A legnagyobb magyar

  • 2013. július 18.

Snoblesse

Magyar, magyarabb, legmagyarabb: a Thealter Fesztiválon bemutatkozik a legnagyobb magyar.
false

Népünket és nemzetünket régóta foglalkoztatja a kérdés: vajh’ ki a legnagyobb magyar? Fischer Iván például (8 kérdés című sorozatunk első válaszadója) így válaszolt a neki szegezett kérdésre: „Ez szamárság. Miért nem ki a legnagyobb szegedi, csobánkai, hatodik kerületi, európai? Visszatérve az előző kérdéshez: a nacionalizmus is drog. A lúzerek kábítószere, azoké, akiknek nehéz a nemzetközi vagy a családi érvényesülés, és kapaszkodniuk kell ebbe a közösségi érzésbe, amit felfújnak, mint egy lufit. A közösségeket én is szeretem, de sokat: a zenészek közösségét, a magyarokét, az európaiakét, a sakkozókét, a kutyagazdik csodálatos közösségét, ezek mind nagyon fontos melegséggel töltenek el.” DJ Titusz válasza ennél egyszerűbb volt („Hát én – meg az a Széchenyi…”), de lássuk, miként nyilatkoznak a kérdésben a szentesi Horváth Mihály Gimnázium ifjú színházcsinálói:  A legnagyobb magyar című utcaszínházi produkciójuk a szegedi Thealter Fesztiválon tekinthető meg.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.