Sodródva

Egymást rágalmazó képviselők, folyamatos bírósági ügyek, átláthatatlan önkormányzati szerződések – aligha meglepő, hogy június 28-án feloszlatta magát Devecser város jobbikos vezetésű, hétfős önkormányzata. Az időközi választás várhatóan októberben lesz.

A Devecsert jelző rovásírásos táblát elhagyva teljesen kihalt, kiégett füves parkot pillantunk meg, közepén tavacskákkal. Amikor 2010 októberében, a vörösiszap-katasztrófa hetében megérkeztünk Devecserbe, a jelenlegi Emlékpark helyén utcák voltak, rajtuk 250 vöröslő lakóház – a település egyharmada. Itt állt, a Mol-kúttal szemben, Varga Ferenc azóta elbontott étterme. A vendéglátós ma is percre pontosan idézi fel a történteket. „Valaki bejött, hogy Kolontáron nagy a baj. Mentem a Torma-patakhoz, először csak egy vörös csíkot láttam, aztán hatalmas robajjal megérkezett a lúg.

A vendégek kirohantak, a feleségemet úgy rántották fel egy kétméteres oszlopra, sírva hívott, hogy már csak tíz centi van, és ő nem tud úszni. El voltunk zárva egymástól, telefonon bátorítottam, hogy szedje ki a cserepet, és másszon fel a szomszéd tetőre. A fiam 18. születésnapja volt aznap, úgy volt, ő viszi tovább az éttermet, de hamar kiderült, hogy semmink nem maradt, a biztosító ugyanis ipari kárra nem fizetett, mert nem arra kötöttünk biztosítást. A családi házunk a dombon van, annak nem esett baja, de pár hónap múlva a bank levelet küldött, hogy elmaradtunk a devizahitel-fizetéssel, és viszik a házat. Láttuk, hogy sokaknak lakhatást adtak, és fizették a rezsijüket, nekünk viszont az üzletet vitte el az áradat, de arra nem járt kártérítés. Végső elkeseredésemben bementem a katasztrófavédelemhez, megmondtam nekik, hogy elvitt mindent az iszap, és ha a házunkat is elviszi a bank, én fogok egy fűrészt, kimegyek a 8-as útra, és addig döntögetem a fákat keresztbe-kasul, amíg le nem lőnek, vagy valami nem lesz. Húsz év vállalkozás után ugyanott voltam, mint az, akinek volt a patakparton egy nejlonháza, és most már egy bebútorozott házban lakott. Én meg, aki kidolgoztam a lelkem, majdnem fedél nélkül maradtam. Végül a készletet fizették ki, ami az étteremben volt. Hiába mondtam, hogy nem a húsz üveg sör ára fog hiányozni, hanem a húsz év munkája, ami az üzleti kár” – meséli Varga Ferenc. Az akkori városvezetés őt kérte meg, hogy három hónapig főzzön a fedél nélkül maradt embereknek. Azt gondolta, azért neki szóltak, mert látva a baját, ezzel akartak neki segíteni – de hiába kérte, nem kötöttek vele szerződést. „A végén, amikor megkérdeztem, hogy jutok a pénzemhez, azt mondták, Feri, akkor te önkéntes voltál. Annyi pesti ember volt, és annyi pénz, teljesen megbolondította az akkori városvezetést. Mindenhova nagy, fekete BMW-kkel hordták őket. Mondtam is az akkori alpolgármesternek, Lacikám (Kovács László volt fideszes alpolgármester, a helyiek szerint valójában ő irányította a várost az elmúlt ciklusban – M. I.), a pesti emberek el fognak menni, ha elfogy a pénz, mi maradunk itt, ránk kéne jobban figyelni.”

