„Tavaly április eleje óta nem tudok suliba járni, nyolcadikos vagyok, de már gimibe járnék, ha nem lett volna a betegség. Kezdettől fogva a KórházSulival tanulok, húsz perc múlva kezdődik is az angolórám Skype-on. De kapok tananyagot és házi feladatot ímélben is sok tantárgyból, angolból és kémiából különösen sokat. Biológia–kémia szakra jelentkeztem, a nyelvek is nagyon fontosak. A tanáraimtól is sok segítséget kapok, de a srácokkal teljesen más tanulni. Rugalmasak, kevésbé szigorúak, a tananyag színes, vidám, nem tanár-diák viszonyban állunk, baráti az egész. Ők voltak a kapocs, amikor nem mehettem közösségbe. Nélkülük évet kellene ismételnem” – meséli Robi, aki egyike azoknak a súlyos, tartós betegséggel küzdő gyerekeknek, akik kénytelenek magántanulóként elvégezni az iskola egy, két vagy akár több évét is. Az oktatási törvény szerint „a súlyos betegség miatt magántanulóként tanulmányokat folytatók egyéni foglalkozás keretében történő felkészítésére az iskolának tanulónként az osztályok heti időkeretén felül átlag heti tíz óra áll a rendelkezésére”. Ez azonban sokszor nem teljesül, legfőképpen kapacitáshiány miatt. Ezt az űrt hivatott betölteni a KórházSuli.
A kezdetek
Tóthné Almássy Monika, a KórházSuli egyik alapítója 15 éve dolgozik kórházpedagógusként, ebből a legtöbbet a Heim Pál Gyermekkórház onkológiai osztályán töltötte. Tapasztalatai szerint a kórházpedagógusok segítenek ugyan a gyerekeknek a kórházban tanulni, ám miután azok hazamennek, alig kapnak támogatást. És ez nem csak az onkológiára jellemző. „Látva ezt a hiányt, először önkénteseket próbáltam bevonni, de a személyes találkozást sokszor nehezen tudtuk megoldani, ezért találtuk ki, hogy egy e-learning platform alkalmas lenne a tanításra, tanulásra. Kapóra jött az is, hogy a gimnazistáknak a 2012/2013-as tanév óta 50 óra közösségi szolgálatot kell teljesíteniük, gondoltuk, összeköthetnénk ezt a két dolgot. Így csatlakozott be a 2014/2015-ös tanévben a budapesti Eötvös József Gimnázium, amely a mai napig a bázisiskolája a KórházSuli programnak.”
Az elmúlt két évben a program kinőtte a fővárost: több budapesti gimnázium mellé vidékről is bekapcsolódtak a programba, például a miskolci Lévay József Református Gimnázium, az agárdi Chernel István Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény vagy a tiszaföldvári Kossuth Lajos Általános Iskola. A működés két éve alatt több mint 100 beteg gyereknek segítettek, és körülbelül ezer gimnazistát és egyetemistát vontak be. A betegeknek fejlesztett tananyagok száma eléri a négyszázat, a korrepetálásos óráké pedig a százhúszat. A KórházSuli néhány hónapja alapítványként működik; további bővítéseket terveznek logopédusokkal, gyógytornászokkal együttműködve. Az államtól forrást nem kapnak, nagyobb cégek támogatják őket.
| ||
„Szerettem volna, ha a közösségi szolgálattal a gyerekek fejlődnek is, ha szociálisan érzékenyíti őket, és kilépnek abból a burokból, amit az Eötvösben tapasztalnak. Egy elit gimnáziumban fontos az ilyen munka, hogy lássák a diákok, mi van a komfortzónájukon kívül – mondja Berczelédi Réka biológia–kémia szakos tanár, az Eötvös közösségi szolgálatért felelős koordinátora. – Összeismerkedtem az egyik ötletgazdával, Prievara Tiborral, aki a Madách Imre Gimnáziumban kezdte el ezt a programot néhány diákkal. Akkor egy 14 éves fiúnak kellett az egész nyolcadikos biológiaanyagot lefejleszteni, mindössze nyolc diákkal meg is csináltuk. Hamar beleszerettünk az egészbe.”
