A dzsessztől a szúfi zenéig - Tóth Ágnes fesztiválszervező

  • rés a présen
  • 2014. szeptember 12.

Snoblesse

Török Zenei Fesztivál szeptember 12-én, 13-án és 16-án.

rés a présen: Milyen apropóból rendezitek a Török Zenei Fesztivált?

Tóth Ágnes: A Yunus Emre Enstitüsü Budapesti Török Kulturális Központ szeptemberben ünnepli egyéves fennállását, ennek megünneplésére szervezünk egy többnapos programsorozatot. Olyan szempontból hagyományteremtő ez az esemény, hogy terveink szerint minden évfordulónkkor egy-egy nagyobb fesztivállal fogunk majd készülni, és minden egyes ilyen fesztiválnak más és más lesz a központi témája. Ebben az évben a zenét választottuk.

false

rap: Milyen zenékre fókuszálva?

TÁ: Az a célunk, hogy a török zene minél szélesebb spektrumát mutassuk be. Így lesz klasszikus és népzene, valamint dzsessz és alternatív balkáni dallamok.

rap: Kik a kiemelt előadók?

TÁ: Négy nevet szeretnék megemlíteni, akik koncertet adnak: Başak Dilara Özdemir, az Isztambuli Állami Operaház zongoristája, aki Guessous Majda Mária Junior Prima díjas népdalénekessel lép színpadra, Ertan Şahin, a világhírű, balkáni zenét játszó Kolektif Istanbul zenekar szuzafonistája és a Cazova trio, akik a világ számos színpadán léptek már fel elragadó dzsesszzenéjükkel.

rap: Van személyes kedvenced közöttük?

TÁ: Nehéz egy kedvencet kiemelni, mindegyik zenész közel áll a szívemhez. Ha választani kell, akkor Dilara és Mesi koncertjét emelném ki, ugyanis maga a két zenész is mindketten elragadó személyiségek, az már csak ráadás, hogy egy eddig még soha nem hallott felállásban a török és magyar, illetve a népi és klasszikus zene különleges fúzióját fogják bemutatni.

rap: Mióta dolgozol az intézetnek, és hogyan kapcsolódsz a török kultúrához?

TÁ: 2012 novembere óta segítettem az intézet megnyitásának előkészületeit, hivatalosan pedig 2013 júniusa óta vagyok kulturális koordinátor az intézményben. Először 2005-ben jártam Törökországban, amikor is beleszerettem a török nyelvbe, az emberekbe, a városokba, az ételekbe és mindenbe, ami a török kultúrával kapcsolatos. Azóta rendszeresen visszajárok, megtanultam a nyelvet, és négy évvel ezelőtt Rüll Ildikó barátnőmmel önkéntes kezdeményezésként elindítottuk a Török kávéházi estek programsorozatot, mely egy havonta egy alkalommal megrendezett informális beszélgetés Törökországgal kapcsolatos témák szakértőivel, és mely mára az intézet hivatalos programjaként az egyik legtöbb embert ide vonzó esemény.

rap: Mi mással foglalkozik még az intézet?

TÁ: Számos programsorozatunk van, mint például a Török moziestek, ahol havonta vetítünk török filmeket, de szervezünk gasztrokurzusokat is, és ebben az évben részt vettünk olyan, nagy volumenű eseményeken, mint a 21. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, a Múzeumok Éjszakája és a Mesterségek Ünnepe. Jövőre is hasonlóan színes programokkal készülünk, lesz színház, mozi, kiállítás, konferenciák és megannyi koncert. Ezek mellett pedig természetesen nagy hangsúlyt fektetünk a török nyelv oktatására is, jelenleg két anyanyelvi tanárunk tart órákat több mint 70 diáknak.

rap: A török kultúra mely időszakát és ágát kedveled a legjobban?

TÁ: Talán a zene az, ami a legjobban megfog, azon belül gyakorlatilag bármilyen stílus lehet, a dzsessztől a klasszikuson át a szúfi zenéig. Régóta szeretnék már megtanulni darbukán játszani, így én biztos ott leszek 13-án a darbuka workshopunkon.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.