 

Győzelem és iszap

Varga elbeszélése egyvalamiben általánosabb érvényűnek mondható: a devecseri közvélemény egy részében kialakult hangulat érzékeltetésében. 2010. október 4-én délben szakadt át a Mal Zrt. ajkai timföldgyárának Devecsertől mindössze 5 km-re lévő zagytározója, közel egymillió köbméter maró iszapot engedve a környező területre. (Lásd: Mindent vitt, Magyar Narancs, 2010. október 14.) Aki tudott, menekült, a lakosság száma a 2010. október előtti állapothoz képest 10 százalékkal csökkent nem egészen egy év alatt, az ingatlanok ára lezuhant, mert a városban senki nem akar letelepedni. Habár az újonnan hatalomra került Orbán-kormány nem hagyta magára a tragédiát elszenvedett sok száz devecseri családot, oly érzéketlenül avatkozott a szerencsétlenül járt emberek életébe, hogy ez a 2014-es önkormányzati választáson a Fidesz bukásához és jobbikos hatalomátvételhez vezetett. A lakosság körében a legnagyobb elégedetlenséget annak a 2,2 milliárd forintnak a felhasználása okozta, amelyet civilek fizettek be a Vidékfejlesztési Minisztérium javaslatára alakult Kármentő Alapba elsősorban azért, hogy a katasztrófában házát vesztett 250 család mielőbb normális lakhatási körülmények közé kerüljön. (Ebből Devecsernek arányosan 1,6 milliárd jutott.) De a kormány ahelyett, hogy a károsultak között felosztotta volna a befizetett összeget, a pénzt a katasztrófával érintett bajbajutottak lakhatására (albérlet), az egészségkárosodások megelőzésére és a csaknem teljesen kihalt területek újraélesztésére kívánta használni.

Devecserben a munkálatok során az iszapjárta házakat lebontották, és a magasabban fekvő területen, a téglagyárral szemközti domboldalon építették fel a Makovecz-lakóparkot és a kápolnát. A korábbi hatalmas, jól termő kertek helyett olyan, a belvárostól távol eső területre épült a lakópark, amely nem tartja meg a vizet, és ahol alig nőtt valamennyit a zöld növényzet az elmúlt hat évben. K.-né is itt kapott házat négytagú családjával. „Az akkori házunkat megalázóan alacsonyra értékelték, szinte kierőszakolták belőlünk a szerződést azzal, hogy nem lesz hol laknunk télen. Ma sem értem, miért nem lehetett a teljes talajcsere után visszaköltözni a régi helyünkre, amikor a mi házunkat alig, inkább a kertünket mosta el az áradás. Ebbe egyszerűen nem tudok belenyugodni. Minden károsult megmondhatta volna, mennyi a kára, és ha megkapja a pénzt, utólag semmilyen igénye nincs. Az akkori polgármester megmondta, az lett kiadva központilag, hogy Devecserben kell tartani az embereket, nem lehet belőle szellemváros – emlékezik az asszony. – Rengeteg pénz elment akkor, amiről sosem számoltak be nekünk, pedig állítólag minden a károsultak érdekében történt.” Az asszony 2014-ben azért szavazott Ferenczi Gábor jobbikos polgármesterjelöltre, mert a kampányban azt ígérte – legalábbis K.-né így értette –, hogy a Devecserre jutó 1,6 milliárdból fejenként 400 ezer forintot visszakapnak az emberek, meg hogy elszámoltatják a Fideszt. „Ebből semmi sem lett” – teszi most hozzá csalódottan.

Természetesen a közadakozásból összejött 1,6 milliárd forintot már sosem kaphatják meg a devecseri vörösiszap-károsultak, hiszen az összeg legnagyobb részét rég elköltötte különböző infrastrukturális fejlesztésekre a korábbi városvezetés. Ebből lett új buszmegálló, iskolai, óvodai fejlesztés, napelemek az önkormányzati ingatlanokon, megújultak a járdák és közművek, ebből alakították ki a már említett emlékparkot és egy ipari parkot, valamint ebből épült új tornacsarnok és focipálya – apró gond, hogy utóbbit árvíz idején elönti a Torma-patak.

