Észt hét, 2012 – 100 éves az észt film

  • 2012. április 26.

Snoblesse

Minden, ami észt: filmek, kortárs tánc, felolvasószínház.


Szinte óra-perc pontossággal megmondható, mikor bújt elő a tojásból az észt film: a tettes Johannes Pääsuke néprajzi fotós volt, 1912. április 30-án Tartuban vetítette le Utocskin repülései Tartu felett című dokumentumfilmjét. Két évre rá már mozikban volt az első észt játékfilm is, a Medvevadászat Pärnu megyében. A kérdéses medvevadászat 2012. május 3-án, 7 órakor meg is elevenedik – kortárs zenei kísérettel – a Toldi moziban. Ugyanitt a kortárs észt film is tiszteletét teszi, olyan címek színesítik a kínálatot, mint a Tallinni sprotni: Konzervált történetek, A temetőőr lánya, vagy a Lotte és a holdkő titka – utóbbiról csak annyit, hogy a címszereplő egy animációs kutyalány. A vetítések után – mi sem természetesebb – tallinni sprotnit és lottés ajándékokat lehet nyerni. A kínálatban szerepelnek régebbi ás újabb észt sikerek, dokuk, játékfilmek és animációs produkciók, de van élet a filmeken túl is: az április 29-én zajló III. táncvilágnapi maratonnak Mart Kangro észt koreográfus-táncos a meghívott külföldi előadója, május 7-én pedig Urmas Vadi kortárs szerző Rein Pakk nőt keres! című darabjából lesz felolvasószínház a Nyitott Műhelyben.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.