A Bálna sorsa

Benn kong

  • Hamvay Péter
  • 2014. október 25.

Riport

Bezárt üzletek, amiket paravánként takarnak el az ingyenesen beeresztett kézművesek, csalódott vállalkozók – ez fogadja ma a látogatót a Bálnában. A pangás és a tanácstalanság egy összességében 10 milliárd forintért megvalósított projekt végeredménye.

Az Adriana Kft. harcművészeti központot tervezett létrehozni a Bálna első emeletén.

A hozzá tartozó belső teraszon bár működött volna, ám a szerződést a BFVK szeptember 30-ával felmondta arra hivatkozva, hogy a bérlő nem fizette a bérleti díjat. A cég ügyvezető igazgatója, Kojics Angelina elmondta: szerintük a bérbeadó mindaddig nem számlázhat bérleti és üzemeltetési díjakat, amíg nem teljesít 100 százalékosan, márpedig a ház rejtett műszaki hibái és a bérbeadó együttműködésének hiánya megakadályozták a létesítmény kialakítását – ezért máig nem tudtak megnyitni. Háromszor beázott a helyiség, hosszú huzavona után távolították csak el a szükségtelen gázcsövet, az oromfal 8 méter magas gipszkartonfala mozgott és repedések keletkeztek rajta, a kivitelezési munkák során kiderült, hogy az aljzatbeton nem jó minőségű szerkezeti beton, silány minőségben készült, széttöredezik, szétmállik. Mindezek ellenére, úgy tudjuk, szeptember 27-én a harcművészeti központ megnyílik.

Nem Kojics Angelináék az egyetlenek, akik futnak a pénzük után: a Bálnában helyiséget bérlő vállalkozók arra panaszkodnak, hogy semmi nem valósult meg a kezdeti ígéretekből, és ami még frusztrálóbb, egyelőre semmi nem utal érdemi változásra.

A három évvel a tervezett határidő után, 2013 novemberében megnyílt Bálna (leánykori nevén: CET) az egykori közraktárak átépítésével jött létre. Bagdy Gábor, a projektért felelős főpolgármester-helyettes akkor úgy nyilatkozott, hogy tíz aláírt bérleti szerződésük van, amelyek a kiadható terület mintegy tizedét fedik le. Ez jószerivel azóta sem változott: a létesítményt üzemeltető Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ (BFVK) Zrt. tavaly május óta bár 16 tendert bonyolított le, az összesen 12,5 ezer négyzetméterből máig mindössze 1659 négyzetmétert, tizenegy üzlethelyiséget tudott kiadni – ebből kellene kitermelni a Bálna 400 millió forintra taksált üzemeltetési költségét.

Kivárás

A Fővárosi Közgyűlés gazdasági bizottságának egyik februári előterjesztése a hosszú távú bérleti szerződések helyett az eseti, rövid távú hasznosítást preferálná a „következő években várható gazdasági növekedésből adódó bérletidíj-fizető képesség javulására” várva. Vannak olyan hangok is, hogy a főváros tulajdonában lévő épületet az állam szívesen megszerezné, talán erre utal a szöveg azon kitétele, miszerint a kormánnyal megindultak a tárgyalások – Budapest tehát egyelőre kivár, hiszen ez esetben nyilván nem ölne több pénzt a számára anyagilag eddig igencsak kudarcos projektbe. Ennek jegyében a 2500 négyzetméteres rendezvénytérre és három üzlethelyiségre érkezett akkori ajánlatokat elutasították. Az előterjesztés szerint újra kell gondolni a bérbeadási stratégiát, „a Fővárosi Önkormányzat nem vállalhatja a továbbiakban az üzemeltetés valamennyi kockázatát”. A határozatban a főpolgármestert bízták meg egy „átfogó előterjesztés” elkészítésével – ez, úgy tudjuk, máig nem készült el. Tarlós István főpolgármester lapunknak annyit jegyzett meg, valóban tárgyalnak az állammal, de az épületről semmiképp sem mondanak le. Ami biztos, az a bizonytalanság: erre utal, hogy a BFVK legutóbbi pályázatán a 14 üzlethelyiséget (3200 négyzetméter és 937 négyzetméter terasz) egyaránt meghirdették határozatlan és határozott (2014. de­cember 31-ig) időre.

Ha nem is a nyilvánosság előtt, de a főváros maga is elismerte, hogy kudarcot vallott. A Népszabadság birtokába került belső ellenőri jelentés szerint a Bálnának ma sincs üzemeltetési terve; azt ajánlja, hogy a BFVK helyett egy e célra alakult cégre bízzák az üzemeltetést. A bérlők véleménye is ez: nem találkoztunk olyannal, aki elégedett lett volna az üzemeltetővel és a tulajdonossal, pedig minden, a Bálna honlapján is reklámozott, a fővárossal közvetlen üzleti viszonyban álló bérlővel vagy üzletvezetővel beszéltünk.