A 2014-es önkormányzati választáson a lakossági elégedetlenség tálcán kínálta az esélyt az ellenzéki pártoknak, amelyek közül csak a Jobbik élt a lehetőséggel és indított polgármesterjelöltet a fideszes Toldi Tamással szemben. Ráadásul nemcsak Ferenczi Gábor győzött, hanem a képviselő-testület is 4-3 arányban jobbikos többségű lett. Ez a választási eredmény elsősorban a Fidesznek szólt, hiszen az emberek fele el se ment szavazni, sokan nem is ismerték az amúgy Ajkán élő Ferenczit, aki 2014-ig listás országgyűlési képviselő volt, de nem sikerült újra a parlamentbe kerülnie.

Jött a Jobbik

Ferenczi aztán 2012. augusztus 5-én – ahogy helyben fogalmaztak –„kihúzta a cigánykártyát”. Ő szervezte meg a Magyar Gárda, a Betyársereg, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és más félkatonai szervezetek felvonulását Devecserben, jó egy évvel a gyöngyöspatai események után. (A 2011. tavaszi gyöngyöspatai történésekről összefoglalóan lásd: Én tiszta vagyok!, Magyar Narancs, 2012. április 26.) Devecserben az volt az indok, hogy egy romákból álló társaság és egy nem roma család összeverekedett. A helyiek az öt évvel ezelőtti esetre úgy emlékeznek, hogy a négytagú nem roma családot közel 80 kaszával, kapával, késekkel felfegyverkezett ember fenyegette, majd támadta meg az otthonában. Többen nyolc napon túl gyógyuló sérülést szereztek. Az esetet követő felvonuláson legalább ezer egyenruhába öltözött szélsőséges vonult fel, akik roma családok házait dobálták betondarabokkal (ezekből még a főszervező Ferenczinek is jutott, a fejét találták el; ezt egy ideig úgy próbálták eladni, mintha a cigányok dobták volna meg a jobbikos politikust). Voltak beszédek is, ezek egyikében a szónok a cigányokat többek között „genetikailag kódolt hulladéknak” nevezte.

Ferenczi Gábor szerint abban az időben a közbiztonság katasztrofális állapotban volt Devecserben, „mi pedig a 2012-es felvonulásunkkal elértük, hogy a devecseri rendőrállomány létszámát azonnal tíz fővel növelték, és azóta is 24 órás a rendőri jelenlét az utcán. A vörösiszap-katasztrófa után teljesen más kulturális és közösségi együttélési szokásokat valló emberek költöztek a városba, ez átmeneti káoszhoz vezetett, de mi mindig is azt hangsúlyoztuk, minden lakostól egyformán elvárjuk, hogy tartsa be a közösségi együttélés szabályait” – magyarázza a polgármester.

Egy nemrég készült esélyegyenlőségi felmérés szerint Devecser majd 40 százaléka a roma kisebbséghez tartozik. Ferenczi elismeri, hogy a helyi roma lakosság „nehezményezte a 2012-es felvonulást”, és 2014-ben nagyrészt nem a romáktól kapott szavazatokat. „Amikor megnyertem a választást, kiderült, politikai ellenfeleim azzal kampányoltak ellenem, hogy Devecserben kijárási tilalom lesz, ha jobbikos lesz a polgármester. Másfél hónap kellett, hogy rájöjjenek az emberek, erről szó sincs. Egy idő után fordult a kocka, azt kezdték mondani, mennyire korrekt vagyok velük. Bennük is bízom, hogy az időközi választáson már a romák is rám fognak szavazni. Szerintem mindenki értékeli az egyenlő bánásmódot, és azt, hogy ha van egy szabályrendszer, akkor azt mindenki tartsa be. Arra pedig különösen büszke vagyok, hogy 2015-ben közel 50 családdal köttettünk szemétszállítási szerződést, és aki konténert kért, hogy kitakarítsa az udvarát, annak is segítettünk.” Eredményként értékeli azt is, hogy az önkormányzat saját kezelésbe vette a meggyeserdei piacot, amely ma Magyarország legnagyobb lomis piaca. Ferenczi Gábor szerint a bérbeadásból az önkormányzatnak jelentős haszna származik, a bevételből a volt laktanya területének rendbehozatalát tervezik.

