Verőfényes napsütés a Városligetben: tollasozó fiatalok, izzadó futók, sátortáborok és kis csoportban cirkáló rendőrök, a Napozó-réten gyereknapi rendezvényre készülődnek, az autók simán behajtanak a gyepszőnyeg közepére. Hatásvadász zsurnalizmus, de igaz: a madárcsicsergést munkagépek zaja töri meg. Nagy erőkkel építik a tómederben a vizes világbajnokság városligeti helyszínét, a szinkronúszó medencéket és az 5 ezer fős tribünt, pár száz méterrel arrébb néhány munkás egy-két munkagéppel komótosan bontja a Petőfi Csarnok maradványait. A FINA-építkezést a fokozott rendőri jelenlét mellett mobilkerítés és jelzés nélküli biztonsági őrök védik.
Biztibojz
Ligetvédő csoportok több mint négyszáz napja vannak jelen a parkban, minden bontást és építkezést ott akadályoznak a polgári engedetlenség eszközeivel, ahol tudnak, a legzajosabb konfliktus talán a Közlekedési Múzeumnál alakult ki. Az események középpontja az utóbbi hetekben a George Washington sétány és a Városligeti-tó déli csücske, a Vajdahunyad várával szemben lévő terület, illetve a sétánnyal párhuzamosan felhúzott kerítés, ahol többször is tettlegességig fajult az aktivisták és a biztonsági őrök (a ligetvédő szleng szerint: biztibojok) közötti vita. A demonstrációs jogukat gyakorló Ligetvédők és a területet a Városliget Zrt.-től 15 millió forintért bérlő és a vizes világbajnokság lebonyolításáért felelő Bp2017 Kft. közötti egyeztetés ugyanis hamar zátonyra futott, így május 18-án megjelentek az azonosító nélküli „kopaszok”, hogy kipaterolják a civil aktivistákat, akik erre válaszul a fákhoz láncolták magukat. Felvételek is készültek arról, ahogy az őrző-védők erőszakoskodnak, egyikük némi lökdösődés után letepert egy ligetvédőt, egy másik aktivistát állítólag szabályosan leütöttek – ezekben az ügyekben nyomoz is a rendőrség. A feszültség ezután sem enyhült, sőt május 23-ára virradó éjszaka néhány ligetvédő és egy hordányi meglepően trágár és tahó őrző-védő csúnyán összeszólalkozott a kerítés két oldalán. A kölcsönös fenyegetések után egy biztonsági őr paprikaszprét fújt át a fémkerítésen a Ligetvédők irányába. Erről egyébként a korábbi konfliktusokból – és az utóbbi hetek kormányellenes tüntetéseiről is – ismert Antal Nikoletta készített felvételt. A videón látható biztonságiakat a Bp2017 Kft. közlése szerint az építkezés kivitelezője, a Penta Industry Kft. vagy egy általa megbízott alvállalkozó foglalkoztatta.
A különböző ligetvédő csoportok az egész Liget Budapest Projekt ellen tiltakoznak: akadályoztak már bontást, áruszállítást, faátültetést (lásd korábbi cikkeinket: Rontó-bontó Zrt., Magyar Narancs, 2016. július 7., A XIV. kerületi Thermopüla, 2017. február 2.), és álláspontjuk szerint a FINA-építkezésben is ugyanaz a természetkárosító, profitorientált és a nagypolitika által motivált szemlélet nyilvánul meg. A tavi tribünépítést értelmetlennek és a városligeti építési szabályzattal ellentétesnek tartják, ezért azt szeretnék elérni, hogy ne legyen hivatalos vb-helyszín a Városligetben – az ügyben a Fővárosi Közgyűléshez fordultak, de érdemi reakció nem érkezett. Ha ez nem jön össze, akkor biztosítékokat akarnak kikényszeríteni a hatóságoktól arra, hogy a természeti értékeknek nem esik bántódása – ami persze egy 5 ezer fős tömegrendezvény közvetlen közelében lehetetlennek látszik.
Reccs!
