1914

  • 2015. április 14.

Snoblesse

Karl Kraus meets Jaroslav Hašek – Robert Wilson rendezése a Vígben.
false

Az előadás Karl Kraus Az emberiség végnapjai és Jaroslav Hašek Švejk című műveinek közös adaptációja. Míg a Švejk szerzőjét nem kell bemutatni, Karl Kraus a kevéssé ismert klasszikusok közé tartozik, pedig a szigorú és biztos értékítéletű bécsi közíró, a Fackel című folyóirat kiadója és egyedüli szerzője még napjaink legdivatosabb amerikai regényíróját, Jonathan Franzent (interjúnk vele itt) is megihlette – olyannyira, hogy Franzen maga fordította és helyezte kontextusba Kraus esszéit a The Kraus Project című könyv kedvéért. És akkor még nem is beszéltünk Krausról, a drámaíróról, idézzük is gyorsan a Nyugat szakvéleményét: „Saját kiadásában látott napvilágot, 1921-ben, Az emberiség utolsó napjai című gigantikus, megdöbbentő műve, nyolcszáz lapon, ötfölvonásos tragédia elő- és utójátékkal, amelynek előszavában ezt írja Karl Kraus: A dráma előadása, melynek terjedelme földi időmérték szerint körülbelül tíz estét tenne ki, marsbeli színházba van szánva. Die letzten Tage der Menschheit a világháborúról szól. Lángeszű pamflét. Szörnyű pamflét. Hatása sokszorta nagyobb, mint az, amit Barbusse Tüze, vagy Remarque Nyugaton a helyzet változatlana gyakorol.”

Hát, így állunk Krausszal, de a Vígszínház produkciójának van még egy húzóneve is a rendező, Robert Wilson személyében. Róla is egy híres amerikai, jelesül Susan Sontag mondta meg a tutit, amikor az egekbe dicsérte a rendezőt. A Wilson által rendezett többnyelvű előadásban Eszenyi Enikő mellett szlovák és cseh színészek szerepelnek.

Előadások: április 23., 24., 25., 19.00 óra

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.