Több mint technika – avagy mit mondjon az ellenzék 2017-ben az előválasztásról?

  • Madlovics Bálint
  • 2016.12.30 07:07

Liberális szemmel – Republikon

2016 nem az ellenzék éve volt. 2017 azonban egészen más lehet.

Év vége felé a politikai elemzők általában vagy értékelik az adott évet és annak fontosabb eseményeit, vagy pedig – gyakran az évértékeléssel egybefűzve – jóslatokat, javaslatokat fogalmaznak meg a következő évben várható események kapcsán. Ennek szellemében, ha a demokrata ellenzék pártjait nézzük, mindenekelőtt nem tűnik kockázatosnak kijelenteni, hogy 2016 nem volt az ő évük.

A kormány még bő egy évvel korábbról hozott menekülttematikája és annak lendülete egészen az október 2-ai népszavazásig kitartott, és egészen addig lényegében megbénította az ellenzéki pártokat. Nem lévén hatásos és főként konzekvensen képviselt üzenetük a politikai napirend addig legfontosabb témájában (vagy egyáltalán bármilyen kérdésben), inkább csak „kibekkelték” a nevezett időszakot. Támogatottságuk némiképp változott ugyan, s a Republikon Intézet legfrissebb mérésében a szocialista párt még pár százalékpontos erősödést is mutat, viszont összességében nemigen látszik, hogy a pártválasztók körében 18%-osra mért MSZP vagy pláne a kisebb pártok elindultak volna a felé a súlycsoport felé, amelyet az ugyanebben a kutatásban 50%-on álló Fidesz képvisel.

2017 azonban egészen más év lehet. A menekülttematika kifulladt, a kormány szociális populizmusa pedig egyelőre nem társult még olyan átütő narratívával, amellyel hatásosan kitöltötték volna a kommunikációs teret. Mindez lehetőséget jelent a demokrata ellenzék pártjai számára, különösen, hogy fontos eseménynek néznek elébe: előválasztást fognak tartani.

Igaz, az utóbbi idők hírei némi bizonytalanságot mutatnak ez ügyben. Egyfelől úgy tűnik, hogy minden sínen van: ahogy a Modern Magyarország Mozgalmat (MoMa) képviselő Bokros Lajos azt egy interjújában elmondta, már dolgozik az előválasztás lebonyolításának részletein egy négypárti ún. technikai bizottság. Másfelől viszont a szocialista párt, beleállva a kormánysajtó által indukált miniszterelnök-jelölti castingba megnevezte Botka Lászlót – nem mint az előválasztáson résztvevő „jelölt-jelöltet”, hanem mint miniszterelnök-jelöltet. A DK ennek kapcsán föl is tette a kérdést, hogy akkor végül is legyen-e az MSZP szerint előválasztás, vagy sem, viszont ehhez érdemes hozzáolvasni a DK korábbi nyilatkozatait, melyekben azt hangsúlyozták, hogy nekik igazából érdektelen a kiválasztás módja. „Orbán a probléma, nem az előválasztás” jeligére világossá tették: mindegy, hogyan, csak valahogy álljon össze ez az oldal, és váltsák le Orbán „ocsmány garnitúráját”.

false

Több szempontból is érthető ez a hozzáállás. A ’14-es választási vereség után elterjedt az a toposz a baloldalon, hogy ne formai, hanem tartalmi kérdésekről beszéljen az ellenzék. A formai kérdések nem mást jelentenek, mint hogy az ellenzék magáról beszél, a tartalmi kérdések ezzel szemben a választókról szólnak – mondja ez az érvelés. A DK szempontjából pedig különösen érthető, hogy nem igyekeznek az előválasztást központi témává tenni: az ő imázsuk a tiszta antiorbánizmusra épül, arra, hogy ők a kormány és személyesen Orbán Viktor legádázabb ellenfelei. Ezzel a kvázitartalmi, agresszív kritikai attitűddel pedig nem lehet merő „szervezeti kérdésekkel” „vacakolni”, hanem a rendszer opponálását kell mindenekfölött nyomatékosítani.

Ez azonban már megvolt 2014-ben is, sőt igazából csak ez volt meg – és láttuk, hogy mire elég. A kérdés tehát az, hogy a demokrata ellenzék pártjai tudnak-e majd ennél többet nyújtani. Erre vonatkozik a „tartalmi politizálás” említett irányelve. Azonban önmagában ez sem elég, mert fölvetődik egy másik szempont is: a hitelesség kérdése, amit a ’13-14-ben produkált összefogási folyamat csúnyán megtépázott. Ezt pedig nem mással lehet bebizonyítani, mint azzal, hogy bemutatják: ez a szövetség más lesz, mint a ’14-es volt. A hangsúlyt is arra a mozzanatra lenne érdemes tenniük, hogy végre tanultak a hibáikból, s hogy – ezzel a kiátkozott szóval élve – képesek lettek megújulni. Az előválasztásnak a kommunikáció középpontjába helyezése pedig éppen ezt jelentené.