A cet gyomrában

Hogy nem teljesen üres házat nyitottak meg novemberben, az annak köszönhető, hogy a főváros a saját cégét és intézményét vitte be a létesítménybe. A Csarnok és Piac Igazgatóság (Csapi) a 2093 négyzetméteres földszinti részt kapta, a Budapest Történeti Múzeum (BTM) pedig az első emelet város felőli oldalát, és 963 négyzetméteren nyitotta meg a Szabadsajtó utcai kiállítóteremből elköltöztetett Új Budapest Galériát. A galéria papíron nem jött ki rosszul a cseréből. A Fővárosi Közgyűlés 262,5 millió forintot adott az intézmény elhelyezéséhez szükséges beruházásokra, a nyitó tárlat előkészületeire 15 millió, a 2014-es programra pedig 40 millió forintot szavazott meg a közgyűlés, továbbá az üzemeltetési díjat is biztosította a BTM költségvetésében. A nyitás óta 8272 látogatójuk volt, ami ugyan több, mint az előző helyen, de Török Tamás igazgató szerint ha a Bálna tele lenne üzlettel, a kiállításaik is jobban teljesítenének.

A bérleti díjak egyébként nem magasak. A korábbi kiírások szerint egy kereskedelmi és vendéglátóüzlet bérleti díja idén négyzetméterenkénti 900 forint, és ha kulturális profillal pályázik valaki, akkor ennek a felét kell minimálisan megajánlania. Az összeg évről évre emelkedik, 2017-re a vendéglátásnál 5000, kereskedelem esetén 3000, kultúránál 1500 forintra.

Nem is a bérleti díj fáj a leginkább a bérlőknek, hanem a négyzetméterenkénti havi nettó 3300 forintos üzemeltetési díj, amit irreálisan magasnak tartanak. Ezt a tulajdonos is elismerte: a Fővárosi Közgyűlés gazdasági bizottsága január 14-i ülésén tárgyalt előterjesztés szerint – tekintettel a Bálna gyenge kihasználtságára – „a bérlőktől nem várható el a korábban meghatározott üzemeltetési díj megfizetése”. Ám mégsem csökkentették az üzemeltetési díjat, hanem a felülvizsgálat 2014. de­cember 31-i időpontját előre hozták április 30-ra – hogy aztán minden a régiben maradjon.

Pontosabban: a jóval kisebb összegű bérleti díjakban volt pozitív változás. A nyitás idején megkötött szerződésekben még az áll, hogy a bérleti díj a kereskedelmi üzemeltetés első napjától, azaz a november 8-i nyitás napjától jár, ám egy neve elhallgatását kérő bérlő azt nyilatkozta: a BFVK emberei azt mondták neki, nyugodtan küldje vissza a számlákat, egyelőre nem szednek bérleti díjat a szinte üres házban üzletet nyitóktól. Az ötvöstárgyakat kínáló üzlet tulajdonosa, Losonczi Márta azt mondta: az első három hónapot kifizették, de aztán beszüntették a fizetést, egyrészt mert alig volt forgalmuk, másrészt mert kiderült, a „többi bérlő sem fizet”. A főváros gazdasági bizottsága januárban határozatot hozott, miszerint a kereskedelmi üzemeltetés napja, amitől bér­leti díj szedhető, a ház 70 százázalékos telített­ségétől indul (ezt máig nem érte el a Bálna). A bérleti díj hivatalos felfüggesztését azonban nem a nyitástól számították, még csak nem is a januári döntéstől, hanem március 31-től, amikor a szerződésekben is megjelent a módosítás. Losonczi Mártát arra biztatták, hogy kérvényezze meg a díj elengedését, ám végül csak részletfizetést engedélyeztek számára.

„Többször átvertek bennünket – fakad ki Losonczi. – Először az ígérték, hogy egyik oldalunkon egy nagy forgalmú vendéglő nyílik, a másik szomszédunk pedig egy harcművészeti és fitneszstúdió lesz, ami a belső teraszon egy bárt is üzemeltet. Egyik sem nyílt meg. Az egész emelet üres, csak a szerkezetre kíváncsi néhány építészhallgató téved ide, ahol rajtunk kívül az Új Budapest Galéria van csupán.” Azt ő és a többi bérlő is elismeri, hogy a néhány idehozott fesztivál hozott forgalmat, de azt mindenki belátja, nem lehet minden héten sörfesztivált tartani. „Úgy múlt el a karácsony, hogy egy fát sem állítottak, holott adventi vásárt ígértek. Még arra is nekünk kellett rábeszélni az üzemeltetőt, hogy augusztus 20-án ne zárja be a házat” – mondja Losonczi, aki pert fontolgat a főváros ellen.