A Ligetvédők szerint három 150–180 éves, még József nádor által adományozott tóparti platán útban van a tribün bejáratainak; most e hatalmas öreg fák ágaiért megy a harc. A három, egymással nem túl jó viszonyt ápoló ligetvédő csoport, a Pecsánál lévő Ligetvédők, a Hungexpónál és a Washington sétánynál sátrazó Ligetben Ligetvédők és az Időkeréknél táborozó Natura csoport ugyanazért küzd, de sokszor más eszközökkel. A Ligetvédőkhöz tartozó Sz. például feljelentések tucatjaival próbálja felhívni a figyelmet a sorozatos jogsértésekre: „így állíthatom, hogy megtettem, amit megtehettem”, mondja. A csoport tagjai váltásban őrzik a táborukat, hogy a rendőrség ne számolhassa fel arra hivatkozva, hogy vége a „demójuknak”. Amint az ideje engedi, Sz. „megy rendőrözni”, így nevezi a feljelentést. Folyamatosan fényképeket készít a Ligetben, igyekszik minden jogsértést dokumentálni. Például nemrég azt dokumentálta, ahogyan optikai kábeleket telepítenek három fa közvetlen közelében, holott a közművezetékeket a fasor tengelyétől számított legalább 2 méterre lenne csak szabad elhelyezni.
Azon a május végi pénteken, amikor elkísérem szokásos ligeti sétájára, azért lép oda a rendőrökhöz és kezd a mondókájába, mert a tribünre vezető gyaloghídon a belógó faágak problémáját a kivitelező egy kapuszerű építménnyel oldotta meg. Az építmény eltartja a szinkronúszás döntőjére igyekvő tömegek útjából a lombot, és felfeszíti a platánfa karvastagságú ágát. A rendőr név szerint köszönti Sz.-t, faarccal végighallgatja a feljelentést, igaz, tesz egy relativizáló, de teljesen irreleváns megjegyzést arról, hogy ha ez természetkárosításnak minősül – ami bűncselekmény –, akkor a fára felmászni is az. Arra hivatkozik, hogy ő nem szakértő, és nem tudja megállapítani, tényleg felfeszítették-e az ágat. A stílus korrekt, szinte udvarias. A rendőrök aztán elbaktatnak az építésvezetőhöz, és rákérdeznek a „tényállásra”. Annyi derül ki, hogy a Főkert is áldását adta a gyaloghidakra, és szóba kerül még egy, a Városliget Zrt. által rendelt tanulmány is. A rendőrök ezek után feljegyzést készítenek az esetről. Sz. egyúttal panaszt is tesz, amiért a rendőrök nem léptek fel elég határozottan, hogy megszüntessék a folyamatban lévő természetkárosítást.
Persze arra Sz. sem számított, hogy a két rendőr leállíttatja az építkezést a faág miatt. A feljelentések célja inkább hosszú távú: a hatóságok és az építkezések kivitelezői rákényszerülnek arra, hogy komolyan vegyék a Ligetvédők állításait, és jogszerűen járjanak el. Egy-egy jogsértés ügyében tett feljelentés lehet, hogy nem éri el egy rendőrparancsnok ingerküszöbét, de a tucatjával tornyosuló feljelentések már hozzájárulhatnak a vezetők szemléletváltásához, ráadásul így mindennek nyoma van, és bármelyik esetből több évre elhúzódó per is keletkezhet. Benne van a pakliban továbbá az is, hogy esetleg a huszadik feljelentés kényszeríti ki a hatékony intézkedést: Sz. a természetkárosítás gyanúja mellett szóvá teszi azt is: a biztonsági őrök annak ellenére dolgoznak azonosító jelzés nélkül, hogy ezt már többen jelezték a rendőröknek korábban – fél órával később valamiféle jelzés már ott lóg az őrök nyakában. Egyébként több ligetvédő arról számolt be, hogy az agresszíven fellépő biztonsági őrök az újságcikkek és a paprikaszprés incidens után eltűntek a területről.
A Bp2017 Kft.-től mindenesetre a hvg.hu-nak azt nyilatkozták, hogy a gyaloghidakra tűzvédelmi előírások miatt volt mindenképpen szükség, de megígérték, az elhelyezésüknél a szerkezet és a növények között 2 méter távolságot hagynak. Ez nem teljesült, ahogyan a fatörzsek bekalodázását is elmulasztották.
