A baloldali és liberális pártoknak egy évük sincs arra, hogy végül megnevezzék miniszterelnök-jelöltjüket. Egyelőre Botka László, Szeged szocialista polgármestere és Lattmann Tamás nemzetközi jogász jelentette be, hogy szívesen indulna a kormányfői pozícióért. A baloldali miniszterelnök-jelöltnek természetesen bírnia kell a meghatározó ellenzéki pártok támogatottságát, ugyanakkor vannak olyan személyes kvalitások is, jellemvonások, amelyek hitelessé tesznek egy baloldali jelöltet. Ha valakit érdekel, hogy mi a baloldali politikus mércéje, annak érdemes minél több részt megnéznie a Columbo -sorozatból.
A párhuzam nem valami tréfa,
hiszen legkésőbb a frankfurti iskola tevékenysége nyomán megjelenő kritikai elmélet óta vizsgálható a magasművészet és a popkultúra is azok politikai jelentőségének szempontjából. A popkultúra esetében már nem csak általánosságban a „kultúripar” funkcióiról esik szó kritikai perspektívában, de elemezhetőek az egyes műfajok, termékek, márkák is politikai, politológiai szempontból. Magyar nyelven kiemelkedő ilyen mű Tóth Csaba A sci-fi politológiája c. könyve, továbbá ide tartozik Pál Gábor tanulmánya a South Park körül szerveződő politikai diskurzusokról, Gyulai Attila munkája a politika határairól a black metalban és Böcskei Balázs írása Batmanről és a politikai cselekvés dilemmáiról.
A Columbóban a címadó karakter és az apizódok cselekménye is magába sűríti a baloldaliság esszenciáját. A sorozat különlegessége, hogy a néző már az elején pontosan tisztában van azzal, hogy ki a gyilkos és nagyjából mik voltak a bűnelkövetés körülményei. A néző azon izgulhat, Columbo hogyan fog rájönni, hogy valójában ki a tettes. Nem minden esetben adja jelét a nyomozó annak, hogy már az elején tisztában van a gyilkos személyével, ugyanakkor nem is lepődik meg különösebben. Érezhető, hogy ösztönösen átlát a szitán. Hasonló ez ahhoz, ahogyan a valódi baloldali politikus is elutasítja a technokrata okoskodást. A baloldali ugyanis érzi, hogy mi a helyes politika, tudható, hogy kiknek a javát, kik ellenében kell szolgálnia, nem kell ehhez labor, helyszínelés, híváslista. Ez utóbbiak csak annak eszközei, hogy le lehessen buktatni azokat, akik úgy gondolják, az igazság, a törvény és a közösség felett állnak. Ők, a bűnelkövetők kizárólag gazdag, szép, sikeres, tiszteletreméltó emberek. De éppen azért bűnöznek, hogy megőrizzék a csillogást, az elismerést, ne derüljön ki, hogy valójában tehetségtelenek, erkölcstelenek. A bűnelkövetés megmutatja, hogy a gazdagság, a kapitalizmus mércéi szerinti siker nem jelent automatikusan morális felsőbbrendűséget.
| ||
A gazdag, sikeres gyilkosokkal szemben ott van Columbo esetlen, hétköznapi figurája, a puritán, bevándorló közalkalmazott. A nyomozó karaktere, a gazdag és sikeres tettesekkel és gyakran a gyilkosság csillogó helyszínével szembeni kontrasztja is tökéletesen sűríti mindazt, amit és akiket a baloldali politika képvisel. Ráadásul Columbo
nyomozóként a közjót, az államot képviseli.
Az államot, amely a baloldali politikai gondolkodásban és gyakorlatban az egyenlőtlenségek mérséklésének, az esélyek kiegyensúlyozásának elsődleges eszköze. Ő maga meglepődve, csodálkozva, de nem irigykedve reagál a gazdag emberek luxusára. Összehasonlítja a közalkalmazotti lehetőségeivel, tanácsot kér, hogy feleségével esetleg milyen filmre vegyen jegyet, hova menjenek nyaralni, milyen műtárgyat vásároljon. Akkor sem jön zavarba, nem lesz irigy, amikor kioktatja a gazdag gyanúsított, hogy mindezt a kopott ballonkabátos, régi autóval közlekedő Columbo nem engedheti meg magának. Hiszen ő nem a korrumpálható zsaru, hanem a büszke, puritán, baloldali középosztályi, ráadásul az egész csak a játék része.
A nézőket leggyakrabban éppen ez a játék, Columbo nyomozási módszere bűvöli el, ahogyan visszakérdez egy-egy apróságra („Csak még egy kérdés…!”). Az esetlen nyomozó a naivnak, butának tetsző kérdéseivel az egyik pillanatban zavarba hozza, a másikban felidegesíti a bűntény tökéletességében hívő, beképzelt gyilkosokat. Olyan részletekről van szó, amelyek feltárásához elegendő a józan észre hallgatni, hogy aztán a tettesek mindenféle kacifántos magyarázattal álljanak elő, majd belezavarodjanak azokba. Columbo természetesen nem dől be az ilyen kifogásoknak, mégis tovább játssza a naiv, megvezethető rendőrt („Hogy én erre nem gondoltam…!”).
A baloldali politikának ideális esetben
ugyanúgy a hétköznapi tapasztalatokból kell kiindulnia, akárcsak a Columbo-féle következtetéseknek. Máskülönben a baloldali politikust az a veszély fenyegeti, hogy elveszíti kapcsolatát választóival, képtelen lesz azok nem csak szakpolitikai, de világnézeti, kulturális reprezentációjára, képviseletére. A tettesek lebuktatásában azonban Columbo nem csak a józan észben bízhat. A nyomozó gyakran kap segítséget a gazdag bűnözők alkalmazottaitól, beosztottaitól. A kertészek, szobalányok, boltosok, fuvarosok figyelnek fel valami apró részletre, valami „szokatlanra”. A bérből élő szakemberek azok, akik speciális tudásukkal is segítik a nyomozást, olykor tudtukon kívül is. Ők együttesen adják a nyomozás – és analógiánk szerint – a baloldali politikai cselekvés társadalmi környezetét. Az egyszerűség kedvéért hívjuk őket munkásoknak.
Végül a magyar szempontból különös jelentőséggel is bír Columbo nyomozó alakja, túl azon, hogy magyarul Szabó Gyula kellemes hangján szólal meg Peter Falk. A visszafelé fonódó történet ugyanis összeköti a magyar baloldali szavazót Columbo rajongóival. Akárcsak a sorozat nézői, a baloldali közvélemény is várja, hogy cselekedjen hősük, jöjjön valaki, aki zavarba hozza, lebuktatja a bűnözőket. Azokat, akik úgy gondolják, hogy már meg is úszták az egészet.
