A héten publikálta a Republikon Intézet a legfrissebb adatokat a menekültek kapcsán [http://republikon.hu/kutatasok/150922-menekultek.aspx]: ebből kiderült, hogy a magyar társadalom továbbra is alapvetően elutasító velük szemben, ám pártpreferencia szerint jelentős különbségeket tapasztalhatunk. A Jobbik- és a Fidesz-szavazók a leginkább elutasítóak, míg az MSZP és a DK szimpatizánsai között vannak a legtöbben, akik szerint Magyarországnak kötelessége lenne befogadni őket. Mindez a nyár elején még némiképp máshogy nézett ki: két hónap alatt a Jobbik és az LMP szavazói között az elutasítás, míg az MSZP szavazói között a befogadás erősödött meg.
A kutatás alapján azt látjuk, hogy a klasszikus szociodemográfiai változók, mint az életkor, a lakóhely vagy a végzettség nem befolyásolja azt, hogy valaki elsődlegesen veszélyt lát a menekültekben, és ezért nem akarja, hogy Magyarországra jöjjenek, vagy úgy véli, kötelességünk befogadni őket. Korábbi kutatásaink gyakran azt mutatták, hogy a fiatalok, a magas végzettségűek és a városban élők hajlamosabbak toleránsabban, nyitottabban állni kisebbségi csoportokhoz – a menekültügyben ennek nincs jele. A menekültek befogadásának támogatása vagy elfogadása tehát nem függ attól, hogy valaki fiatal vagy idős, vidéki vagy városi, és attól sem, hogy milyen végzettséget szerzett.
Más a helyzet ugyanakkor, ha a megkérdezettek társadalmi önbesorolásán keresztül nézzük a menekültkérdést. Csoport-hovatartozásuk szerint ugyanis jelentős különbségeket tapasztalunk. Ehhez a kutatás során nyolc kategóriát ajánlottunk választásra: a megkérdezettnek ezek közül kellett kiválasztani azt, ami legjobban jellemzi a gondolkodását. Ez alapján azt látjuk, hogy a magukat szocialista gondolkodásúnak jellemzők között a legmagasabb azok aránya, akik szerint Magyarország kötelessége lenne a menekültek befogadása: ez az országos arány kétszerese. Ugyanez az arány a nyár elején még csak 25 százalék volt – ebben a körben nőtt meg tehát két hónap alatt a leginkább a befogadást pártolók aránya.
| ||
Noha a menekültek megsegítése közben rendszerint előkerült a „keresztényi kötelesség”, a magukat elsősorban hívő embernek tartók közül csak minden tizedik szerint kellene befogadni őket – ez a második legalacsonyabb arány. Érdekes ugyanakkor, hogy a nyár elején a hívők körében az országos átlagnak megfelelő (18 százalék) volt ez az arány – úgy tűnik, hogy az egyház megosztottsága e kérdésben a hívekre is átragadt, és talán az Erdő Péter-féle nyilatkozat hatása is meglátszik e változáson.
A legerősebb hatást ugyanakkor a választók bal-jobb skála szerinti besorolásakor kapjuk: lényegében egyenes összefüggés van a befogadást pártolók és a skálán való elhelyezkedés szerint. A magukat erősen baloldalinak (a skála leginkább baloldali értékét választók) vallók körében a legmagasabb azok aránya, akik szerint az ország kötelessége lenne befogadni őket – ez az egyetlen általunk vizsgált kategória, ahol döntetlen (44-44 százalék) a befogadók és elutasítók aránya. A skála másik végén, a magukat leginkább jobboldalinak tartók között ez már csak 8 százalék.
| ||
A szeptemberi és nyár eleji adatok összevetése arra utal, hogy miközben országos szinten a befogadók és elutasítók aránya nem változott, a különböző csoportokban komoly változások mentek végbe: ez a bal-jobb skála esetén a leglátványosabb. A két hónap során ugyanis erősen polarizálódott a bal- és jobboldaliak véleménye: a baloldaliak sokkal támogatóbbak lettek a befogadással, míg a jobboldaliak jóval elutasítóbbak. Nyár elején a két végpont 31 és 14 százalék volt: ez mostanra 44 és 8-ra változott. Ebben vélhetően erősen benne van a Fidesz és különösen Orbán Viktor retorikája, aki a befogadás mellett álló véleményt következetesen a baloldal véleményének nevezte – alighanem ez mind a megszólított baloldaliakat, mind a tőlük különbözni kívánó jobboldaliakat arra sarkallta, hogy határozottabban foglaljanak állást.
Ezzel párhuzamosan a baloldali ellenzéki pártok is karakteres szereplőként jelentek meg, saját szavazóikat is aktivizálva. Mindez jól mutatja a politika felelősségét: a társadalmi csoportok között meglévő kisebb különbségek lényegében két hónap alatt jelentősen megnőttek. Az országos adatok változatlansága mellett a támogató és elutasító csoportok polarizációjával hosszú távon is számolnunk kell.