Vannak sikerek, a polgármester és a városházi többség is jobbikos – akkor miért kezdeményezte már a választás utáni évben a testület feloszlatását? – kérdeztük. „Három érdek ütközik: a közösségi, a magán- és a pártérdek. Én csak a közösségi érdeket tudom képviselni. Viszont a testületbe bekerültek olyanok, akik az egyéni érdekeiket akarták érvényesíteni” – összegzi az okokat Ferenczi. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a testület többsége a június 28-i ülésen nem szavazta meg, hogy egy képviselőt, aki állítólag szabálytalanul írt alá egy szerződést, a távollétében Feren­czi kezdeményezésére megfosszanak a bizottsági helyétől. Ezután Ferenczi bejelentette, hogy feloszlatja a testületet, amit a többség támogatott.

 

Mindenki mindenki ellen

A 2014-es önkormányzati választásokon Ferenczi Gábor polgármester mellett további három jobbikos jutott a képviselő-testületbe. Csakhogy rövid időn belül nézeteltérések támadtak, egymást vádolták azzal, hogy egyéni érdekeiket helyezik előtérbe a közösség érdekeivel szemben. A vitába beszálltak a fideszes képviselők, valamint a korábbi szocialista polgármester, aki ebben a ciklusban a gazdasági bizottságot vezette. Miután az egyik fideszes képviselő lemondott, Kovács László korábbi alpolgármester ismét bekerült a testületbe, és ki is nevezte őt a megyei kormányhivatal a jelenlegi testület alpolgármesterévé – a képviselők ugyanis a közigazgatási bírság ellenére sem tudtak alpolgármestert választani. Közben ketten kiléptek a Jobbikból, így a polgármesternek elolvadt a többsége.

„A vörösiszap-katasztrófa után nagyon elkeserítő volt itt a helyzet. Rengetegen elköltöztek, a helyükre új emberek jöttek. Teljesen felborult minden – ezt már Óvári Márton agrármérnök mondja, aki akkor úgy ítélte meg, csak a Jobbik segítségével lehet visszaállítani a rendet. – Ferenczi jobbikos országgyűlési képviselő volt, benne láttuk a reményt, és amikor felhívott engem, hogy ki kéne valamit találni, néhányan biztosítottuk a támogatásunkról. Ő 2012-ben megszervezte azt a demonstrációt, bár én mondtam neki, hogy ez szerintem elég erős lesz, de ragaszkodott hozzá. Korábban csak páran dolgoztunk a helyi alapszervezetben, majd 2013-ban Bognár Ferencné, a bántalmazott család nő tagja, aki egyébként masszőr és jósnő, tehát kiterjedt ismeretségi köre van, belépett a helyi jobbikos alapszervezetbe, és hozott magával embereket, és a maga által felvett tagsággal átvette az alapszervezetet. Én viszont kiléptem, mert nem tudtam vállalni, amit csinálnak. Ezután kaptam a Jobbiktól egy levelet, hogy mondjak le a képviselői mandátumomról, de ezt nem tettem meg, és később nem is kérdezett meg erről senki. Egyébként a megyei vezető velem értett egyet, de azóta ő is lemondott” – magyarázza Óvári, aki nemrég elköltözött Devecserből, mert egyfelől a környezetvédelmi bizottság elnökeként nem tudta elérni, hogy a szomszédságában ne égessenek folyamatosan műanyag és egyéb hulladékot, másfelől állítólag Ferenczi embe­rei megfenyegették. „Nem akartam kitenni a családomat annak, hogy ellenünk legyen a fél város” – foglalja össze eddigi viharosra sikerült önkormányzati képviselői két és fél évét, majd megosztja a Naranccsal, hogy a 2014-es választási kampányban ők éltek a suttogó propaganda eszközével a fideszes alpolgármester, Kovács László ellen, „de az legalább igaz volt”. Azt már kevésbé érti, vele szemben miért alkalmazták ugyanezt a módszert párttársai, igaztalan állításokat hangoztatva. A fiatal férfi azért csalódott Ferenczi Gáborban, mert míg 2012-ben „nagyon kemény megmozdulást szervezett a magyarok védelmében, ahol azt mondta, elég volt a kettős mércéből, mostanra túl megengedő lett a romákkal szemben”, ami szerinte azzal magyarázható, hogy választást akar nyerni.

