A történész (Csunderlik Péter – Politikatörténeti Intézet), a blogoló politológus (László Róbert, a „Beatles50” blog szerzője) és a zenész-újságíró (Németh Róbert, ex-Heaven Street Seven, Pegazusok nem léteznek) beszélgetnek egy jót John Lennonról, s hogy nem (vagy nem csak) a könnyed anekdotázgatásé lesz a terep, azt már a beharangozó nagy szavai is garantálják:
| ||
„Elképzelhető a 20. század második fele John Lennon nélkül? Csak annyira, mint a világ vallás nélkül. Ha a Beatlesben Paul McCartney volt a szív, George Harrison a lélek és Ringo Starr a dobos, akkor John Lennon az agy. A Brit Birodalom India elvesztését követő koronagyémántját, a Beatlest John Lennon forradalmasította: 25 éves korára már mindene megvolt, talán ezért is gondolta úgy, hogy mindez nem ér annyit, mint mások élete. Miután »népszerűbb« (és nem »nagyobb«) lett Jézusnál, a baloldal emblematikus ügyei, a női emancipációért vívott harc, a rasszizmus elleni küzdelem, az antimilitarizmus képviseletére használta fel, hogy neki meghallják a hangját. Mert Lennont – látszólag – csak egyvalami idegesítette jobban annál, mintha gratulálnak neki McCartney Yesterdayéhez: az igazságtalanság.”
A beszélgetést Czutor Zoltán színesíti Lennon szerzeményeivel.
