Orbán Viktor miniszterelnök kedden a Rajna-vidék–Pfalz-i Oggersheimban lévő otthonában látogatta meg Helmut Kohl egykori kancellárt. A vizit apropóját Kohl Aggodalom Európáért című könyvének magyar kiadása adta, amelyhez új előszót írt a szerző. Kohl ebben úgy fogalmaz, hogy Európa nem lehet a világszerte szükségben lévő milliók új otthona. A gondolatmenet szerint a megoldást nem Európában kell keresni, az csak hozzájárulhat ahhoz, hogy a kérdéses régiók, országok maguk oldják meg problémáikat. A német sajtóban az eseményt egyrészt a Merkel–Kohl-kapcsolat szempontjából értékelték, de hasonlóan fontos volt a magyar miniszterelnök és politikája is.
A német egység után Kohl hívta meg Lothar de Maizière, az NDK első szabadon választott miniszterelnökének szóvivőjeként és korábban a keletnémet ellenzéki mozgalom aktivistájaként politikai tapasztalatot szerzett fiatal Angela Merkelt nő- és ifjúságügyi miniszternek kormányába. A CDU-n belül „Kohls Mädchen” néven emlegetett Merkel Kohl több kormányában is miniszter volt, 1998-ban a CDU főtitkára lett, ami fontos pozíciónak bizonyult a kereszténydemokraták ellenzéki időszaka alatt. Merkel és Kohl viszonya a CDU pénzadományozási botránya miatt romlott meg. Merkel nyíltan kritizálta egykori pártfogóját, végül Kohl lemondott a tiszteletbeli pártelnöki tisztségéről, és ezentúl csak úgy emlegette korábbi miniszterét, hogy „a keletnémet”. Miután Wolfgang Schäuble is visszavonult, Merkel maradt a CDU első számú vezetője, és sikerült is megmentenie a korrupciós botrányba került pártot az összeomlástól. Amikor Helmut Kohl tekintélyét, politikusi renoméját az eltitkolt pénzadományok tépázták meg, akkor éppen Orbán Viktor hívta meg, hogy átadja neki a Millenniumi Emlékérmet az európai egység megteremtésében játszott szerepéért. Orbán beszédében Bismarckkal és Adenauerrel állította egy sorba Kohlt, aki több kormánytaggal is találkozott, az utcán pedig megtapsolták a járókelők, később Kohl többször is viszonozta a gesztust.
A viszony elhidegülése óta többször is üzent egymásnak a jelenlegi és az egykori kancellár. Többen úgy gondolták, hogy az egyébként vendégeket ritkán fogadó Kohl azért hívta meg a magyar miniszterelnököt, hogy ezzel is kritizálja Merkel menekültpolitikáját. Orbán Viktor Oggersheimban azonban nem leckét kapott Helmut Kohl egykori német kancellártól, de nem is arra használta fel, hogy támadást lehessen indítani Angela Merkel ellen, hanem megerősítette azt az üzenetet, amelyet könyve magyar kiadásának előszavában fogalmazott meg. Az egykori kancellár politikai önképéhez szorosan kapcsolódik a német és az európai egység megteremtése. A menekültválság értelmezése szerint egy szakítópróba, amely azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az európai országok visszatérnek a régi, nemzetállami gondolkodásmódhoz. Az európai egység azonban Kohl értelmezésében a (nemzeti) sokféleségen alapszik, a nemzetállami különbségeket tisztelni kell. Orbán Viktornak, Merkel külpolitikájának leghangosabb ellenzőjeként ebben fontos szerepe van. Orbán ugyanis a német nyilvánosság számára azokat a kihívásokat testesíti meg, amelyek európai és nemzeti szinten is szorongatják a régi eliteket és a bevett eljárásokat.
Több évtizede tart a tudományos és a publicisztikai irodalomban a vita a demokrácia kiüresedéséről, a politikai részvétel válságáról, a pártok eljelentéktelenedéséről. Úgy tűnt, hogy elsősorban a multinacionális cégek, a globalizáció, a nemzetközi rezsimek veszélyeztetik az állami szuverenitást, azon keresztül pedig a demokráciát. Mindezt erősíti az állampolgári politikai elkötelezettség fellazulása, valamint a hagyományos intézményekbe vetett bizalom csökkenése. A korábban gyógymódnak tartott politikai felhatalmazás azonban nem használ, ugyanis a demokratikusan meghatározott többség válasza a liberális identitáspolitikák ellen szól.
Mindezt nem lehet azzal a szőnyeg alá söpörni, hogy ez egy posztkommunista jelenség lenne, a demokratikus hagyományokban szűkölködő társadalmak sajátja, hiszen populistának nevezett politikusok és pártok egyre népszerűbbek nemcsak régiónkban, hanem az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Franciaországban is. Mindez egy új pólus kialakulását vetíti elő, amelyet sokak számára Orbán Viktor képvisel.
