Orbán Oggersheimban

  • Mikecz Dániel
  • 2016. április 22.

Liberális szemmel – Republikon

Orbán a német nyilvánosság számára azokat a kihívásokat testesíti meg, amelyek európai és nemzeti szinten is szorongatják a régi eliteket.

Orbán Viktor miniszterelnök kedden a Rajna-vidék–Pfalz-i Oggersheimban lévő otthonában látogatta meg Helmut Kohl egykori kancellárt. A vizit apropóját Kohl Aggodalom Európáért című könyvének magyar kiadása adta, amelyhez új előszót írt a szerző. Kohl ebben úgy fogalmaz, hogy Európa nem lehet a világszerte szükségben lévő milliók új otthona. A gondolatmenet szerint a megoldást nem Európában kell keresni, az csak hozzájárulhat ahhoz, hogy a kérdéses régiók, országok maguk oldják meg problémáikat. A német sajtóban az eseményt egyrészt a Merkel–Kohl-kapcsolat szempontjából értékelték, de hasonlóan fontos volt a magyar miniszterelnök és politikája is.

A német egység után Kohl hívta meg Lothar de Maizière, az NDK első szabadon választott miniszterelnökének szóvivőjeként és korábban a keletnémet ellenzéki mozgalom aktivistájaként politikai tapasztalatot szerzett fiatal Angela Merkelt nő- és ifjúságügyi miniszternek kormányába. A CDU-n belül „Kohls Mädchen” néven emlegetett Merkel Kohl több kormányában is miniszter volt, 1998-ban a CDU főtitkára lett, ami fontos pozíciónak bizonyult a kereszténydemokraták ellenzéki időszaka alatt. Merkel és Kohl viszonya a CDU pénzadományozási botránya miatt romlott meg. Merkel nyíltan kritizálta egykori pártfogóját, végül Kohl lemondott a tiszteletbeli pártelnöki tisztségéről, és ezentúl csak úgy emlegette korábbi miniszterét, hogy „a keletnémet”. Miután Wolfgang Schäuble is visszavonult, Merkel maradt a CDU első számú vezetője, és sikerült is megmentenie a korrupciós botrányba került pártot az összeomlástól. Amikor Helmut Kohl tekintélyét, politikusi renoméját az eltitkolt pénzadományok tépázták meg, akkor éppen Orbán Viktor hívta meg, hogy átadja neki a Millenniumi Emlékérmet az európai egység megteremtésében játszott szerepéért. Orbán beszédében Bismarckkal és Adenauerrel állította egy sorba Kohlt, aki több kormánytaggal is találkozott, az utcán pedig megtapsolták a járókelők, később Kohl többször is viszonozta a gesztust.

A viszony elhidegülése óta többször is üzent egymásnak a jelenlegi és az egykori kancellár. Többen úgy gondolták, hogy az egyébként vendégeket ritkán fogadó Kohl azért hívta meg a magyar miniszterelnököt, hogy ezzel is kritizálja Merkel menekültpolitikáját. Orbán Viktor Oggersheimban azonban nem leckét kapott Helmut Kohl egykori német kancellártól, de nem is arra használta fel, hogy támadást lehessen indítani Angela Merkel ellen, hanem megerősítette azt az üzenetet, amelyet könyve magyar kiadásának előszavában fogalmazott meg. Az egykori kancellár politikai önképéhez szorosan kapcsolódik a német és az európai egység megteremtése. A menekültválság értelmezése szerint egy szakítópróba, amely azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az európai országok visszatérnek a régi, nemzetállami gondolkodásmódhoz. Az európai egység azonban Kohl értelmezésében a (nemzeti) sokféleségen alapszik, a nemzetállami különbségeket tisztelni kell. Orbán Viktornak, Merkel külpolitikájának leghangosabb ellenzőjeként ebben fontos szerepe van. Orbán ugyanis a német nyilvánosság számára azokat a kihívásokat testesíti meg, amelyek európai és nemzeti szinten is szorongatják a régi eliteket és a bevett eljárásokat.

Több évtizede tart a tudományos és a publicisztikai irodalomban a vita a demokrácia kiüresedéséről, a politikai részvétel válságáról, a pártok eljelentéktelenedéséről. Úgy tűnt, hogy elsősorban a multinacionális cégek, a globalizáció, a nemzetközi rezsimek veszélyeztetik az állami szuverenitást, azon keresztül pedig a demokráciát. Mindezt erősíti az állampolgári politikai elkötelezettség fellazulása, valamint a hagyományos intézményekbe vetett bizalom csökkenése. A korábban gyógymódnak tartott politikai felhatalmazás azonban nem használ, ugyanis a demokratikusan meghatározott többség válasza a liberális identitáspolitikák ellen szól.

Mindezt nem lehet azzal a szőnyeg alá söpörni, hogy ez egy posztkommunista jelenség lenne, a demokratikus hagyományokban szűkölködő társadalmak sajátja, hiszen populistának nevezett politikusok és pártok egyre népszerűbbek nemcsak régiónkban, hanem az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Franciaországban is. Mindez egy új pólus kialakulását vetíti elő, amelyet sokak számára Orbán Viktor képvisel.

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

A harmadik köztársaság kapujában

Száz napot kellett várnia a kormányalakítási felkérésre a pártvezető Herbert Kicklnek, noha az Osztrák Szabadságpárt az élen végzett a tavaly szeptemberi választáson. Az államelnök Alexander Van der Bellen mindent megtett, mégsem tudta elkerülni a szélsőjobboldal kormányba hívását.

Elveszett eszmények

  • Bretter Zoltán

Tudtuk, nem tudtuk, az elmúlt több mint kétszáz évben a következő gondolat szabta meg életünket: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata.” (Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: mi a felvilá­gosodás?)

Nem lehetetlen lekerülni az amerikai szankciós listáról, de bajos lesz a Rogán elleni szankció visszavonatása

Egy nappal azután, hogy az Egyesült Államok szank­ciós listára helyezte Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterét, a magyar kormány sajtója „David Pressman kicsinyes bosszújaként” igyekezett beállítani a történteket. Lázár János miniszter egye­nesen megfenyegette a nagykövetet: a későbbiekben „kerülje el ezt az országot”.

Hatvan, hetven, nyolcvan, száz puszta

Az autoriter rendszerek kiépülésének egyik legbiztosabb jele, hogy a vezető mellől lassan eltűnnek az egykori harcostársak. Ez általában az autoriter vezető hatalmának megszilárdulásával és korlátlanságának növekedésével egy időben történik. Helyüket a klán tagjai veszik át.