A Szegedről Hódmezővásárhely felé tartó M43-as főút leágazása még a hazai viszonyok tükrében is az aszfaltozás paródiája. Csakhogy a karbantartóknak nem kell lakossági felzúdulástól tartaniuk, az út a civilek számára voltaképp a pokolba vezet. Mondhatnánk börtönnek, csakhogy a hivatalosan a Szegedi Fegyház és Börtön III. objektumaként, a hétköznapokban és a térképeken Nagyfának nevezett terület a hazai büntetés-végrehajtás speciális terepe. Tulajdonképpen mindig az volt fennállásának majd' 85 éve alatt - olykor példamutató, máskor problémás helyszín. Különleges státuszát annak köszönheti, hogy szinte sohasem működött pusztán klasszikus börtönként - volt itt alkoholelvonó és idegenrendészeti objektum is. 744 holdas mezőgazdasági területről van szó, ahol az aktuális teendőket elítéltek végzik.
Pulyka, csirke
"A körletépületek a hetvenes évekből valók, amikor még alkoholbetegek voltak itt elhelyezve, vagyis eredendően nem is börtönt építettek ide" - mondja Törzsök Tibor bv. alezredes, parancsnokhelyettes, akitől azt is megtudjuk, hogy az elítéltek elhelyezése sem a szokásos. Igaz, hogy a lakóhelyiségek 10-12 személyesek, ám mivel a zárkákban nincsen vécé - ellentétben más börtönökkel -, az ajtók sincsenek bezárva, így a folyosón is bármikor mozoghatnak az itteniek. Nem csoda, hogy a többség általában sokkal jobban érzi magát itt, mint más bv-létesítményekben. "Alapvetően nem kemény fiúk vannak itt elhelyezve - teszi hozzá a parancsnokhelyettes. - A szabályzat betartása mellett a legfontosabb kötelezettségünk, hogy a munkáltató Nagyfa-Alföld Kft. (bővebben lásd: 'Különben bekattannánk', Magyar Narancs, 2011. szeptember 22.) számára megfelelő munkaerőt biztosítsunk, márpedig ezt olyan fogva tartottakkal lehet megvalósítani, akik alacsony biztonsági kockázatot jelentenek." Minderről nem itt döntenek. Ha valaki megkezdi a büntetését Szegeden, az úgynevezett befogadási és foglalkoztatási bizottság dönt a sorsáról. Úgy tűnik, a szelekció jól működik, a kevésbé szigorú védelem dacára utoljára 2003-ban volt szökési kísérlet, ami még úgy is meglepő, hogy a végtelen pusztaságot látva a régi vicc poénja ugrik be: "Innen? Hová?"
Lehetőség szerint mindenkit igyekeznek a szakmájában elhelyezni, de itt, Nagyfán leginkább betanított mezőgazdasági munkában jeleskedhetnek az elítéltek. Többnyire a földeken, de van állattenyésztés is: birka, pulyka. Senki ne gondoljon takaros baromfiudvarra, az állattartás nagyüzemi jellegű. A 27 éves P. "birodalma" inkább istállónak tűnik, csakhogy a hatalmas építmény pulykával van tele. A fiatalember - legalábbis elmondása szerint - rosszkor volt rossz helyen. Verekedésbe keveredett, emberölés lett a vége, hét évet kapott. A Csillagba került, ott szakmát tanult, fatermékgyártói vizsgát tett, ami az ottani üzemben (az egykori bútorgyárban) még akkor is kurrens képesítésnek számított, amikor megkezdte tanulmányait. De mire befejezte, már nem volt szükség fatermékgyártóra, máshol kerestek neki munkát. Mint mondja, cseppet sem bánja, hogy itt kötött ki, ráadásul nem is volt ismeretlen a "szakterület", Szentesen és Békéscsabán is a baromfifeldolgozó iparban dolgozott, igaz, ott nem élő hússal. "Reggel ötkor van ébresztő, megmosakszunk, elkészülünk, mert fél hatkor kivonulás van. Az épület előtt megvárjuk a munkáltatót, aztán megyünk megreggelizni. A munka reggel hétkor kezdődik - sorolja a napi teendőket. - Be kell szalmázni a pulykákat, enni adni nekik, az itatót feltölteni. Látszólag nem nagy dolog, de azért van vele felelősség. Az a szabály, hogy ha az elítélt miatt döglik meg a pulyka, akkor jön a fegyelmi, és kártérítés jogcímén a munkáltató büntetést szabhat ki. Velem még nem fordult elő ilyesmi, igyekszem nagyon odafigyelni a dolgokra, mert ha fizetnem kellene, nem is tudom, hogy lennék rá képes. 14-15 ezer forintot kapok egy hónapra, abból nem nagyon futja. (Ez már az ún. tartási hozzájárulással csökkentett összeg - L. T.) Egyébként is, nyolc hónap múlva szabadulok, és nem akarok én már itt semmi problémát, ha már eddig nem volt velem baj."
