Fotó: Németh Dániel
Távolról sem hagyományos versmondóest A szerető álma – amely nemcsak a produkció, de egyben Tóth Krisztina egyik versének címe is: a költemény a Magas labda című kötetben található, s kritikusunk elragadtatásában azt találta írni róla, hogy egy hideglelős látomás (a teljes kritika itt). Ezen az estén azonban nem(csak) a hideglelésé, hanem az összművészeté a főszerep – és persze Takács Kati színművészé, aki zenés-táncos kísérettel és vetített képek között mondja a verseket, például ezt is:
„és kitakarva látszott, hogy a testek / még fiatalok, de már nem egészen, / hogy halandóak, de már nem egészen, / és csukott szemmel az egyik megígérte / a másiknak, hogy ott, a másik évben / lesz macska is, mert anélkül mit érne…”
