 Fotó: Dömölky Dániel | |
„A cseh Michal Dočekal rendezőnek van mondandója Wolandról és csapatáról, legalábbis mint nekünk állított tükörről. Színészválasztása hibátlan: Lukács Sándornak van karizmája, nyugalma, humora ehhez a figurához, és ironikusra is van fogalmazva, amikor épp hosszú, ősz Bundesliga-frizurát kap. Amikor Lukács az első felvonás végén mint a moszkvai Varieté Színház fellépője elvégzi a közönséggyalázást – hosszú monológot mond, Peter Handke Közönséggyalázás című művéből kölcsönözve –, értelme lesz egykori »moszkvai«, mai budapesti fellépésének; erős, érvényes dramaturgi gesztus ez. A második felvonás eleje az előadás csúcspontja. Nemcsak a báljelenet kínál érvényes értelmezést, hanem főleg az utána következő zuhanás, a másnap és a másnaposság, kiürülés ábrázolása is.” A dicsérő szavak Tompa Andrea kritikájából valók: Lukács Sándor ma este villant Bundesliga-frizurát Bulgakov után szabadon, a Vígszínház színpadán.