A pulykatelep tökéletes ellentéte az a baromfifeldolgozó, amit 2010-ben helyezett üzembe egy környékbeli vállalkozás. Cipőnkre, fejünkre is "sapkát" kell húznunk, téli hőmérséklet van odabent, a monitorokkal felszerelt biztonsági fülkéből leginkább egy sci-fire emlékeztető díszletet látni. A kicsempézett teremben egy hússal megrakott nagyméretű asztal körül legalább tizenöt fehérbe öltözött, késes alak sürgölődik. "Bármennyire megbízhatók a fiúk, életveszélyes szerszámmal dolgoznak, elég egy félreérthető, rossz mozdulat, és máris megtörténhet a baj" - indokolja az egyik őr a sokkal szigorúbb biztonsági rendszert.
Krónikusok
Nagyfán jelenleg 475 elítélt tölti büntetését, nagy részük munkaképes, és dolgozik. Ám az intézet területén van egy másik létesítmény, aminek semmi köze a mezőgazdasághoz vagy bármiféle munkavállaláshoz: itt van a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházának krónikus utókezelő részlege azok számára, akik állandó gyógyszeres kezelést, orvosi megfigyelést igényelnek. Nincsenek sokan, a nyolcvan férőhelyes részlegben ötvenhatan reménykednek - még csak nem is a szabadulásban, hanem abban, hogy az egészségi állapotuk jobbra fordul. Ahhoz képest, hogy jelenleg Magyarországon mintegy 17 300-an vannak börtönben, nagyon alacsonynak tűnik ez a létszám. Sokan azt hiszik róla, hogy afféle elfekvő, amit általában csak "lábbal előre" lehet elhagyni.
Gyógyíthatatlanságról mégsem illik szót ejteni. "Került ide olyan fogva tartott, aki egyáltalán nem tudott közlekedni, de amikor szabadult, már bottal járt - mondja a parancsnokhelyettes. - Mint bármilyen más egészségügyi létesítményben, itt is az a cél, hogy javuljon a beteg állapota. Kétségtelen, hogy vannak súlyos, reménytelennek tűnő esetek, de olyan nem fordul elő, hogy az egyébként többnyire a büntetés-végrehajtás állományába tartozó orvosok és ápolók kevésbé lelkiismeretesen végeznék a dolgukat, mint civil kollégáik."