Mállik, omladozik
Mindeközben a Liget-projektet újra átszabta a kormány, és e fordulatot a Ligetvédők saját sikerükként könyvelik el. Már 2015-ben is a feje tetejére állt a nagyberuházás, amikor váratlanul kiszórtak belőle több nyertes tervvel rendelkező épületet, például a fotó- és az építészeti múzeumot – és ezzel ad acta is helyezték a múzeumi negyedet, mint koncepciót (lásd: Több zöldet a parkba!, Magyar Narancs, 2015. november 5.). A „kopaszbalhék” után is új irányt vett a projekt, legalábbis a kommunikáció szintjén: Baán László mellett egy további miniszteri biztost kapott a projekt Persányi Miklós személyében; az állatkert igazgatója a zöldfelületek fejlesztéséért felel. Persányi elfogadta a játékszabályokat – a Ligetbe tervezett épületek megkérdőjelezhetetlen adottságok – és civil fórumsorozatot hirdetett, ennek eredménye például az, hogy Lázár János kancelláriaminiszter májusi utolsó kormányinfóján elbüszkélkedhetett a kutyabarát Liget elgondolásával. A „zöld fordulat” óta a projekt kommunikációjában elvétve kerülnek szóba múzeumok, ellenben minden alkalmat megragadnak arra, hogy „befogadó játszóterekről”, „kivilágított futókörről”, „családi kerékpározásról” és a „megható nevű csilcsapfüzikéről” beszélhessenek. A Liget-projekt természetbarát koncepcióját így összegzik a projekt hivatalos Facebook-oldalán: „A Ligetben az egészséges fákat óvjuk, ahol szükséges, átültetjük. Az idős fákat meggyógyítjuk és eközben új fákat is telepítünk.”
A mostani módosítással újabb intézményeket veszített a projekt: későbbre tolták a Városligeti Színház tervezési munkálatait, így egyelőre a Dózsa György út–Ajtósi Dürer sor sarkán nem épül semmi. Váratlanul kikerült a projektből a Közlekedési Múzeum, úgy tűnik, a döntéshozók belátták, hogy a sokat kritizált föld alatti múzeumtér koncepciója nem összeegyeztethető a múzeum tárgyanyagával. Új helyszínt még nem jelentett be a kormány, de a HVG információja szerint a múzeum rozsdaövezetbe, a Kőbányai úti volt Északi Járműjavító helyére kerül. Ettől még a városligeti Pfaff Ferenc-épületet visszaépítik, jelen állás szerint „a magyar innováció történetét” bemutató állandó kiállítás kap helyet benne. A csak „palacsintaépületnek” becézett Magyar Zene Háza is csúszik az eredménytelen kivitelezői közbeszerzés miatt, Fudzsimotóval át is terveztetnék az épület egy részét. Az Új Magyar Nemzeti Galériára és a Néprajzi Múzeumra még engedélyes terv sincs, utoljára a Nemzeti Galéria vezetésének megváltozott igényei miatt kérték a japán SANAA-tól az újratervezést. Megvalósulhat viszont Persányi Miklós álma: a kormány megszavazta a pluszköltségeket a Fővárosi Állatkertnek, felépülhet a Biodóm, így összesen 41 milliárd forintból fejlesztik az intézményt a következő években – épp ennyi pénzt költene a kormány a teljes Liget-projektre 2018-ban.
A részletes tájépítészeti tervet mindenesetre június 8-án mutatják be, ennek megvalósítását a projekt honlapja 2021 novemberére teszi. A lehető legoptimistább esetben addigra érne véget „Európa legnagyobb kulturális park fejlesztése”. Amit eddig átadtak, az három Feszl-pavilon, ezeket az Átlátszó szerint a kiskereskedelemben és a vendéglátásban tapasztalatlan, ám veszteséges WO Europe Kft. bérli havi nettó 875 ezer forintért. A kritikusok szerint a szűkös és raktárhelyiség nélküli replikaépületek alkalmatlanok a mai igények kielégítésére. De az árak legalább a jövőbe tekintenek: egy Sacher torta 990, egy selyemsál 35 ezer forintba kerül.
