Vodku-koncert a Radnóti Színházban

  • 2012. április 26.

Snoblesse

Huszadik születésnapját és harmadik lemezét ünnepli a zenekar.


20. születésnapját ünnepli a vodkával örök időkre eljegyzett Vodku zenekar. Vodkuék 1992-ben, odesszai orosz-zsidó kocsmadalok meghonosításával kezdték meg világzenei pályafutásukat, hogy aztán ezernyi más hatást magukba szippantva ma már bátran állíthassák: zenéjükben magyar, bolgár, ukrán, délszláv, román, albán és zsidó zenei elemek keverednek. A színházi koncertnek a kerek születésnapon túl az új, harmadik Vodku-lemez megjelenése adja az apropót: a csapat Árnyéktánc című lemezét mutatja be a Radnóti Színházban. A zenekar szinte hazajár a Nagymező utcai műintézménybe, hiszen számos radnótis darab zenéje köszönhető nekik. Színház és zenekar ezen az estén is szétválaszthatatlanok: a zenekar dalait a színészek éneklik, a színészek dalait a a zenekar játssza. A színészek hangszert ragadnak, a zenészek szerepelni kezdenek. A színházi gárdából Kováts Adél, Petrik Andrea, Szávai Viktória, Adorjáni Bálint, Schneider Zoltán és Szervét Tibor zenei részvételére lehet számítani.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.