Nyerhet-e Trump?

Az e héten zajló Republikánus Nemzeti Konvenció formális pecsétet üt a republikánus előválasztás eredményére, és Donald Trumpot jelöli az Egyesült Államok elnökének. Bár a Trump-jelenség erejét és hatását hiba volna alábecsülni, Trump jelenleg komoly hátrányból vág neki a Hillary Clintonnal folytatott küzdelemnek.

Trump rosszabb esélyeinek legalább három oka van. Az első és legfontosabb demográfiai. Az amerikai választások megnyeréséhez széles körű választási koalícióra van szükség. Trump népszerű az establishment iránt kritikus választók között – így nyerhette meg a republikánus előválasztást –, de ez a demokratákkal szemben kevésnek bizonyulhat. A demokraták ugyanis a fiatalok, az iskolázottabbak, valamint a kisebbségi csoportok koalíciójának – „az Obama-koalíciónak” – a támogatására számíthatnak, ezzel szemben Trump elsősorban alacsonyabb státuszú, elitellenes fehér szavazói bázisa számszerűen lehet elégtelen.

false

Mindez átvezet Trump második problémájához. A republikánus elnökjelölt az előválasztási kampányban számos választói csoportot sértett meg: a feketéket, a spanyol ajkúakat vagy éppen a nőket – olyan csoportokat, amelyekben bár eddig sem álltak túl jól a republikánusok, Trump teljesítménye tovább rontotta esélyeiket. Főleg a feketék és spanyol ajkúak bizonyulhatnak kritikusnak: Trump az előbbi csoportban 10, az utóbbiban 20 százalék alatt maradhat. Mivel ez a két demográfiai csoport az elkövetkező években egyre nagyobb szeletét adja majd az amerikai választóknak, Trump republikánus kritikusai nemcsak a 2016-os választás miatt aggódnak, hanem azért is, hogy Trump örökre megmérgezheti a republikánus brandet. Ráadásul e csoportok – főleg a spanyol ajkúak – rendkívül koncentráltan élnek az Egyesült Államokban: arányuk eléri az egyharmadot is olyan kritikus államokban, mint Florida, Arizona vagy Új-Mexikó.

Mindez talán nem számítana, ha Trump képes és hajlandó lenne, hogy a kampány során némileg tompítsa az előválasztási időszakban megfogalmazott radikális állításait. A jelek szerint azonban Trump nem készül semmi ilyesmire: nem hogy elnézést nem akar kérni egyetlen megbántott csoporttól, de még rá is tesz egy lapáttal a korábban mondottakra. Ez persze összefügg Trump karakterével: Donald Trump nem hagyományos politikus – így nem is követi a hagyományos politikai szabályokat. Trumpról eddig lepergett minden olyan kritika, amely más jelöltet könnyen tönkretehetett volna: hibái eddig – a republikánus előválasztás során – nem ütöttek vissza. Talán ezért sem igyekszik korrigálni ezeket, hiszen saját „trumpságát” vesztené el, ha egy csapásra békésebbnek, kiegyensúlyozottabbnak mutatkozna.

false

Trump egyelőre még a Republikánus Párt egyesítésére sem volt képes: bár a „Trumpot soha” mozgalom – amely minden eszközzel igyekezett megállítani Trump sikerét – elbukott, befolyásos republikánusok sokasága eddig nem állt Trump mellé. Jó példája ennek Ohio republikánus kormányzója – és Trump előválasztási ellenfele –, John Kaisich, aki annak dacára sem sorakozott fel Trump mögött, hogy a konvenció éppen az ő államában zajlik.

Trump a legtöbb kutatásban 2-5 ponttal Clinton mögött áll – ami az amerikai választási rendszer ismeretében az államok döntő többségének elvesztését jelentené számára. A legtöbb elemző 20-30 százalék esélyt ad Trump győzelmének.

Ám az elemzők és kommentátorok hasonló esélyeket adtak a Brexit sikerének is – ami jól mutatja, hogy az elitellenes populizmus erejét soha nem szabad alábecsülni. Ebben rejlik Trump legkomolyabb esélye: hogy eddig képes volt minden várakozást és elemzést megcáfolni. Az amerikai politikával kapcsolatos bevett gondolkodásunk szerint Trumpnak idáig sem lett volna szabad eljutnia – most mégis ott tart, hogy „csak” a szintén népszerűtlen Hillary Clintont kellene legyőznie. Trump eddig képes volt a bevett politikai szabályok mindegyikén átlépni. Az amerikai elnökválasztás nagy kérdése, hogy 2016 novemberében is meg tudja-e ezt tenni.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.