A Momentum meggyőzte a budapestieket

  • Mikecz Dániel
  • 2017. február 15.

Liberális szemmel – Republikon

A Republikon hamarosan megjelenő, legfrissebb kutatása azt mutatja, hogy 2015 közepe óta jelentősen megváltozott a fővárosiak véleménye.

Kormányzati és ellenzéki oldalról is érik olyan kritikák a Momentum Mozgalmat, hogy csupán eszközként használja a NOlimpia kampányt. Az ilyen megjegyzések szerint a Momentum nem elkötelezett a népszavazás mellett, hanem lehetőséget lát abban, hogy később felhasználhassa az így szerzett politikai tőkét a pártalapítás, a 2018-as indulás során.

A népszavazási kezdeményezés alapvetően azoknak kíván lehetőséget adni politikai érdekeik érvényesítésére, akik a politikai intézményrendszeren kívül vannak, a magyar tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy komoly szervezeti háttér, támogatás nélkül nem lehetséges a kellő mennyiségű aláírás összegyűjtése. Ennek következménye, hogy népszavazást a már létező – vagy esetünkben éppen alakuló – pártok képesek kezdeményezni. Mindez nem az ördögtől való, a politika lényegéhez tartozik ugyanis a hatékony cselekvés érdekében a rendelkezésre álló eszközök, módszerek helyes felmérése majd azok használata, alkalmazása – természetesen a jogállami keretek között. Már az 1989-es négyigenes népszavazás is eszköz volt arra, hogy az ellenzéki pártok megakadályozzák a közvetlen elnökválasztást és azzal egy posztkommunista, félelnöki rendszer bevezetését.

false

A népszavazási kezdeményezés ugyanakkor nem csak a szakpolitikai változásnak, tehát az olimpiai pályázat visszavonásának és a Momentum közéleti megkapaszkodásának eszköze. A jelenlegi kampány remek példája annak, hogyan győzhető meg a közvélemény, hogyan változtathatóak meg kőbe vésettnek vélt meggyőződések. A Republikon Intézet 2015. szeptemberi közvélemény-kutatásában kérdezett rá az olimpia támogatottságára. Az akkori adatok szerint a fővárosiak többsége, 59 százaléka inkább támogatta volna az olimpia megrendezését. Ebben az ügyben Budapest hagyományos baloldalisága sem mutatkozott meg, ugyanis a fővárosiak az országos népességhez képest is nagyobb arányban támogatták a rendezést. Nem csoda, hogy másfél évvel ezelőtt több fővárosi ellenzéki politikus sem állt ki egyértelműen az olimpia megrendezése ellen. A Republikon hamarosan megjelenő, legfrissebb kutatása ugyanakkor azt mutatja, hogy 2015 közepe óta jelentősen megváltozott a fővárosiak véleménye. A január végi adatfelvétel szerint a válaszadó fővárosiak 53 százaléka inkább ellenzi, míg 47 százaléka inkább támogatja a budapesti rendezést. Az utóbbi adatok közötti különbség nem tűnik szembeötlőnek, azonban 2015-höz képest igen jelentősen, 12 százalékponttal csökkent az olimpia támogatottsága.

A kutatási eredmények azt mutatják, hogy megváltozhat, megváltoztatható a közvélemény egy korábban igen népszerű ügy kapcsán is. Ebben szerepe volt annak, hogy a Momentum sokak szemében nagyobb hitelességgel bír, mint az ellenzéki pártok, így nem csak a különböző pártszimpátiával, kötődéssel bíró aláírók, de az ellenzéki sajtó nagy része is egységesen ki tudott állni az ügy mellett. A Republikon adataiból az is kiderül, hogy a kampány nem a kormánypártok szavazóit bizonytalanította el, hanem a liberális és baloldali ellenzéki tábornak adott világos politikai útmutatót. Körükben változott meg legnagyobb mértékben az olimpiát ellenzők aránya. Függetlenül attól, hogy összejön-e a kellő számú aláírás, vagy eredményes és az ellenzők szempontjából sikeres lesz-e a népszavazás, az utóbbi hetek bizonyították, hogy a hiteles, világos politika alkalmas a közvélemény támogatásának elnyerésére a kormánypárti média és a Magyarország erősödéséről szóló propaganda ellenszelében is.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.