| ||
Arról szól a történet, hogy az egyes szám első személyű író házában nagy dolgok mennek, a szomszédban, távolról tán mint galambok, éldegél egy galambpár, közelről annál rettenetesebbek a tiszta búza (ez valami olyasmi, mint a hosszú kés) éjszakájára várva, a galambok hatalomátvételét készítik ügyesen elő. Cselekedeteikből, szövegelésükből (itt ugye akkor helyben is vagyunk, PNL szövegeléséből) nagyon is karakteresen rajzolódik ki egy látszólag kortipikusnak tetsző, valójában bántóan örök emberi csoportozat. Félelmetes falka, most hadd ne soroljam, hogy hol mindenütt ütközhetünk beléjük, ha egy regényt leteszünk és tartalmi öleléséből kibontakozva a való világ talajára helyezkedünk. Talaj menti gondolatok környékén szerveződő sötét erők, gyávaságból, gyengeségből, butaságból összerótt mozgó és gyorstüzelő bunkerek népe.
A Hősöm tere nagyon egész. Egészolvasmány. Visz a mese, visz a hangja, sodornak együtt. És nevetni is lehet, az elejétől, rajta.
Szóval olyan könnyűnek látszó tárgy, amit ha felemelsz, nem bírod letenni. Csak megírni lehetett nehéz. A végére idemásolom az elejét, úgy könnyebb lesz mindenkinek elkezdeni:
„A Hősök teréről nemrég lőtték fel az ezer darab fehér óvodást.”
A fenti sorokat (kivéve az utolsót) a Narancs recenzense írta Parti Nagy Lajos Hősöm tere című könyvéről; azokat a mondatokat, amelyeket Parti Nagy Lajos írt, Parti Nagy Lajos fogja felolvasni a KékSzobaHall vasárnap esti happeningjén.
