„Garázstámfal, ronda gábrieles-sasos szobor, meg az egysávos út és az épp üzemen kívül lévő, egyébként játszadozó szökőkút van a Szabadság tér egyik jól ismert szegletében, amelyek között épp egy éve, majd azóta folyamatosan különféle emberek rengeteg emléket helyeztek el. Plüssmackó, »anyám frissen fotózott arcképe, mielőtt elvitték Auschwitzba«, imakönyvek, cipő, ridikül, bőrönd, óra, kedvenc csecsebecsék, virágok, emlékkövek, fontos cikkek, kiáltványok, történelemkönyvlapok, sok fénykép, uniós és magyar zászló, virág van lerakva egy keskeny sávban, szépen sorban.
A kormány ún. megszállási emlékműve – bár volna rá mód – még csak ki sincs világítva, végül is minek, így legalább sötétben kevésbé látszik, milyen ízléstelenül csúnya…”
Tavaly írtuk e sorokat (a teljes beszámoló itt) az Eleven Emlékmű egyéves évfordulója alkalmából rendezett gyertyafényes demonstrációról; azóta eltelt még egy év, a kormány hazug emlékezetpolitikája és az azt hirdető „megszállási emlékmű” maradt, de maradt a civil tiltakozás jelképe, az Eleven Emlékmű is. És maradtak a tiltakozók, akik most ismét flashmobot hirdettek.
| ||
„Már két éve, hogy itt van Gábriel. Már két éve, hogy itt vagyunk mi is. Felállítottak egy emlékművet, de leleplezni nem merték. Mi nem félünk – mi leleplezzük, amit a hazugság eltakar. Gyere el és segíts Te is az akcióban: leplezzük le közösen a Szabadság tér fantomját” – olvasható a meghívóban.
A Szabadság tér fantomjának leleplezése során Gábriel arkangyalról kiderül, hogy nem is olyan ártatlan, Hóman Bálintról pedig, hogy bár Székesfehérváron nem állították fel a szobrát, az árnyéka messzire elér.
