„Amikor a múlt hónapban, a nagy hőség idején már a harmadik lépcsőházban mentem fel gyalog az ikszedik emeletre, mert nem volt jó a lift, vagy eleve nem is volt, és folyt rólam a víz, na, akkor nagyon elegem volt az egészből” – kezd bele egy budapesti pizzafutár, amikor felteszem neki a banális kérdést, hogy szereti-e a munkáját. „De közben meg viszonylag kötetlen a meló, egész nap járhatod a várost, és ha huzamosabb ideig csinálod, kiismered minden zugát” – folytatja.
Az év elején egy filctollal felvésett feliratra figyeltem fel a lépcsőházunk liftjének belső falán. Nem én voltam az egyetlen, akinek feltűnt a rövid, de velős üzenet, amelyet jól láthatóan nem az utókornak, hanem nagyon is a jelennek szánt a szerző: „Borravaló? egy pizzafutár”. Néhány napig ez a kérdés vagy inkább felkiáltás tematizálta a liftbeli diskurzusokat, amelyek főleg arról szóltak, hogy vajon ki lehetett a smucig a házban, ám ennek leágazásaként felmerült, hogy jogosan követelnek-e a pizzafutárok borravalót, és tényleg olyan sanyarú körülmények között dolgoznak-e, mint arról olykor hallani lehet. Ám kénytelenek voltunk belátni, hogy erről valójában fogalmunk sincs.
Ma lehetetlen megmondani, hány pizzafutár dolgozik Magyarországon. Az ok egyszerű: a futárok jelentős része feketén, bejelentetlenül, esetleg egyszerűsített foglalkoztatás keretében űzi az ipart, de jellemzően jóval kevesebb napra jelentik be őket, mint ahányat valójában ledolgoznak. Nem meglepő, hogy a pizzaszállítók csak keresztnévvel, a munkahelyük pontos feltüntetése nélkül akartak beszélni a munkájukról. „Talán a pizzafutárok 15–20 százaléka lehet bejelentve, igaz, ez a szám az elmúlt években nőtt, mert a nagyobb helyek nem akarnak kockáztatni, és inkább bejelentenek, de van, hogy csak napi négy órára” – vázolja a helyzetet Gábor, aki az egyik fővárosi kiszállítónál dolgozik. Hozzáteszi, hogy a futárok napi négy óránál jóval többet dolgoznak, a cégek pedig sokféle módszert alkalmaznak. „Van, amikor egy nap bizonyos mennyiségű pizzát kell leszállítanod, és utána szabad vagy. De van olyan, komolyabb hely is, ahol rendes munkaidő van, és ha éppen nem rendel senki, nincs címed, akkor bent vagy a konyhában, és hajtogatod a dobozokat.”
A bűvös borravaló
A futárok fizetése rendszerint három részből tevődik össze: a napidíjból vagy ritkább esetben a havi bérből, az egy-egy kiszállított pizza utáni címpénzből és a borravalóból. „Általában napi 10–11 órát dolgozom. Egy héten öt napot szokás vállalni, de lehet többet is, attól függ, mennyire akarsz pénzt keresni. A hétvégéken és az ünnepnapokon jobban fizetnek. Én napi 6000 forintot kapok, és a borravaló természetesen az enyém. Címpénz nálunk nincs, de a benzinköltségedet állják. Ezzel egy hónapban össze lehet szedni úgy 160–170 ezer forintot nettóban, ami az átlagnak felel meg ebben a szakmában” – ezt már Balázs meséli, aki azt mondja, a borravalón nagyon sok múlik, sokszor már eleve kevesebb napidíjat adnak a cégek, arra hivatkozva, hogy a borravaló miatt többet vihetnek haza a futárok.
| ||
„Ha kiviszek napi 30–40 címet, akkor 4000 vagy 5000 forint simán összejöhet a jattból. De kifoghatsz olyan napokat is, amikor alig adnak valamennyit, vagy sokan fizetnek kártyával, és nem lesz sok borravalód” – ezt már a szakmában régi motorosnak számító I. mondja, aki hat éve dolgozik futárként. Ő úgy látja, régebben többet jattoltak az emberek, ma átlagosan 100 és 200 forintokat adnak, de mivel egyre többen fizetnek előre online, bankkártyával, van, hogy a borravaló teljesen elmarad. „Rossz ez a helyzet, mert a pizzafutárok bevételének nagyobb része a borravalóból jön be, ezt a munkáltató eleve így veszi, de az emberek ezt nem tudják, ők gyakran pontosan annyit adnak, amennyi a számlára van írva. És ha az ő szemszögükből nézem, annyira nem is hibáztathatók ezért. De hát kénytelen vagyok a saját szemszögemből nézni.”
