Észt hét, 2012 – 100 éves az észt film

  • 2012. április 26.

Snoblesse

Minden, ami észt: filmek, kortárs tánc, felolvasószínház.


Szinte óra-perc pontossággal megmondható, mikor bújt elő a tojásból az észt film: a tettes Johannes Pääsuke néprajzi fotós volt, 1912. április 30-án Tartuban vetítette le Utocskin repülései Tartu felett című dokumentumfilmjét. Két évre rá már mozikban volt az első észt játékfilm is, a Medvevadászat Pärnu megyében. A kérdéses medvevadászat 2012. május 3-án, 7 órakor meg is elevenedik – kortárs zenei kísérettel – a Toldi moziban. Ugyanitt a kortárs észt film is tiszteletét teszi, olyan címek színesítik a kínálatot, mint a Tallinni sprotni: Konzervált történetek, A temetőőr lánya, vagy a Lotte és a holdkő titka – utóbbiról csak annyit, hogy a címszereplő egy animációs kutyalány. A vetítések után – mi sem természetesebb – tallinni sprotnit és lottés ajándékokat lehet nyerni. A kínálatban szerepelnek régebbi ás újabb észt sikerek, dokuk, játékfilmek és animációs produkciók, de van élet a filmeken túl is: az április 29-én zajló III. táncvilágnapi maratonnak Mart Kangro észt koreográfus-táncos a meghívott külföldi előadója, május 7-én pedig Urmas Vadi kortárs szerző Rein Pakk nőt keres! című darabjából lesz felolvasószínház a Nyitott Műhelyben.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.