Csaló albérlet-közvetítők - Álomlakás helyett rémálom

Eddig nem látott módon verte át egy csoport az albérletkeresőket. A csalók lebuktatásában munkatársunk is segített, de már csak azt követően, hogy a fővárosban működő bűnbanda több gyanútlan ügyféltől bezsebelt egyenként minimum 240 ezer forintot.

Budapesten nem lehet mindenki annyira szerencsés, hogy az ötödik kerületben politikus haverok közbenjárásával költözhet be egy jó kis másfél szobás lakásba. Marad hát a hagyományos módszer. Csalók persze mindenhol vannak, a kisebb-nagyobb visszaélések és átverések beszámolóival tele vannak az internetes oldalak. A közelmúltban tapasztalt trükkel viszont csak az utóbbi hetekben találkozhattunk.

Elhúzzák a mézesmadzagot

Tavaly karácsony előtt egy-két héttel jelentek meg a legnagyobb apróhirdetési portálokon az átlagnál olcsóbb, modernebb és teljesen gépesített lakásokat ajánló hirdetések. Egyebek közt a Szent Gellért, a Széll Kálmán és a Móricz Zsigmond térnél, illetve több budai kerület központi részén egyaránt havi 80 ezer forintos bérleti díjért és kéthavi kaucióért kínálták a többnyire 50 és 60 négyzetméter közötti, 1,5 szobás lakásokat. A feltöltött képeken ízlésesen berendezett, szép lakások láthatók. Több alkalommal is magánszemélyként hirdettek, de volt olyan is, amikor azt a kft.-t tüntették fel, amelynek a nevében eljártak.

A cég egy sárvári székhelyű, az Opten cég­információs rendszer szerint ingatlanforgalmazással is foglalkozó vállalkozás. Az már csak utólag derült ki, hogy a csalóknak jogilag nincs közük a kft.-hez, de adatait az előfoglalási szerződéshez is felhasználták, illetve a máig működő, bár nem frissülő honlapjukon is azt jelölték meg. A fentebb említett ingatlanokra a hirdetések megjelentetése után percekkel érdeklődők tucatjai jelentkeztek. A hívásokat kezelő közvetítő dolga az volt, hogy egy lakásra minél több olyan érdeklődőt regisztráljon, aki meg is akarja nézni. Az albérletkeresőkkel azonban a telefonban soha nem közölték a pontos címet, csak a kiadásra ajánlott lakás közelében található köz­területet jelöltek meg találkozási pontként. Végül a telefonos egyeztetés során az ügyintézők elkérték az érdeklődők e-mail címét, telefonszámát, és rákérdeztek a foglalkozásukra is. Ezt követően a – lehetőleg minél több potenciális ügyfelet tartalmazó – listát az ingatlanközvetítéssel megbízott alkalmazottaknak el kellett külde­niük az állítólagos főnöknek.

Az érdeklődőkkel ezek után e-mailben közölték, hogy az az ingatlan, amelyet ők szerettek volna kivenni, sajnos elkelt, de rögtön felajánlottak egy, a korábbihoz nagyon hasonlót azzal, hogy egy gyors visszajelzést követően azonnal le is foglalhatják. Telefonon kellett egyeztetni időpontot, és másnapra meg is beszéltek egy találkozót, amelynek a helyszíne minden esetben ugyanaz a belvárosi bevásárlóközpont volt. Az ügyfeleknek még ekkor sem tűnt fel, hogy nem egy irodába vagy a lakáshoz hívják őket annak ellenére, hogy a pénzt magukkal kellett vinni. Az összeg kéthavi kaucióból és az első havi albérleti díjból állt; a legtöbb esetben mindez 240 ezer forint volt, de beszéltünk olyannal is, aki a 240 ezerhez önszántából hozzátett még 60 ezer forintot csak azért, hogy biztosan ő kapja meg az áhított lakást.

 

A találkozó során az ügyfeleknek egy előfoglalási szerződést adtak, amelyen az a cég szerepelt, amelynek az adatait felhasználták a csalók, és ott volt a nem létező lakástulajdonos neve és elérhetősége is. Szerepelt egy olyan „garanciális” kitétel is, miszerint ha a bérlő mégsem akarná kivenni a lakást, a 240 ezer forintot három napon belül visszakérheti. Ez azért lényeges, mert az érdeklődők nem nézhették meg, hová is költöznek, és miért adnak ki ennyi pénzt. Az indok az volt, hogy azért nem járhatták körbe a leendő lakhelyet, mert az előző lakók épp akkor pakoltak.

