Tizenheten egy helyért: a Republikánus Párt előválasztásának eddigi tanulságai

  • Reiner Roland
  • 2015. augusztus 13.

Liberális szemmel – Republikon

Az elején vagyunk még, de a magyar ellenzéknek máris volna mit tanulnia belőle.

2016-ban elnökválasztás lesz az Egyesült Államokban: a két ciklus után leköszönő Barack Obama elnök helyére aspiráló jelöltek kiválasztása lényegében már elkezdődött. Amerikában az elnökjelöltek először párton belül versenyeznek: a Demokrata Párt és a Republikánus Párt előválasztásokon keresztül találja meg hivatalos jelöltjét. Az előválasztás során minden tagállamban külön-külön (és számtalan különböző rendszerben) megküzdenek a szavazók támogatásáért – így érik el, hogy a legszélesebb országos támogatottsággal bíró induló legyen a párt elnökjelöltje. A tagállami előválasztások csak 2016 februárjában kezdődnek, az addig hátralévő hónapok intenzív kampányolással és vitákkal folynak, amiből valamelyest képet kaphatunk arról, mi várható jövőre.

Donald Trump

Donald Trump

 

Az előválasztás mint jelöltkiválasztási műfaj erősen kötődik az Amerikai Egyesült Államokhoz: annak ellenére, hogy már számos európai országban is használják országos vagy helyi szinten, az asszociációk jellemzően az amerikai rendszerhez kötődnek. A Republikon előválasztási koncepciójának tavaszi bemutatását követően is többször visszatérő kritika volt, hogy egy párton belüli versenyt (ez lenne az amerikai rendszer) nem lehet adaptálni a magyar helyzetre, ahol számos önálló pártnak kellene közös jelöltet találnia. Noha az előválasztás maga csak egy technikai megoldás, éppen ezért nincs egyetlen „tökéletes” változata – érdemes összevetni, hogy a hasonló problémákat melyik ország rendszere hogyan kezeli. Ebből a szempontból a Republikánus Párt most zajló előválasztása tanulságos példával szolgálhat majd.

Az elnökjelölti helyre ugyanis eddig nem kevesebb, mint tizenhét személy jelentkezett be: jelenlegi és volt kormányzók, szenátorok, újonnan próbálkozók és régi indulók is. A tizenhét jelölt programja alapján nehéz elhinni, hogy mindannyian ugyanannak a pártnak a tagjai: eltérően látják a bevándorlók helyzetét, nem egységesek a külpolitikai irányvonalak tekintetében, vagy épp abban, hogy a vallásnak meddig van helye és szerepe a magánéletben. Az előválasztások során viszont mindannyian vállalják, hogy vitában ütköztetik véleményüket arról, hogy milyen országot szeretnének: ezáltal a most következő néhány hónapban nagyon sok különböző véleménnyel és állásponttal fogják gazdagítani a (republikánus) közbeszédet.

false

Természetesen az előválasztások során a tizenhét jelölt jelentős része nem fog annyi szavazatot szerezni, hogy végig versenyben maradjon, de az addigi vitákban részt tudnak venni. A jelöltek száma ugyanakkor jelent némi technikai akadályt: az első komoly vitán múlt héten csak két fordulóban tudtak vitázni a jelöltek: az országos közvélemény-kutatási adatok alapján egy tíz és egy hétfős vitára került sor egymás után. Amit fontos látni tehát, hogy a jelöltek magas száma nem teszi komolytalanná a Republikánus Párt előválasztását: minden jelöltet mérnek, minden jelölt megkapja a lehetőséget, hogy kifejtse a nézeteit, a párt szavazói lényegében minden szóba jöhető elnökaspiránst megismerhetnek.

A verseny jelenlegi állása – ami még csakis közvélemény-kutatási adatokat jelent, tényleges szavazatszámot vagy mandátumot nem – alapján a legkevésbé politikus jelölt, egy üzletember és milliárdos médiaszemélyiség vezet, akinek az előnye az első tévévita utáni felmérésben is megmaradt. Donald Trump személye és szereplése a jelenlegi előválasztási szisztémát is próbára teszi: nem kerüli a kényes témákat, és látványosan szembemegy a politikailag korrekt közbeszéddel akár vita közepén is. Trump kívülről támadja a fennálló politikai rendszert, miközben mint üzletember, finanszírozóként maga is részt vett annak működtetésében. Mégis, az üzenet működik: ahogy Magyarországon, úgy Amerikában is kifizetődő a politikai vezetést felelőssé tenni és korruptnak bemutatni. Trump látszólag mindenféle számítás nélkül, a szabályok felrúgásával kíván sikert elérni – így az előválasztás egyik nagy kérdése, hogy ez a stratégia meddig működhet, mennyire kifizetődő.

Az augusztus 6-i vitában Trump látszólag átlépett egy eddig konszenzusos határt, amikor nem jelentette ki egyértelműen, hogy ne indulna el egy harmadik párt jelöltjeként, ha nem ő nyerné meg a Republikánus Párt előválasztását. Donald Trump előválasztási kampánya éppen ezért mind politikai, mind előválasztás-technikai szempontból fontos lehet: mit kezdenek a republikánus szavazók és mit kezd a republikánus előválasztási szisztéma egy ilyen jelölttel.

Neked ajánljuk