Vannak, akik úgy vonulnak be a börtönbe, hogy nem is tudnak a betegségükről, a börtönellátás "talál rájuk". "A páciensek zöme többnyire terheltként kerül a börtönbe, az esetek mintegy hatvan százalékában szív- és érrendszeri megbetegedésről, ezen belül a leggyakrabban magas vérnyomásról van szó - mondja Greksa Erzsébet kardiológus szakorvos, aki megbízási szerződéssel dolgozik Nagyfán. - Még az itteni betegeknél sem törvényszerű, hogy aktuálisan nagy lenne a baj, de mivel korábban túlestek már valamilyen beavatkozáson, és ezt követően gyógyszeres terápiabeállítás történt, nem küldhetjük vissza őket a körletükbe." A szakorvos szerint az itteniek 90 százaléka az utókezelőből szabadul. Mivel Greksa Erzsébet egy szegedi civil szakrendelőben praktizál, össze tudja hasonlítani a szabad és az elítélt szívbetegek állapotát. "Azt látom, hogy az elítélteknek nehezebb beállítani a vérnyomását, és kicsivel több gyógyszerre van szükségük. Mindezt a börtönkörülmények számlájára írom, de az is igaz, hogy a kiváltó okok sokkal inkább arra vezethetők vissza, hogy például valami változás történik otthon. Ellenben az itteni kórházi körülmények biztosan nem okolhatók a stressz kialakulásáért. A nagyfai utókezelő minden tekintetben a magyar egészségügy átlagába sorolható."
A jellegzetes, hetvenes évekbeli épület legfeljebb abban különbözik a többitől, hogy itt a folyosón őrök állnak, ám a nyitott ajtajú hatágyas kórtermekben ugyanolyan hangulat honol, mint a civil kórházakban. (Mondanunk sem kell, hogy a legtöbben a dohányzónak kialakított "teraszon" tartózkodnak.) Kiderül, hogy itt megszűnnek a börtönfokozatok, az életfogytiglanra elítéltre is ugyanolyan biztonsági előírások vonatkoznak, mint a fogházas szélhámosra.
Az egészségügyi állományhoz természetesen pszichológus is tartozik. "A börtön önmagában megterhelő közeg. Hogyha beteg ember kerül börtönbe, akkor ez a hátrány tovább súlyosbodik, ugyanis az egészség hiánya további frusztrációt okoz - mondja Szilágyi Margit bv. százados, a krónikus utókezelő szakpszichológusa. - Nagyon fontos tehát megvizsgálni, hogy a betegszerep és az elítéltszerep hogyan viszonyul egymáshoz a büntetés-végrehajtáson belül, hiszen az elsődleges szabályrendszer a börtöné, és ehhez képest kell biztosítani a betegszereppel járó előnyöket. Például a civil egészségügyben természetes dolog a betegjog, nálunk viszont elég korlátozottan valósítható meg - a szabad orvosválasztás joga már eleve nem teljesülhet."
"Nemcsak a gyógyítás, az önálló életvitelre való felkészítés is a legfontosabb feladataink közé tartozik, hogy az elítélt kint külső segítség nélkül is élni tudjon, s ebbe a fogyatékossági támogatás koordinálása, szervezése éppúgy beletartozik, mint például a gyógyászati segédeszközök igénylése" - mondja a parancsnokhelyettes. Az elítéltekkel szabadulásuk előtt személyre szóló nevelési tervet készítenek, felveszik a kapcsolatot a családdal, ha nincs hozzátartozó, akkor az egészségügyi vagy a szociális ellátórendszer megfelelő intézményével. Ha pedig olyan elítéltről van szó, aki jövedelemmel - nyugdíjjal - nem rendelkezik, és állandó orvosi felügyeletet sem igényel, akkor a hajléktalanszállót keresik meg. Nem jellemző, de előfordul.
A szakemberek egyetértenek abban, hogy akik innen kikerülnek, sokszor nehezebb helyzetbe jutnak, mint elítéltként. "Akinek van hova mennie, annak a viselkedésén is meglátszik - mondja Szilágyi Margit -, akinek viszont bizonytalan a helyzete, az zavarttá válhat." A pszichológus évekkel ezelőtt történt esetet említ: a szabadultat a civil egészségügynek adták volna át, de ő az ambuláns felvétel során egyszerűen eltűnt. A kerekes székével együtt.
