A vágy villamosa

  • 2014. január 14.

Snoblesse

Stanley Kowalski, Blanche Dubois és a hónaljban nyirkos New Orleans-i esték eltáncolva.
false

 

Fotó: Lázár Noémi

A Streetcar Named Desire – ezt a nyolcvanas évek egyik, magnósok által hőn szeretett könnyűzenei rádióműsorában még úgy sikerült fordítani, hogy „Az utcai kocsi, amit vágynak hívnak”, de azóta megtanultuk, hogy a helyes fordítás annyit tesz: A vágy villamosa. Nincs is színházi szezon Tennessee Williams nélkül, most épp Az utcai kocsi… pardon,  A vágy villamosát játsszák rongyosra a fővárosi színpadokon, s ez alighanem így van jól. A Radnótiban Zsótér rendezte darabbá Blanche Dubois, Stella és Stanley Kowalski robbanékony drámáját, a MU Színházban pedig Kulcsár Noémi kortárs tánckoreográfiájára járják el a táncosok a végzetes New Orleans-i látogatást.

Villamosindulási időpontok: január 24. és 25., 20.00 óra.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.