Hogyan működik?
A KórházSuli működése három pilléren nyugszik. Míg egy zárt online felületen gimnazisták fejlesztenek személyre szabott tananyagot a beteg gyerekeknek, az egyetemisták Skype-on vagy személyesen nyújtanak korrepetálást. A beteg gyerekek és segítőik minden évben közös kiállításon vesznek részt, ahol ugyanazt a témát dolgozzák fel. „A kórházban megkérdezzük a gyerekeket, kinek mire van szüksége, és az igényeket elmondjuk a tananyagfejlesztő gimiseknek. Ők lecsapnak a témákra, kapnak maguk mellé egy mentort, elkészítik a tananyagot, a mentor átnézi, és már küldik is a beteg diáknak. Ilyenkor nincs személyes találkozó, de sokszor írnak egymásnak levelet, hogy egy kicsit megismerjék egymást, és a tananyagba is tudjanak személyes elemeket csempészni” – meséli Almássy Monika. Az általunk látott anyagokban Disney-mesékből vett dalok, fel-felugró Spongya Bobok, vicces képek és hasznos, jó tanácsok színesítették a tananyagot. „Ha valaki szereti a Star Warst, akkor olyan képeket, videókat teszünk bele, próbáljuk viccessé, színessé, játékosabbá tenni a tanulást. Egyszer egy harmadikos diáknak csináltunk tananyagot, tudtuk, hogy nagyon szereti a Magyar népmeséket, ezért a végére beszúrtunk egyet, hogy legyen motiváció végigcsinálni” – mesélik az Eötvös Gimnázium diákjai, akik évek óta fejlesztenek tananyagokat. A magyarázatok és definíciók után ellenőrző feladatok is szerepelnek az anyagban, e játékos formában a diáknak több „élete” van, a hibákat ki lehet javítani, a visszajelzés folyamatos. Mindez leginkább egy virtuális könyvre és munkafüzetre hasonlít.
A gimisekkel önkéntes szerződést köt a KórházSuli, ennek keretében mindenki annyit vállal, amennyit akar és bír. A hosszú távú cél olyan tananyagbázis megteremtése, ami minden esetben jó kiindulópont, amihez mindig vissza lehet nyúlni, mielőtt elkezdődne a személyre szabás. Emellett korrepetálás is folyik, ezt viszont már egyetemisták végzik, akik komolyabb képzésen is átesnek, módszertani és pszichológiai felkészítést is kapnak. Ők találkoznak is a sokszor súlyos betegségben szenvedő gyerekekkel, fel kell készülniük akár arra is, hogy el is veszíthetik a diákjaikat. „Nekem nem volt még kimondottan súlyos, életveszélyben lévő diákom, de több ismerősömnek igen, és volt, aki el is hunyt. Ez nagyon nehéz, ilyenkor kell a pszichológusi segítség – mondja Edina negyedéves földrajz–történelem szakos hallgató, aki már két éve korrepetál a KórházSuliban. Először csak Skype-on tartott órákat, ma már egyre többször személyesen megy a diákjaihoz. Tavaly több diákja is volt, ebben a félévben csak egy régi diákját vállalta, akivel történelmet és angolt gyakorolnak.