Óvári a testületi feloszlatásról azt mondja, hogy a honvédség önkormányzatnak átadott területén elásott tartályokat értékesítette a testület, de a vásárló cég felszámolás alá került, és az adóhatósági vizsgálat során olyan szerződés került elő a cég és az önkormányzat között, amelyről nem is tudott a képviselő-testület. A polgármester ekkor a szerződés aláíróját, a már korábban alpolgármesteri pozíciójából visszahívott és a Jobbikot is elhagyó Kozma Györgyöt szerette volna a távollétében minden bizottsági pozíciójától megfosztani, de a képviselők ezt nem szavazták meg. Óvári azt mondja, ő kérte, hogy várják meg, amíg hazajön, „ne vágják el a távollétében a torkát”. A polgármester ezután elhatározta magát, és napirendre tűzték a föloszlatást. „Én a Kovács Laci korábbi fideszes alpolgármester dolgai miatt indultam el, elegem volt, amit csináltak a vörösiszap alatt. Hatalmaskodott, arrogáns volt, de azóta tanult. Majdnem, hogy ellene jött létre a helyi jobbikos szövetség, de most azt mondom, százszor inkább ő, mint a mostani társaság” – mondja a csalódott volt jobbikos.

A 4600 lakosú városban viszonylag nagy az alacsony iskolázottságúak aránya, talán ezért alkalmazhat Devecser 70 főt a 150 milliós Start munkaprogramban annak ellenére, hogy mindenütt folyamatos a közfoglalkoztatás leépítése. A főtéren megszólítunk négy asszonyt, akik a Start keretében a Városháza előtti kis parkot tartják rendben. Orsós Mihályné hét éve közmunkás, négy osztályt végzett. Az öt­ven­éves asszony nyolc gyermeket nevelt, 17 unokája van. A városba ők is a vörösiszap-katasztrófa után költöztek be, „ez még a Fidesz idejében volt”, de elégedettek a mostani polgármesterrel, mert beszélget velük; szerinte a romák közül sokan rá fognak szavazni. Hasonlókat hallunk a meggyeserdei lomis piachoz vezető utcában megszólított kereskedőktől is.

Habár a feloszlatást kezdeményező jobbikos polgármester mellett egyetlen képviselő maradt, Ferenczi Gábor bízik benne, hogy októberben egy hozzá lojális csapat élén ül vissza a polgármesteri székbe. De a Fidesz is ráerősített: Toldi Tamás korábbi polgármester ugyan visszavonult, ám Kovács László egykori alpolgármester ismét aktív, az ő meghívására járt nemrég Devecserben Kovács Zoltán, a térség fideszes országgyűlési képviselője, és ha már ott volt, több száz milliós sikeres pályázatról értesítette a helyieket. A képviselő-testület feloszlatása után három nappal pedig kiderült, a kormány hetvenmillió forintot oszt szét azon vörös­iszap-károsultak között, akik jogerősen pert nyertek a felszámolás alatt álló Mal Zrt. ellen. Mivel a felszámoláskor a kielégítési sorrend szerint a magánszemélyek csak a nagy hitelezők után következnek, ők az állami beavatkozás nélkül talán sosem jutnának kártérítéshez. A sors fintora, hogy így talán hozzájuthatnak.