Lapunk több átvert személlyel is beszélt, de mindenki azt mondta, hogy bennük addig fel sem merült, hogy baj lehet, amíg át nem adták a pénzt a közvetítőnek. Azt követően, hogy ottmaradtak az egyoldalas előfoglalási szerződéssel, néhányan elbizonytalanodtak, viszont még így is bíztak abban, hogy a megbeszéltek szerint néhány nap múlva átvehetik a kulcsokat. Csak hát nem voltak kulcsok. A szerződésen megjelölt címek valós címek, de az ott lakóknak fogalmuk sem volt arról, hogy valakik albérletként kínálgatják a lakásukat.

Átvert alkalmazottak

Azt, hogy ez az egész átverés, állításuk szerint kezdetben azok az ingatlanközvetítők sem tudták, akiket a csalók alkalmaztak. Az ügyfelekkel csak az a két fiatal hölgy – legalábbis róluk tudunk – találkozott, akiket egy félig-meddig hivatalosnak tűnő állásinterjút követően vettek fel. Egy szintén fiatal nő hívta őket az Astoriához egy kávézóba, illetve az egyik gyorsétterembe, és ott egyeztek meg. Még munkaszerződést is kaptak, amelyről később kiderült, hogy az aláírása semmit nem ért. „Az állásinterjú során a fiatal nő nagyon kedves volt, elmondta a feladatokat, és ajánlott egy olyan fizetést, amivel már elsőre meg voltam elégedve. Ezután rögtön el is kezdtem dolgozni, hiszen fogadnom kellett az élő hirdetésekre érkező hívásokat, és rögzítenem kellett az adatokat, aztán továbbítani őket egy férfinak. Elmondása szerint ő volt a főnök, és azt állította, hogy éppen külföldön, Panamában tartózkodik. Az időeltolódás miatt nehezen is kommunikáltunk, de viszonylag gyakran küldte az instrukciókat” – nyilatkozta az egyik, a csalóknak pár napig gyanútlanul dolgozó közvetítő, aki azt is elmondta, hogy az átvert ügyfelektől átvett pénzért mindig a bevásárlóközpont elé érkezett az a nő, akivel az állásinterjún is beszélgetett; a 240 ezer forintot elkérte, és már ment is.

A szerződések megkötésével és az ügyintézéssel megbízott közvetítők közül az egyik akkor jött rá, hogy őt is felhasználták a szélhámossághoz, amikor át kellett volna adnia a kulcsokat a leendő lakóknak. Nem sokkal előtte azonban az álfőnökök eltűntek, semmilyen módon nem lehetett kapcsolatba lépni velük. „Ezt követően szóltam annak a két ügyfélnek, akitől korábban átvettem a pénzt, és mentünk is a rendőrségre feljelentést tenni” – mesélte az egyik, csak néhány napig ingatlanközvetítőként dolgozó sértett.

A karácsony előtti hirdetések után december legvégén ismét elkezdtek budai ingatlanokat kínálni a csalók a megszokott módon és felületeken. A lakások hasonlóan néztek ki, mint a korábbi képeken, a hirdetések szövege pedig pontosan megegyezett az előzőekkel. Lapunk munkatársa ekkor jelentkezett be álnéven az egyik albérletért. A menetrend ugyanaz volt, ahogyan fentebb leírtuk: az ingatlanközvetítő felvette az adatokat, ajánlott egy időpontot a lakásnézésre. Nem sokkal később jött az e-mail, hogy az ingatlant mások lefoglalózták, de ajánlottak egy másikat. A következő nap sikerült találkozni az ingatlanossal a bevásárlóközpontban. Egy kávézóban megkaptuk az előfoglalási szerződést, és a kérdéseinkre a választ: a 240 ezret természetesen visszakapjuk, ha mégsem kell az a lakás, amelyet azért nem nézhetünk meg, mert a bérlők éppen dobozolják a személyes holmijaikat.

Az ingatlanközvetítőnek ekkor elárultuk, hogy kik vagyunk. Elmentünk a rendőrségre, ahol azt mondta, ő sem tudott arról, hogy mibe keveredett. Ő egyébként aznap három ügyféltől kapott pénzt, kétszer 240 ezer és egyszer 300 ezer forintot, amiért ugyanúgy eljött egy fiatal hölgy – de nem ugyanaz, aki a karácsony előtti eseteknél –, és már vitte is tovább.

