Csak fapados megoldásokra futja, és csak sokára kezdődhet a metrófelújítás

  • Király Dávid
  • 2017. március 3.

Liberális szemmel – Republikon

Vagy a pályázók árazták túl a beruházást, vagy a főváros becsülte alá a költségeket. Budapest kiszolgáltatott a kormánynak.

Az északi és a középső után a BKK a napokban a 3-as metró déli szakaszának felújítási tenderét is visszavonta, a vonal halaszthatatlan felújításának ügye tehát ismételten megállt. Immár nemcsak a felújítás véghatárideje van beláthatatlan messzeségben, de a projektnek a városvezetés által legutóbb megjelölt május végi, június eleji kezdése sem tartható. A legújabb hírek szerint a főváros március elején egyszerre írja ki az új tendereket a metró valamennyi szakaszára, legkorábban júliusban köthet szerződést a győztes kivitelezővel, majd csak ezt követően kezdődhet a rekonstrukció. Ennek feltétele azonban, hogy az új tenderekre az előzőekkel ellentétben a főváros rendelkezésére álló keretet nem meghaladó ajánlatok érkezzenek.

Hogy suhan!

Hogy suhan!

Fotó: MTI

A kormány több alkalommal egyértelművé tette, hogy a 3-as metró felújítását a fővárosnak egy 137,5 milliárd forintos keretből kell megoldania, ennél többet a kormány sem uniós, sem állami forrásból nem biztosít a beruházásra. Ezzel bizonyossá vált, hogy a 3-as metrónak az eredeti tervek szerinti, káposztásmegyeri továbbépítése szóba sem jöhet, de a felújítás is csak fapados lesz: elmarad a kétségkívül költséges, Nyugaton azonban alapvető feladatnak számító akadálymentesítés, de a vonal úgynevezett biztosítóberendezéseit sem cserélik ki, csak felújítják őket, ami azt jelenti, hogy az észak-déli vonal a rekonstrukciót követően is csak jobb állapotú lesz, korszerűbb nem nagyon.

Az első közbeszerzések visszavonása azt mutatja: vagy a pályázók árazták túl a beruházást, vagy a főváros becsülte alá a költségeket. Az új tenderek sikere attól függ, hogy a pályázók képesek-e és hajlandók-e a 137,5 milliárd forintos határ alá menni, máskülönben ez az összeg olyan, mintha nem is lenne.

A metróberuházás ügye felhívja a figyelmet a főváros kiszolgáltatott helyzetére. Az önkormányzatnak pénzügyi tartalékok hiányában három lehetősége van: kormányzati vagy – az ugyancsak a kormány által megítélt – uniós támogatásért áll sorba, esetleg hitelt vesz fel, amelyhez azonban szintén kormányzati jóváhagyás szükséges. A metrószerelvények felújítása a példa a harmadik konstrukcióra: ebben az esetben a kormány határozta meg, hogy a főváros mire (új szerelvények vásárlása helyett a régiek felújítására) és mennyi hitelt vehet fel. Ezt a hitelt természetesen a fővárosnak kell visszafizetnie, ami azt jelenti, hogy az állam mindeddig gyakorlatilag egyetlen fillérrel sem járult hozzá a 3-as metró felújításához.

Noha a kormány minél kisebb mértékben akar beszállni a projektbe, szerepvállalását nem pusztán a főváros elszomorító – és a kormány politikájától a legkevésbé sem független – pénzügyi helyzete indokolja, hanem az is, hogy Budapest közösségi közlekedésének fenntartása és fejlesztése még jobb időkben is meghaladta a főváros pénzügyi lehetőségeit. A kormánynak el kell döntenie: vagy az ágazat napi működtetésében vállal meghatározó szerepet, vagy a fejlesztések finanszírozásából veszi ki jobban a részét. Ha azonban az állam mindkettőből kivonul, akkor Budapest közösségi közlekedése és ezen keresztül az önkormányzat lehetetlen helyzetbe kerül. (És most tekintsünk el attól, hogy a főváros működésének ellehetetlenítése milyen következményekkel jár a központi költségvetésre nézve.)

Világosan látszik, hogy a főváros jelenleg legnagyobb problémája a legkevésbé sincs a kormány preferencialistájának élén. A főpolgármester az elmúlt hetekben több alkalommal is tárgyalt a miniszterelnökkel, ezeken a megbeszéléseken azonban csak a társadalmi támogatottságát elvesztett budapesti olimpia pályázatának visszavonása került szóba, a metrófelújítás nem. A rekonstrukció hónapok óta nem szerepelt a Fővárosi Közgyűlés napirendjén sem.

A főváros vezetése évek óta képtelen jobb belátásra (értsd: a metró maradéktalan felújításához elegendő támogatás megítélésére) bírni a kormányt, amely az új, immár 192 milliárd forintra drágult Puskás Stadionra gyakorlatilag bemondásra biztosított több tízmilliárd forint többletpénzt, pedig ma még csak a régi stadion bontása zajlik. Miközben tehát a kormány továbbra is nyakló nélkül önti a tíz- és százmilliárdokat a megkérdőjelezhető sportberuházásokba, Budapest könnyen magára maradhat egy nélkülözhetetlen felújítással, amelynek megvalósítása meghaladja a főváros erejét, és bőven túlmutat az önkormányzat feladatkörén.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.