A múlt hét végén terrorizmussal is megvádolta a rendőrség azt a férfit, akit eredetileg azért vettek őrizetbe, mert tömegzavargás résztvevőjeként lépte át a határzárat Röszkénél. Nem ő az egyetlen, aki terrorcselekmény elkövetésének gyanújába keveredett. Az M1 értesülései szerint Zala megyében nyolc migránst szállítottak le egy vonatról, és közülük két embert állítottak elő terrorizmus gyanúja miatt, ugyanis ők is részt vettek a röszkei konfliktusban. Azt még nem lehet tudni, hogy pontosan mi alapján vádolták meg az illetőket terrorizmussal, de az eddigi kormányzati kommunikációban az erőszakos fellépés mellett az eltervezettséget, tudatosságot és a férfi vallásos csoporthoz kötődését emelték ki.
| ||
A terrorcselekményektől való félelem érthető reakció, ahogyan az is, hogy a hatóságok megpróbálják elejét venni annak, hogy a menekülőkkel együtt akár az Iszlám Állam terroristái is beszivároghassanak Európába. Tegyük hozzá, az elmúlt évek terrorista akciói azt mutatták, hogy európai vagy észak-amerikai útlevéllel rendelkezők követnek el terrorcselekményeket, nem a menekültstátusszal rendelkezők. A terrorizmusellenes óvintézkedések kapcsán ugyanakkor rendre felmerül, hogy mennyiben arányos az egyes intézkedés a terrorveszéllyel. Ilyen az Egyesült Államokban a digitális privát szféra állami megsértése, az Edward Snowden által megszellőztetett NSA-botrány. Mint ismert, fény derült arra, hogy a hírszerző hivatal az egész világon több mint egymilliárd ember kommunikációját figyelte, beleértve szövetséges országok politikusaiét is. Legutóbb pedig a Guardian írt arról az esetről, amikor a rendőrség és a gyermekvédelem közösen hallgatott ki egy muszlim fiút egy észak-londoni iskolában. A fiú egy iskolai előadás során az „ökoterrorista” kifejezést használta azokra a radikális környezetvédőkre, akik a fába ütött szögekkel kívánják megakadályozni azok láncfűrészes kivágását. Mindezek után hívták el beszélgetni az Iszlám Államról, követve a fiatalok terrorszervezetekhez való közeledésének megelőzése érdekében hozott ajánlásokat. Világos, hogy nem ugyanolyan súlyú esetekről van szó, és természetesen bármely jogi szabályozás vezethet anomáliához. A fenti példák azonban azt érzékeltetik, hogy milyen körültekintően kell eljárni akkor, amikor egy kormány a terrorcselekmények ellenében kíván fellépni, akár titkosszolgálati, akár más szakpolitikai szinten.
A röszkei esetnél azonban nem a terroristák felkutatásáról, a terrorcselekmények megelőzéséről van szó, hanem arról, hogy a már megvalósult cselekmény terrorista akciónak tekinthető-e vagy sem. Azért is problémás az ügy, mert nem létezik egységes, nemzetközi definíciója a terrorizmusnak. Ami közös a sok meghatározásban, hogy erőszakos cselekményről vagy az erőszakkal való fenyegetésről van szó. A terrorcselekményekre még általában jellemző, hogy előre megtervezettek, valamint céljuk egy adott közösség megfélemlítése. A fogalmi bizonytalanság oka, hogy az egyes államok máshogy értelmezik, hogy mi az erőszaknak, szándékoltságnak és az állam kényszerítésének az a mértéke, amely már kimeríti a terrorcselekmény fogalmát. Hogy jobban megértsük ezt a kérdést, idézzük fel újra a londoni fiú történetét. Előadásában a fiú a radikális zöld aktivistákat nevezte ökoterroristáknak, miközben nem követtek el erőszakot személyek ellen, nem kívánták kényszeríteni az államot vagy megfélemlíteni a lakosságot, amely kritériumok nagyjából megfelelnek a magyar büntető törvénykönyvben foglaltaknak is.
| ||
A kollektív direkt akció mindig magában hordozza a konfliktus potenciálját, valamint időről időre a stabil demokratikus rendszerekben is jelentkezhetnek az adott politikai konszenzust és ezzel a békés, elfogadott gyülekezési normákat megkérdőjelező kihívók. A konfliktus ráadásul egyes akcióformák esetében a hatásmechanizmushoz tartozik. Erőszakos cselekményekkel közvetlenül lehetséges nyomást gyakorolni a tiltakozás címzettjeire. A tárgyakkal szembeni erőszak az anyagi veszteségek, a személyek ellen irányuló erőszak a testi épség és az élet fenyegetettsége révén ér el hatást. Az erőszakot alkalmazó csoportnak ugyanakkor számolnia kell a hatóságok, ellenérdekelt csoportok reakciójával és a közvélemény negatív megítélésével. A politikai tiltakozások során tehát nem kivételes az erőszak különböző formáinak megjelenése, Magyarországon azonban ritkábban kerül sor ilyen akciókra. Az utóbbi évek egyetlen emlékezetes erőszakos politikai tüntetése a Fidesz székházát ért támadás volt az első netadós tiltakozás alatt, amely nem mérhető pl. a németországi Heidenauban folyó menekültellenes erőszakhullámhoz.
Mivel az államot megcélzó tiltakozások során is valamit ki akar kényszeríteni a tüntető csoport, valamint fel akarja hívni a közvélemény figyelmét, és akár erőszakos is lehet a kollektív akció, így könnyen éri a radikálisabb tüntetőket a terrorizmus vádja. A röszkei történések esetében éppen azért érvelhet a kormány a terrorcselekmény vádjával, mert valójában nem gyakran történnek erőszakos tüntetések Magyarországon, így érthetően felkavarták a közvéleményt a ritkán látható képsorok. Ha valóban indokolt a terrorcselekmény gyanúja, akkor le kell folytatni az eljárást, a politikai vitákban azonban érdemes lenne tartózkodni az öncélú minősítésektől.
