Woland a körúton

  • 2017. január 24.

Snoblesse

A Mester és Margarita a Vígszínházban.
false

 

Fotó: Dömölky Dániel

„A cseh Michal Dočekal rendezőnek van mondandója Wolandról és csapatáról, legalábbis mint nekünk állított tükörről. Színészválasztása hibátlan: Lukács Sándornak van karizmája, nyugalma, humora ehhez a figurához, és ironikusra is van fogalmazva, amikor épp hosszú, ősz Bundesliga-frizurát kap. Amikor Lukács az első felvonás végén mint a moszkvai Varieté Színház fellépője elvégzi a közönséggyalázást – hosszú monológot mond, Peter Handke Közönséggyalázás című művéből kölcsönözve –, értelme lesz egykori »moszkvai«, mai budapesti fellépésének; erős, érvényes dramaturgi gesztus ez. A második felvonás eleje az előadás csúcspontja. Nemcsak a báljelenet kínál érvényes értelmezést, hanem főleg az utána következő zuhanás, a másnap és a másnaposság, kiürülés ábrázolása is.” A dicsérő szavak Tompa Andrea kritikájából valók: Lukács Sándor ma este villant Bundesliga-frizurát Bulgakov után szabadon, a Vígszínház színpadán.

Figyelmébe ajánljuk

Meddig bírja még az Orbán-rendszer?

Még ha jelen viszonyainkat változtathatatlannak próbálja is tudni a rezsim – nem ért véget Magyarországon a politika, amíg vannak, akik nem adják fel a cselekvést. És nem ért véget a kultúra sem, amíg a művészetek őrzik a szabad Magyarország ígéretét és megmutatják szebbik, kedves és értelmes arcát.