A Narancsnak megszólaló futárok azt mondják, jobb lenne a helyzet, ha a cégek nem számolnának eleve az úgyis befolyó borravalóval, hanem kicsivel többet fizetnének, és akkor kevesebb mérgelődő futár lenne, aki kifogásolja, ha egy-egy címnél nincs jattolás. „Az is fontos, hogy legyél jóban a diszpécserekkel, akiktől a címet kapod, mert nem mindegy, hogy, mondjuk, valami külső városrészbe kell kimenned két pizzával, vagy a II. kerületbe viszel ötöt, ahol szinte mindig több borravalót adnak” – teszi hozzá I., aki a jobban kereső futárok közé tartozik. Van olyan hónap, hogy 220–230 ezret visz haza, igaz, ehhez hetente ötször vagy hatszor lenyom napi 10–12 órát.
Száguldás, Swift, bírság
A pizza- és ételfutárok esetében az egyik fő kérdés az autó és a benzinpénz, a megszólalók szerint a rutinos rókák már csak olyan helyre mennek futárkodni, ahol állják a benzinköltséget. „Hogy autót adjanak, az nem ilyen fontos, azt amúgy is ritkán adnak, és általában akkor is közös, a többi futárral felváltva használod. De azt nagyon hamar megtanulod, hogy ezt a munkát csak valami öreg, keveset fogyasztó kocsival vagy egy olcsó robogóval szabad csinálni” – meséli Péter, aki szerint lehet, hogy sokan nevetnek, amikor a pizzás begördül a ház elé egy agyonhasznált, ősrégi Suzukival, de ez az esetek jelentős részében szándékos választás. „A benzinköltséget egyre több helyen fizetik, vagy tankolókártyát adnak, de van, ahol napi 2500 forintot kapsz erre, és akkor gazdálkodd ki magad a benzint. Olyan cég is van, ahol, ha megtudják, hogy az autód 7 liter körül fogyaszt, már nem is szívesen alkalmaznak, vagy megmondják, hogy csak a benzinköltség egy bizonyos részét fizetik. Ezért kell ide valami keveset fogyasztó kocsi vagy motor, amit könnyű szervizelni, mert ha valami elromlik benne munka közben, azt egyik cég sem fizeti ki.” Péter azt mondja, a fővárosban 12–13 órát dolgozó futárok egy nap akár 180–200 kilométert is levezetnek, így az autó előbb-utóbb amortizálódni fog. Sokan használnak Opel Astrát, vagy régebbi típusú Suzuki Swiftet, de népszerűek a robogók is, mert ezeknek nemcsak olcsó a fenntartása, de könnyedén lehet velük közlekedni a városban. „Kajafutárként két tűz között vagy: minél több helyre akarsz kimenni minél hamarabb, mert így több borravaló jön be, és ha van címpénz, az is több lesz a nap végére. Csak közben meg nem száguldhatsz végig a városon, nem parkolhatsz tilosban, mert a bírságokat te fogod kifizetni, és nem a cég” – sorolja I., aki a kollégáitól hallott olyan vidéki futárról, aki összehaverkodott a helyi rendőrökkel; ha ők rendeltek, mindig hamar kapták meg az ételt, és ezért néha „becsukták a szemüket”, ha valami kisebb kihágást követett el munka közben.
Ha valaki a különböző fórumokon keresgél, olvashat olyan tanácsokat, hogy a pizzafutárnak mindenképpen adjunk borravalót, mert ha nem így teszünk, a legközelebbi rendelésnél elég rosszul járhatunk, esetleg olyasmit találunk az ebédünkben, ami nem odavaló. Az ilyesmit azonban az összes futár cáfolta, akivel beszéltünk. „Az ételbe nem rakunk semmit, nem köpünk bele, nem borítjuk ki a földre, hiába vagyunk mérgesek egy megrendelőre. Ezek szerintem alapvető dolgok. Gyakran minket szid le a vevő a diszpécsernek, ha a sütés során olyasmi kerül a kajájába, ami nem való oda, de erről mi tehetünk a legkevésbé” – magyarázza az egyik budapesti cégnél dolgozó Gábor, azt ugyanakkor egyáltalán nem tagadja, hogy ezernyi trükk létezik, amit a pizzafutárok alkalmaznak. Amiről a legtöbben beszéltek nekünk, igazából nem is trükk, csupán jól bevált gyakorlat: ha valaki régi megrendelő és gyakran jattol, a futár pedig már a cím alapján tudja, kiről van szó, általában elsőként kapja meg az ételt, ha a futár éppen több megrendelést visz ki. Aki viszont bunkón viselkedett vagy nem adott korábban borravalót, utolsóként kaphatja meg a pizzát.
