Magyar buszok Budapesten: kincs, ami nincs
ikarus_modulo.jpg
Budapest, 2018. január 19. Modulo M168 D típusú Ikarus buszok a BKV hazai gyártású metrópótló buszainak átadásán a közlekedési vállalat XI. kerületi Hamzsabégi úti telephelyén 2018. január 19-én.

Magyar buszok Budapesten: kincs, ami nincs

  • Király Dávid
  • 2018. július 13.

Liberális szemmel – Republikon

Megbukott a kormány buszgyártási stratégiája, miután az általuk tolt cég két év alatt összesen 10 darab, csapnivaló minőségű járművet tudott legyártani.

A napokban a BKV és a Volánbusz is bejelentette, hogy szerződést bont az Ikarus Egyedi Kft.-vel, amely a határidő-módosítások ellenére sem tudta legyártani a tőle megrendelt 180 darab autóbuszt. A megrendelt járművekből 150 került volna az állami, 30 pedig a fővárosi közlekedési vállalathoz. A cég csődvédelmet kért és kapott, a kormány stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté minősítette, ez azonban a két cég kiszállását már nem fordítja vissza.

Közleményében az Innovációs és Technológiai Minisztérium azt írja: „A hazai buszgyártás fejlesztésére a kormány kiemelt nemzetgazdasági érdekként tekint, de ezt továbbra is piaci és nem állami szereplők tevékenységére támaszkodva kívánja elérni. Változatlan cél, hogy Magyarországon olyan buszok készüljenek, amelyek hazai hozzáadott értéke magas, és amelyek a nemzetközi piacokon is versenyképesek.”

Az Ikarus Egyedi Kft. által gyártott buszok hozzáadott értékét mutatja, hogy azok nemcsak a nemzetközi piacokon versenyképtelenek, de még a folyamatosan nyomás alatt tartott hazain is. Hiába kényszerítette bele a kormány a Volánbuszt és a BKV-t a magyar buszok megvásárlásába, hiába nyúlt alá az állam a működésképtelen cégnek, mindkét közlekedési vállalat kihátrált a buszok helyett csak egyre kínosabb sztorikat előállító megállapodásból. (Minderről májusban részletesen írt a Magyar Narancs.)

„Mindenki behunyta a szemét"

Nagy a kormányzati hátszele az Ikarus Egyedi Kft.-nek, amely tavaly nyáron a kötbérfizetést is megúszta, miután nem volt képes határidőre leszállítani 180 buszt a Volánnak. A meghosszabbított céldátum idén április elején járt le, ám csak 5 darab busz készült el, és egyelőre azok sem állhatnak forgalomba.

A még Tarlós István által is csak fantomgyárnak nevezett cég a 2017. augusztusi határidőre egyetlen nyamvadt buszt sem tudott előállítani, azonban hivatkozva arra, hogy a megváltozott jogszabályok miatt minden buszba kell tűzoltókészülék, 240 nap haladékot kapott. A módosítással persze drágábbak is lettek az egyébként amúgy sem olcsó buszok, így a két cégnek több mint 86 millió forintot kellett volna kifizetni a buszok darabjáért.

Végül az új határidőre is csak néhány darab készült el, de a BKV-t akkor érte az újabb meglepetés, amikor a cég bemutatta a legyártott buszok első példányait, azok ugyanis rövidebbek és gyatrább minőségűek lettek, mint a főváros útjain már bizonyított prototípus. A Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) áprilisban így írt róluk: „sikerült olyan torzszülött kocsikat gyártani, amelyeknek bár van papírja, de a valóságban instabilak (…) Olyannyira, hogy azzal szinte használhatatlanná váltak a normál forgalomban.”

false

 

Fotó: MTI – Balogh Zoltán

 

A 3-as metró buszos pótlására készülő BKV azért volt kénytelen tavaly 30 darabot átvenni a Volánbusznak szánt flottából, mert a kormány – épp az akkor okosan kieszelt Nemzeti Buszgyártási Stratégiára hivatkozva – megakadályozta, hogy a budapesti cég megvegyen 140 darab olcsó, készre szerelt lengyel Solaris buszt, amelynek gyártója tisztán nyert a beszerzésre kiírt tenderen. Pedig a lengyel cég termékei már bizonyítottak egyebek mellett Németország és a skandináv országok nagyvárosaiban, sőt, a Skodával közösen gyártott trolijai Budapesten is.

A BKV számára az ügy egyetlen hozadéka, hogy nem 30 darab ócskavassal kell szenvednie a következő években, csak tízzel. A közlekedési vállalat menti a menthetőt, mint írják: „Megkezdjük továbbá az Ikarus Egyedi Kft.-hez csatlakozó szerződések felülvizsgálatát is, melynek eredményéhez képest fog Társaságunk a további szükséges lépések megtétele felől dönteni, hiszen a BKV nem kíván lemondani a szerződésekben biztosított jogairól, illetve azok érvényesítéséről.”

Ez azonban nem változtat azon, hogy bő fél évvel a metrórekonstrukció kezdete után a BKV-nak továbbra sincsenek metró-, villamos- vagy bármit pótló buszai, pedig – jó esetben – a 3-as metró felújítása rövidesen olyan szakaszba lép, amikor a teljes vonalat nemcsak este és hétvégén (tehát a kisebb forgalmú időszakokban), hanem csúcsidőben is le kell majd zárni, ehhez pedig több busz kell majd, mint amennyit a BKV a házi roncstemetőjéből ki tud guberálni.

A több mint két éve nagy lelkesedéssel bejelentett Nemzeti Buszgyártási Stratégia eddigi eredménye tehát 10 darab, rendeltetésszerű használatra csak korlátozottan alkalmas busz, több száz hiányzó jármű a BKV-nál, a Volánbusznál és más szolgáltatóknál, egy a főváros és a BKV számára előnyös tender lefújása és vélhetően egy sor per, amelyekkel a hoppon maradt közlekedési cégek futnak majd a pénzük (egyébként a mi pénzünk) után.

A kormány beavatkozott, Budapest rosszul járt. Csak a szokásos.

Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n.

Liberális szemmel – Republikon

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”