Csak fapados megoldásokra futja, és csak sokára kezdődhet a metrófelújítás

  • Király Dávid
  • 2017. március 3.

Liberális szemmel – Republikon

Vagy a pályázók árazták túl a beruházást, vagy a főváros becsülte alá a költségeket. Budapest kiszolgáltatott a kormánynak.

Az északi és a középső után a BKK a napokban a 3-as metró déli szakaszának felújítási tenderét is visszavonta, a vonal halaszthatatlan felújításának ügye tehát ismételten megállt. Immár nemcsak a felújítás véghatárideje van beláthatatlan messzeségben, de a projektnek a városvezetés által legutóbb megjelölt május végi, június eleji kezdése sem tartható. A legújabb hírek szerint a főváros március elején egyszerre írja ki az új tendereket a metró valamennyi szakaszára, legkorábban júliusban köthet szerződést a győztes kivitelezővel, majd csak ezt követően kezdődhet a rekonstrukció. Ennek feltétele azonban, hogy az új tenderekre az előzőekkel ellentétben a főváros rendelkezésére álló keretet nem meghaladó ajánlatok érkezzenek.

Hogy suhan!

Hogy suhan!

Fotó: MTI

A kormány több alkalommal egyértelművé tette, hogy a 3-as metró felújítását a fővárosnak egy 137,5 milliárd forintos keretből kell megoldania, ennél többet a kormány sem uniós, sem állami forrásból nem biztosít a beruházásra. Ezzel bizonyossá vált, hogy a 3-as metrónak az eredeti tervek szerinti, káposztásmegyeri továbbépítése szóba sem jöhet, de a felújítás is csak fapados lesz: elmarad a kétségkívül költséges, Nyugaton azonban alapvető feladatnak számító akadálymentesítés, de a vonal úgynevezett biztosítóberendezéseit sem cserélik ki, csak felújítják őket, ami azt jelenti, hogy az észak-déli vonal a rekonstrukciót követően is csak jobb állapotú lesz, korszerűbb nem nagyon.

Az első közbeszerzések visszavonása azt mutatja: vagy a pályázók árazták túl a beruházást, vagy a főváros becsülte alá a költségeket. Az új tenderek sikere attól függ, hogy a pályázók képesek-e és hajlandók-e a 137,5 milliárd forintos határ alá menni, máskülönben ez az összeg olyan, mintha nem is lenne.

A metróberuházás ügye felhívja a figyelmet a főváros kiszolgáltatott helyzetére. Az önkormányzatnak pénzügyi tartalékok hiányában három lehetősége van: kormányzati vagy – az ugyancsak a kormány által megítélt – uniós támogatásért áll sorba, esetleg hitelt vesz fel, amelyhez azonban szintén kormányzati jóváhagyás szükséges. A metrószerelvények felújítása a példa a harmadik konstrukcióra: ebben az esetben a kormány határozta meg, hogy a főváros mire (új szerelvények vásárlása helyett a régiek felújítására) és mennyi hitelt vehet fel. Ezt a hitelt természetesen a fővárosnak kell visszafizetnie, ami azt jelenti, hogy az állam mindeddig gyakorlatilag egyetlen fillérrel sem járult hozzá a 3-as metró felújításához.

Noha a kormány minél kisebb mértékben akar beszállni a projektbe, szerepvállalását nem pusztán a főváros elszomorító – és a kormány politikájától a legkevésbé sem független – pénzügyi helyzete indokolja, hanem az is, hogy Budapest közösségi közlekedésének fenntartása és fejlesztése még jobb időkben is meghaladta a főváros pénzügyi lehetőségeit. A kormánynak el kell döntenie: vagy az ágazat napi működtetésében vállal meghatározó szerepet, vagy a fejlesztések finanszírozásából veszi ki jobban a részét. Ha azonban az állam mindkettőből kivonul, akkor Budapest közösségi közlekedése és ezen keresztül az önkormányzat lehetetlen helyzetbe kerül. (És most tekintsünk el attól, hogy a főváros működésének ellehetetlenítése milyen következményekkel jár a központi költségvetésre nézve.)

Világosan látszik, hogy a főváros jelenleg legnagyobb problémája a legkevésbé sincs a kormány preferencialistájának élén. A főpolgármester az elmúlt hetekben több alkalommal is tárgyalt a miniszterelnökkel, ezeken a megbeszéléseken azonban csak a társadalmi támogatottságát elvesztett budapesti olimpia pályázatának visszavonása került szóba, a metrófelújítás nem. A rekonstrukció hónapok óta nem szerepelt a Fővárosi Közgyűlés napirendjén sem.

A főváros vezetése évek óta képtelen jobb belátásra (értsd: a metró maradéktalan felújításához elegendő támogatás megítélésére) bírni a kormányt, amely az új, immár 192 milliárd forintra drágult Puskás Stadionra gyakorlatilag bemondásra biztosított több tízmilliárd forint többletpénzt, pedig ma még csak a régi stadion bontása zajlik. Miközben tehát a kormány továbbra is nyakló nélkül önti a tíz- és százmilliárdokat a megkérdőjelezhető sportberuházásokba, Budapest könnyen magára maradhat egy nélkülözhetetlen felújítással, amelynek megvalósítása meghaladja a főváros erejét, és bőven túlmutat az önkormányzat feladatkörén.

Neked ajánljuk