Trump rosszabb esélyeinek legalább három oka van. Az első és legfontosabb demográfiai. Az amerikai választások megnyeréséhez széles körű választási koalícióra van szükség. Trump népszerű az establishment iránt kritikus választók között – így nyerhette meg a republikánus előválasztást –, de ez a demokratákkal szemben kevésnek bizonyulhat. A demokraták ugyanis a fiatalok, az iskolázottabbak, valamint a kisebbségi csoportok koalíciójának – „az Obama-koalíciónak” – a támogatására számíthatnak, ezzel szemben Trump elsősorban alacsonyabb státuszú, elitellenes fehér szavazói bázisa számszerűen lehet elégtelen.
| ||
Mindez átvezet Trump második problémájához. A republikánus elnökjelölt az előválasztási kampányban számos választói csoportot sértett meg: a feketéket, a spanyol ajkúakat vagy éppen a nőket – olyan csoportokat, amelyekben bár eddig sem álltak túl jól a republikánusok, Trump teljesítménye tovább rontotta esélyeiket. Főleg a feketék és spanyol ajkúak bizonyulhatnak kritikusnak: Trump az előbbi csoportban 10, az utóbbiban 20 százalék alatt maradhat. Mivel ez a két demográfiai csoport az elkövetkező években egyre nagyobb szeletét adja majd az amerikai választóknak, Trump republikánus kritikusai nemcsak a 2016-os választás miatt aggódnak, hanem azért is, hogy Trump örökre megmérgezheti a republikánus brandet. Ráadásul e csoportok – főleg a spanyol ajkúak – rendkívül koncentráltan élnek az Egyesült Államokban: arányuk eléri az egyharmadot is olyan kritikus államokban, mint Florida, Arizona vagy Új-Mexikó.
Mindez talán nem számítana, ha Trump képes és hajlandó lenne, hogy a kampány során némileg tompítsa az előválasztási időszakban megfogalmazott radikális állításait. A jelek szerint azonban Trump nem készül semmi ilyesmire: nem hogy elnézést nem akar kérni egyetlen megbántott csoporttól, de még rá is tesz egy lapáttal a korábban mondottakra. Ez persze összefügg Trump karakterével: Donald Trump nem hagyományos politikus – így nem is követi a hagyományos politikai szabályokat. Trumpról eddig lepergett minden olyan kritika, amely más jelöltet könnyen tönkretehetett volna: hibái eddig – a republikánus előválasztás során – nem ütöttek vissza. Talán ezért sem igyekszik korrigálni ezeket, hiszen saját „trumpságát” vesztené el, ha egy csapásra békésebbnek, kiegyensúlyozottabbnak mutatkozna.
| ||
Trump egyelőre még a Republikánus Párt egyesítésére sem volt képes: bár a „Trumpot soha” mozgalom – amely minden eszközzel igyekezett megállítani Trump sikerét – elbukott, befolyásos republikánusok sokasága eddig nem állt Trump mellé. Jó példája ennek Ohio republikánus kormányzója – és Trump előválasztási ellenfele –, John Kaisich, aki annak dacára sem sorakozott fel Trump mögött, hogy a konvenció éppen az ő államában zajlik.
Trump a legtöbb kutatásban 2-5 ponttal Clinton mögött áll – ami az amerikai választási rendszer ismeretében az államok döntő többségének elvesztését jelentené számára. A legtöbb elemző 20-30 százalék esélyt ad Trump győzelmének.
Ám az elemzők és kommentátorok hasonló esélyeket adtak a Brexit sikerének is – ami jól mutatja, hogy az elitellenes populizmus erejét soha nem szabad alábecsülni. Ebben rejlik Trump legkomolyabb esélye: hogy eddig képes volt minden várakozást és elemzést megcáfolni. Az amerikai politikával kapcsolatos bevett gondolkodásunk szerint Trumpnak idáig sem lett volna szabad eljutnia – most mégis ott tart, hogy „csak” a szintén népszerűtlen Hillary Clintont kellene legyőznie. Trump eddig képes volt a bevett politikai szabályok mindegyikén átlépni. Az amerikai elnökválasztás nagy kérdése, hogy 2016 novemberében is meg tudja-e ezt tenni.