Ideális esetben a szocialista párt válasza a kormánypárti találgatásokra valami ilyesmi lehetett volna: „Ez az előválasztáson dől majd el. Nem fontos, hogy mi kit akarunk jelöltnek, mert itt most nem mi döntünk, hanem a nép. Átadjuk a döntés jogát, hogy a választók legitimáljanak: megválasszák, akit hitelesnek tartanak, akit pedig nem, azt küldjék el. Hogy sok levitézlett politikus van a sorainkban? Küldjék el őket! Hogy civileknek kéne jönniük? Válasszák meg őket! Ez az előválasztás lényege: kinyitjuk a kapukat, hogy ne a pártérdekek zavaros hálóiba gabalyodva, füstös szobákban dőljön el a jelöltség, hanem az kerüljön az élre, aki a legalkalmasabb a jelöltségre. Az pedig nem más, mint akit a szavazók hitelesnek tartanak, s ilyenformán megszavaznak.”

Az előválasztás persze más szempontokból is előnyös lehet: a jelöltek közti viták, a szavazások és a folyamatos eredményösszesítés pedig egy országgyűlési kampányhoz hasonló médiafigyelemmel járna, amely színteret biztosítana a tartalmi kérdésekről folyó kommunikációnak is. Viszont a formát is fontos hangsúlyozni, hiszen jelen esetben ez több mint technika: hitelesítő tényező. Persze, nem azt mondom, hogy apró technikai részletekkel kéne fárasztani a közvéleményt; sőt valójában minél bonyolultabb, s minél több, a pártok elitjei által károsnak ítélt szereplő elleni biztosítékot tartalmaz az előválasztás, annál inkább gyengül a hitelesítő hatás. A lényeg, hogy a politikai akciókat kommunikálni, keretezni kell, hogy értelmet adjunk nekik, az előválasztásnak pedig pont azt a tulajdonságát lenne érdemes aláhúzni (és azt tényleg érdemes lenne), amely az ellenzéki győzelemhez elengedhetetlen hitelesítésre, a megújulásra mutat rá. Ezt szolgálná például az előző bekezdésben vázolt narratíva, mely egyébként még illeszkedne is a magukat „demokratikusnak” nevező pártok imidzséhez, és az előválasztással együtt segíthetne tartalommal megtölteni a magukra aggatott, de momentán inkább csak néhány ellenzéki párt már meglévő együttműködési szándékát kifejező jelzőt. Erről kéne szólnia az ellenzéknek 2017-ben.

Neked ajánljuk

Velünk élő féltudás

  • Hernádi Elvira

Jó néhány éve már, hogy a Publius Hungaricus a féltudású magyar elit bűneit ecsetelte. Azóta felnőtt egy új generáció, az ország szellemi és politikai vezetése legalább az európai oktatás tisztes középmezőnyébe tartozó intézményekben kupálódhatott. 

Mielőtt eltűnik végleg

Alighanem két dolog jut eszébe mindenkinek a Roberto Baggio nevet hallva: az 1994-es vb-döntőben kihagyott legendás tizenegyes, illetve az élethosszig (tehát ma is) viselt, nem kevésbé legendás copf. Vagy lokni, varkocs, lófarok, akármi is lett légyen az a maestro tarkóján.

Kisujjgyak

  • - köves -

Ha meg kell csinálni a nagy melót, letudni az utolsó bulit, kirámolni a széfet, ami után nincsen több széf, csak a boldog öregkor Kansasben, Soderbergh a mi emberünk.

„Összeáll egy nagy egésszé”

  • Láng Dávid

A 10 éve alakult Verőköltő zenekar frontembere univerzális művész: szinte minden hangszeren játszik, festő szakon diplomázott, és húszéves sem volt, amikor a Magvető kiadta a verseskötetét.

Becsapódás

Az ünnepi vacsoráját elköltő pár, Helen (Lovas Rozi) és Danny (Lengyel Tamás) lakásá­ba berobban a csurom véres Liam (Molnár Áron), akiről hamar kiderül, hogy a feleség testvére.

Az együttélés lehetőségei

A hagyományosan kétévente megrendezett Velencei Építészeti Biennálé is megcsúszott a pandémia miatt, de május 22. óta a Giardini della Biennale parkját és az Arsenalét, azaz az egykori velencei hadihajógyár területét ismét építészek, művészek és látogatók lakják be, egészen november 21-ig.

Szervezett szervezetlenség

  • Áfra János

A kis méretű, mégis zavarba ejtően tartalmas, nehezen áttekinthető tárlat egy nemzetközi kiállítássorozat része, amely a Zürichi Egyetemen 2017 és 2020 között megvalósult kelet-európai performance-kutatás eredményeit hivatott bemutatni.

„Nem hezitált”

Szerb Antal éppen 120 éve született, és 80 éve, 1941-ben jelent meg eredetileg háromkötetes munkája, A világirodalom története. A mű friss, minden eddiginél precízebb kiadásának sajtó alá rendezőjével annak népszerűségéről, hányattatott sorsáról, 21. századi aktualitásáról beszélgettünk.

A szamuráj reggelije

  • Pálos György

Fúziós korban élünk, azon sem lepődünk meg, ha egy kisvárosi étterem étlapján kevert fogásokat találunk. Az más kérdés, hogy a leves, amely se nem vietnami, se nem olasz, nem túl finom, mert nincs karaktere.

Merre vannak?  

  • Schein Gábor

Apró ember éles gombszemekkel. A fején zabolázhatatlan göndör haj. Befogad, figyel, kérdez. Hatalmas vágy él benne, hogy a világban rend legyen, de a világban nincsen rend. Hogy érthető legyen és átlátható. De a világ ellenáll a megértési kísérleteknek, kitüremkedik a réseken, széttöri a kereteket. A világ sokszor homályos, sötét, és soha nem átlátható. Hát akkor legyen a vers az! Legalább a vers.