett, 36 százalékkal. Sokatmondó továbbá, hogy a soron következő ügyek is gazdasági témák: az egészségügy és szociális rendszer 23, a gazdasági helyzet szintén 23, míg az árak és megélhetési költségek emelkedése 18 százaléknyi említést kapott. Ezzel szemben a terrorizmust csupán 8 százalék sorolta a két legfontosabb ügy, kihívás közé. Az EU 28 tagállamából egyébként 12-ben szerepelt első helyen nemzeti ügyként is a migráció mint legfontosabb kihívás, többek között a német, dán, svéd, holland és osztrák válaszadók voltak ezen a véleményen. Mindez egy valódi törésvonalra is rámutat, ugyanis épp 12 olyan másik EU-tagállam van, ahol a magyarhoz hasonlóan a munkanélküliség kapta a legtöbb említést, mikor a válaszadókat a nemzetük előtt álló problémákról kérdezték.
Az egyéni problémák esetén pedig már elsöprő a gazdasági és megélhetési ügyek előnye: a megélhetési költségek növekedését 27 százalék, a háztartás anyagi helyzetét 24 százalék jelölte a két legfontosabb személyes probléma közé. Ugyanebben a kategóriában a bevándorlás csak 9, míg a terrorizmus csupán 5 százalékot kapott. Noha egyéni szinten az EU más tagállamaiban is kisebb szerep jut a bevándorlás és a terrorizmus miatti félelemnek, a többi érintett országban (Ausztria, Svédország, Németország stb.) a magyarokénál jóval többen, 16-20 százaléknyian jelezték a migrációt saját problémaként is – a terrorizmus ugyanakkor még ezekben az országokban sem merült fel mint reális veszély.
| ||
Mindez arra enged következtetni, hogy a magyar választók valóban menekültellenesebbek lettek a kormányzati kommunikáció hatására, ám ezt a problémát elsősorban európai uniós szinten értelmezik, nem pedig személyes vagy magyar ügyként. Itthon továbbra is a gazdasági ügyek dominálnak: országos szinten ez leginkább a munkahelyteremtést, a gazdasági helyzet javítását, valamint a társadalmi ellátórendszerek, egészségügy működését tekintik megoldandó problémának. Egyéni szinten pedig a megélhetési problémák még a munkanélküliségnél is direktebben és hangsúlyosabban jelennek meg: a háztartás anyagi helyzetét másfélszer annyian érzik személyes problémának, mint az EU egészében.
Éppen ezért a magyar ellenzék első számú feladata, hogy erre valódi választ kínáljon. A menekültkérdés ugyan uralhatja a politikai napirendet, de a választók mindennapjait egyre inkább a megélhetési problémák, az elszegényedés, a lecsúszástól való félelem fogja meghatározni. Ráadásul erre a Fidesznek egyelőre nemcsak válasza nincs, de a problémát is inkább tagadni próbálja, akár a statisztikai adatok kozmetikázásával is. Ezen a téren ráadásul a baloldali ellenzék már el is kezdett építkezni: a Párbeszéd Magyarországért alapjövedelem-koncepciója vagy az MSZP által indított „Fizetésemelés” kampány egyaránt alkalmas lehet arra, hogy a szegénységgel szembenéző magyar társadalomnak kiutat ajánljon – de csak ha folyamatosan, tudatosan képviselik, és nem csak kampányszerűen rántják elő.
A jelenlegi kormányt nem menekültkérdésben kell legyőzni, hanem olyan megvalósítható víziót kell eljuttatni a választókhoz, ami meggyőzi őket arról, hogy van esélyük javítani életkörülményeiken.