„A diákom hetedikes korában lebénult, azóta nem tud iskolába járni, most 17 éves, jövőre érettségizik. Nagy kihívás, mert már a gimnáziumi alapok is hiányoznak nála, ezért többen foglalkozunk vele, hogy le tudjon érettségizni, egészen jól halad. Jó tapasztalat, és nemcsak azért, mert tanár akarok lenni, és így már kezdettől fogva bele tudok kóstolni a szakmába, meg tudom tanulni, hogyan kell bánni a diákokkal, hanem azért is, mert ezeknek a beteg gyerekeknek sokszor mi jelentjük a kapcsot a külvilággal. Hiányoznak a kortársak az életükből, és hiányzik a tanulás is. Míg az egészséges gyereknek szenvedés a házi feladatot megcsinálni, addig nekik örömet okoz, addig sem kell a betegségükkel törődni. Ilyenkor felértékelődik még egy matekpélda megoldása is” – meséli Edina, és hozzáteszi, hogy ez a fajta önkéntesség egyre népszerűbb az egyetemisták körében, sokan jelentkeztek a KórházSuli programjába az ismerősei, csoporttársai közül is. De nemcsak tanár szakos hallgatók jönnek, vannak köztük jogászok, bölcsészek, matematikusok is.
A közösség
A „Köszi srácok! partyn” évente találkoznak beteg diákok és segítőik. Az önkéntes gimiseknek és egyetemistáknak csapatépítő futást, színházlátogatást, közös ajándékkészítést is szerveznek. Intenzív a kapcsolattartás a szülőkkel is: ki kell tölteniük egy jelentkezési lapot, el kell fogadniuk a szabályokat, és arra kérik őket, hogy lehetőség szerint legyenek jelen a skype-os órákon, nézzék át ők is az összeállított tananyagokat, vonódjanak be a folyamatba. „Ez könnyen szokott menni, a szülők hálásak, nagy segítség ez nekik, nagy terhet veszünk le a vállukról” – mondja Almássy Monika.
Mindez az anyaiskoláknak is nagy könnyebbséget jelent, s az érintett intézményeket ugyancsak igyekeznek bevonni a korrepetálás és tanítás folyamatába. A tervek között szerepel az is, hogy az anyaiskolák szaktanári segítséget biztosítsanak az egyetemistáknak, ami hasznos mindkét fél számára: az egyetemisták tanítani tanulnak, a szaktanárnak kevesebb a feladata a magántanulóval.
„Attila egy éve nem jár iskolába, most hetedikes, és sokat kell tanulnia, hogy felvételizni tudjon jövőre. A KórházSuliból küldenek neki tananyagot ímélben minden tantárgyból, ami kell a felvételihez, és külön odafigyelünk a biológiára, kémiára, fizikára és földrajzra, ezek viszonylag új tárgyak számára. Ezért Skype-on és személyesen is korrepetálják egyetemisták, nagyon szereti, jó fejek, jól megértik egymást. És korban mégiscsak közelebb állnak hozzá. A kortársak kapcsolata fontos, mivel őssejtbeültetésen esett át, jó ideig nem mehetett közösségbe. Az osztályfőnöke is kijár hozzánk, ő matekot tanít, a többi tanár viszont nem tud jönni, ahhoz be kellene menni a suliba, amit most még nem lehet. Ezért jó, hogy van a KórházSuli” – meséli Andrea, Attila édesanyja.
Az Eötvösben működik egy kilenc főből álló KórházSuli Kommandó is, tagjai azok a gimisek, akik a tananyagfejlesztés mellett szervezik a programokat: a konferenciákat, az éves kiállítást, kezelik a honlapot, a Facebook-oldalt, és segítenek a tananyagfejlesztésben még kezdőknek. Bálint kémiát, Flóra kémiát, fizikát, biológiát és matekot, Alíz magyar irodalmat fejleszt. „Ez a program alkalmas könyvek feldolgozására is, a barátnőimmel megcsináltuk a Piszkos Fredet, aminek nagy sikere lett. Sokszor, ha valakinek nincs kedve tanulni, odaadják neki, és egyből megjön a kedve. Ez egy jó visszajelzés” – mondja Alíz. „Emellett nekünk is hasznos, mert sok mindent át kell ismételni, strukturálni egy-egy fejlesztéshez – teszik hozzá a többiek. – Ezek a gyerekek számunkra elképzelhetetlen helyzetben vannak. Nagyon fontos, hogy egy kortárs figyel rájuk, ez egy plusz motiváló erő.”
