1914

  • 2015. április 14.

Snoblesse

Karl Kraus meets Jaroslav Hašek – Robert Wilson rendezése a Vígben.
false

Az előadás Karl Kraus Az emberiség végnapjai és Jaroslav Hašek Švejk című műveinek közös adaptációja. Míg a Švejk szerzőjét nem kell bemutatni, Karl Kraus a kevéssé ismert klasszikusok közé tartozik, pedig a szigorú és biztos értékítéletű bécsi közíró, a Fackel című folyóirat kiadója és egyedüli szerzője még napjaink legdivatosabb amerikai regényíróját, Jonathan Franzent (interjúnk vele itt) is megihlette – olyannyira, hogy Franzen maga fordította és helyezte kontextusba Kraus esszéit a The Kraus Project című könyv kedvéért. És akkor még nem is beszéltünk Krausról, a drámaíróról, idézzük is gyorsan a Nyugat szakvéleményét: „Saját kiadásában látott napvilágot, 1921-ben, Az emberiség utolsó napjai című gigantikus, megdöbbentő műve, nyolcszáz lapon, ötfölvonásos tragédia elő- és utójátékkal, amelynek előszavában ezt írja Karl Kraus: A dráma előadása, melynek terjedelme földi időmérték szerint körülbelül tíz estét tenne ki, marsbeli színházba van szánva. Die letzten Tage der Menschheit a világháborúról szól. Lángeszű pamflét. Szörnyű pamflét. Hatása sokszorta nagyobb, mint az, amit Barbusse Tüze, vagy Remarque Nyugaton a helyzet változatlana gyakorol.”

Hát, így állunk Krausszal, de a Vígszínház produkciójának van még egy húzóneve is a rendező, Robert Wilson személyében. Róla is egy híres amerikai, jelesül Susan Sontag mondta meg a tutit, amikor az egekbe dicsérte a rendezőt. A Wilson által rendezett többnyelvű előadásban Eszenyi Enikő mellett szlovák és cseh színészek szerepelnek.

Előadások: április 23., 24., 25., 19.00 óra

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.