Vodku-koncert a Radnóti Színházban

  • 2012. április 26.

Snoblesse

Huszadik születésnapját és harmadik lemezét ünnepli a zenekar.


20. születésnapját ünnepli a vodkával örök időkre eljegyzett Vodku zenekar. Vodkuék 1992-ben, odesszai orosz-zsidó kocsmadalok meghonosításával kezdték meg világzenei pályafutásukat, hogy aztán ezernyi más hatást magukba szippantva ma már bátran állíthassák: zenéjükben magyar, bolgár, ukrán, délszláv, román, albán és zsidó zenei elemek keverednek. A színházi koncertnek a kerek születésnapon túl az új, harmadik Vodku-lemez megjelenése adja az apropót: a csapat Árnyéktánc című lemezét mutatja be a Radnóti Színházban. A zenekar szinte hazajár a Nagymező utcai műintézménybe, hiszen számos radnótis darab zenéje köszönhető nekik. Színház és zenekar ezen az estén is szétválaszthatatlanok: a zenekar dalait a színészek éneklik, a színészek dalait a a zenekar játssza. A színészek hangszert ragadnak, a zenészek szerepelni kezdenek. A színházi gárdából Kováts Adél, Petrik Andrea, Szávai Viktória, Adorjáni Bálint, Schneider Zoltán és Szervét Tibor zenei részvételére lehet számítani.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.