„Vannak szemét húzások: aki nem akar felmenni az ajtóhoz, vagy nincs lift egy négyemeletes házban, gyakran eljátssza, hogy elromlott a kapucsengő, nem tud bejutni, ezért jöjjön le, aki rendelt. Aztán ott van a klasszikus »nem tudok visszaadni« módszer, amit szerintem egyszer legalább mindannyian elsütöttünk már. Nem szép dolog, de annyira adja magát. Annyi a lényeg, hogy azt mondod, nincs nálad apró, bocsánat, de nem tudsz visszaadni. Így kvázi megszerezted a jattot” – avat be a pizzások trükközésébe Gábor.
Balázs arról mesél, hogy náluk sokáig ment az üzengetés a notórius nem jattolóknak: ha a pizzafutár összefutott az illető szomszédjával, neki panaszolta el, hogy a lakótársa lehetne egy kicsit nagyvonalúbb. „Van, aki ezt durvábban tolja, és beszólogat, pofákat vág, ha nincs borravaló, vagy simán képes felírni filctollal valami hülye szöveget a lift falára” – magyarázza a kaposvári pizzafutár, aki szerint változó, hogy a cégek mennyire veszik komolyan, ha egy ügyfél panaszkodik a futárra. „Előfordul, hogy visszaszóltál valamit egy akadékoskodó megrendelőnek, aki ezt jelentette, neked meg már másnap mondják, hogy nincs szükség rád. A feketézés miatt ezt egyszerűen megtehetik. De vannak helyek, ahol sok a megrendelő, és tesznek az ilyesmire, a legbunkóbb futárok is évekig húzzák.”
I. azt mondja, van, ahol ugyan külön telefonszámot is tartanak fenn a panaszosok számára, de a futárokat általában nem veszik elő minden egyes reklamáció után, csak ha tényleg olyasmi történt, ami mindenkinél kiveri a biztosítékot. „Ami pár éve történt, amikor egy pizzás rongált (2015-ben egy budapesti futár ordítozni kezdett, földhöz vágta a pizzát, majd belerúgott az ajtóba, csak mert a megrendelő tízezressel szeretett volna fizetni, nála meg nem volt visszajáró. Rongálás és garázdaság miatt indult ellene eljárás – G. M.), az azért nagyon egyedi eset, ilyenekről én nem tudok. Olyan van, hogy ha valaki például 1080 forintra nem 1100-t mond, hanem még a húszast is visszakéri, akkor megjegyezzük, hogy hát »nagyon szépen köszönöm«, vagy »ezzel sokra megyek«.”
Ha kitanulod a trükköket
„Én azért fejeztem be, mert ezt hosszú távon baromi fárasztó csinálni. Akármennyire is szeretsz vezetni, akármilyen kicsi is a felelősség, egyszer csak megunod, hogy egész nap az autóban rohadsz, emeletre mész fel, majd jössz le, akár havazik, akár 40 fok van” – mondja Marcell, aki korábban három évig dolgozott futárként a főiskola mellett, hogy az ösztöndíját kiegészítése. „Rájössz, hogy itt nincs előrelépés, nem itt fogod megcsinálni a karriered. Van, hogy teljesen ki vagy szolgáltatva, mert nem jelentenek be, és akkor küldenek el, amikor éppen úgy tartja kedvük.”
Ezt a hat éve pizzafutárkodó I. sem látja másként. „Vagy öt különböző helyen voltam ennyi idő alatt. Van, ahol borzalmas volt, menekültem is onnan három hónap múlva. De ha kitanulod a trükköket, ha sokat vállalsz és tényleg dolgozol, akkor viszonylag még jól is kereshetsz, és élvezheted, hogy nem egy helyben ülsz egész nap, hanem járod a várost. Nem ez az álommunka, de meg lehet szeretni.”
| Ki véd meg? A bejelentés nélküli foglalkoztatás miatt a pizzafutárok nem számíthatnak valódi érdekvédelemre. A megszólaltatott futárok mind azt mondták, ha méltánytalanság érné vagy elküldenék őket, valószínűleg elmennének egy másik céghez – ahogy tették már eddig többször is –, mert ételfutárként általában könnyű elhelyezkedni, jogosítványon kívül más nem szükséges a munkavégzéshez. Megkerestük a Vendéglátó és Turisztikai Szakszervezetet és a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezetét, hogy van-e pizzafutár tagjuk, képviselték-e valaha is ilyen munkát végző ember érdekeit, ám mindkét szervezetnél azt mondták, hogy erre nem volt példa. |