Bár az üzemeltetési díj tetemes része marketingköltség, a bérlők ebből keveset érzékeltek, így többen maguk kezdtek programokat, látványosságokat szervezni – ám idővel a kedvük és a pénzük is elfogyott. Losonczi Márta arra is panaszkodik, hogy a nagy rendezvények egy részéből – például a Fidesz választási bulijából – nemhogy hasznuk, hanem káruk származott, mert ki sem nyithattak. Volt olyan rendezvény, amiről elfelejtették őket tájékoztatni – de természetesen ezekre a napokra is ki kellett fizetni a bérleti díjat. A többi bérlő által is emlegetett bürokratikus akadályok mellett Losonczi rosszindulatot is sejt: hiába kérték az üzemeltetőtől, hogy legalább egy szinttel lejjebb költözhessenek, ahol van némi élet, nem engedték nekik, holott a földszinten több kézműves látványműtermet rendezhetett be minden ellenszolgáltatás nélkül: „Ők ingyen kapják azt, amiért én fizetek” – mondja Losonczi.

Kifulladás

Hogy ne legyen annyira kínos az üresség, a földszinti üzletek folyosóra kinyúló, tágas kirakatait kézműveseknek adták ki ingyenes használatra. Még a rezsit sem kell fizetniük, úgy világítanak, hogy a folyosói lámpákat az üzlet felé fordítják. A bolt belső része nejlonfóliával van letakarva. Ruha-, ékszerkészítő, és egy kis galéria „üzemel” itt, de akikkel beszéltünk, azt mondják, még ingyen sem éri meg itt lenni, hiszen forgalmuk gyakorlatilag nincs.

A nyitvatartási idő is csökkent: este 8 órakor bezár a ház, ami a Dunára néző vendéglőket sújtja leginkább, amelyek ugyan a terasz felé nyitva tartanak, de város felől érkezőket a sötét, bezárt épület elriasztja – mondják. A három teraszos vendéglátóhely panaszkodik a legkevesebbet, ők azt remélik, kibírják, amíg „egyszer beindul a ház”.

A Csapi által üzemeltetett pinceszint mutatta nyitáskor a legtöbb életjelet. A város felőli oldalon népművészeti és antiknak tűnő holmikat kínáltak, a Duna felőlin pedig igazi piaci hangulat kezdett kialakulni biobolttal, sörözővel, pecsenyesütővel, palacsintázóval. Mára itt is kriptahangulat uralkodik, a Duna felőli oldalon lehúzott redőnyök sora. A Csapi honlapján 20 üzlethelyiséget kínál 820 négyzetméteren, azaz a teljes portfólió majdnem fele kiadó. Rády Árpád például a Bálnában 200 négyzetméteren rendezte be a Poszáta – Folklór, kristály és hungarikum nevű kereskedést mintegy 10 milliós befektetéssel, négy alkalmazottal. Az ügyvezető azt mondja, még kitart, de csak azért, mert fut a pénze után: „Néhány ezer forintos bevétel van naponta, ami az egy alkalmazott bérét és a rezsit sem fedezi. Könyörögtem a BFVK-nak, hogy legalább egy táblát hadd tegyek ki az épület elé, hogy nyitva vagyunk, de nem engedték” – panaszolja. A Csapiról ellenben jó véleménye van: „Ha nem lennének segítőkészek, korrektek, már rég nem lennék itt.” A Csapi eleve is csekély bérleti díjat szedett, de mára a maradó bérlők gyakorlatig ingyen melegedhetnek a jobbára üres üzleteikben.

A kezdet is nehéz

Az épület 2010 végére készült el, de csak 2013-ra sikerült átadni, egy elhúzódó jogvita miatt. A 2007-es PPP-konstrukció szerint a 8,5 milliárdért felépítendő centrum a fővárosé lett volna, a beruházás költségeit pedig a fejlesztő, a hárommilliós törzstőkével megalapított Porto Investment Hungary Kft. állta. Miután a Máltán bejegyzett tulajdonossal rendelkező Porto önerőből nem tudta megvalósítani a beruházást, 2007-ben változott a helyzet – az önkormányzat rovására. A Porto 90 százalékban bankhitelből finanszírozta a projektet, amit 28,4 millió euró erejéig az MKB biztosított számára. Az eredeti megállapodás szerint a főváros hasznosította volna az épületet, amiért a Portónak 25 évig szolgáltatási díjat fizet; ez a nyitást követő nyolc évben megegyezett volna a főváros által beszedett bérleti bevételekkel. Az összeget, ha szükséges, az első évben félmillió, a második évben 300 ezer euróval egészítette volna ki az önkormányzat. A 2010 utáni fideszes fővárosi vezetés szerint azonban túl sok jutott volna nekik a kockázatból és kevés a haszonból: ezért úgy döntöttek, nem veszik át az épületet. Közben a főváros lehívta a generálkivitelező 3,95 millió eurós teljesítési bankgaranciáját – csakhogy ezt a pénzt az alvállalkozók tették le. Hosszas vita és pereskedés következett a Portóval (erről részletesen lásd: Repül a bálna, Magyar Narancs, 2011. december 15.). A főváros az épület befejezésére és az átalakításokra 1,3 milliárd forintot költött.

Neked ajánljuk