Mint kiderítettük, a csalással működő álingatlanosok feje egy minden bizonnyal külföldön – akár Panamában – tartózkodó férfi. A beszedett pénzt neki adta fel a csalásba bevont két fiatal nő. Az ügyfelekkel csak az – állításuk szerint szintén átvert – ingatlanközvetítők találkoztak, azonban nekik egy kézzel írt papíron kívül semmi igazolásuk nincs arról, hogy a készpénzt tovább is adták. Elfogása után az egyik olyan csaló, aki a bevásárlóközpont mellett vette át az ügyfelektől származó összeget, beismerte: egyenesen egy közeli bankfiókba ment a pénzzel, és rögtön tovább is küldte egy külföldi számlaszámra. Úgy tudjuk, hogy a fiatal nőt kihallgatták, majd elengedték.

Nem hallottak még ilyenről

Bár egyre nagyobb a harc egy átlagos méretű, jó állapotú fővárosi lakásért, ez nem jelenti azt, hogy nem kell körültekintően eljárni – nyilatkozta lapunknak Rutai Gábor, a Duna House PR- és elemzési vezetője, aki tőlünk hallott először erről a csalócsoportról. Több (valódi) ingatlanközvetítő is megerősítette lapunknak, hogy a szakmában egyáltalán nem bevett szokás a fentebb említett előfoglalási szerződés, viszont az ügyfél részéről a legnagyobb hiba az, ha a lakás megtekintése nélkül előleget, kauciót vagy első havi bérleti díjat ad, ráadásul nem a tulajdonosnak, hanem a közvetítőnek. A bérbeadás során az ingatlanirodák vagy a közvetítők – hacsak annak nincs valami rendkívüli oka – nem kezelik a pénzt.

Budapest frekventált helyein nehéz jó állagú és kedvező árfekvésű lakásokat találni, így Rutai Gábor szerint már annak fel kellett volna tűnnie, hogy a Gellért téren, a Széll Kálmán, a Móricz Zsigmond térnél vagy az első kerületi Vérmező utcában kínált, 50 és 60 négyzetméter közötti, a képek szerint modern, gépesített és bútorozott lakásokat csak havi 80 ezer forintért kínálták. Az ilyen állapotú és méretű ingatlanok bérlése minimum havi 100 ezernél kezdődik.

Jelenleg tíz károsultról vannak informá­cióink, de nincs kizárva, hogy többen is áldozatul estek a csalásoknak. A Budapesti Rendőr-főkapitányság lap­zártánkig nem tudta megerősíteni információinkat, de úgy tudjuk, hogy a II., a VI. és a XIII. kerületi kapitányságra is érkeztek bejelentések ugyanarról a bandáról. A nyomozás minden bizonnyal elindulhat, de a megkérdezett jogi szakértők szerint nincs rá túl sok esély, hogy a károsultak gyorsan visszakapják a pénzüket, hiszen ha a nyomozók azonosítják is az összes elkövetőt, a bírósági szakasz hosszú évekig eltarthat.

Közvetítőknek egy forintot se!

Néhány ingatlanközvetítő úgy próbál pénzt kiszedni az ügyfeleiből, hogy a leendő bérlő egy 6 és 10 ezer forint közötti egyszeri díj ellenében lesz jogosult megkapni azt a címlistát, amely tartalmazza az érdeklődők feltételeinek megfelelő lakásokat. Valójában az eladás és a bérbeadás során az ügyfélnek nincs semmilyen költsége, hiszen az ingatlanközvetítéssel foglalkozó irodáknak az eladó és a bérbeadó fizet. A pénzbeszedés bármilyen jogcímen azért sem életszerű, mert az irodáknak az az érdekük, hogy minél több ügyfelük legyen, viszont ha díjat kérnének már azért is, hogy megmutassák az ingatlanokat vagy a választható lakások listáját, érdeklődőket veszíthetnek. Ha valaki hasonló esettel találkozik, ne fizesse ki a kért összeget, inkább forduljon más, leellenőrizhető, jogszerűen működő ingatlanközvetítő céghez, vagy ha lehetséges, közvetlenül a lakástulajdonoshoz.