Akusztikus filmest

  • 2012. május 4.

Snoblesse

A lo-fi és a fürdőszobapop találkozása Gombaszögi Fridával.


Diákok szakmai gyakorlata százból kilencvenkilencszer kívül esik a Snoblesse rovat körein, ám ha a szakmai gyakorlat célja egy koncert létrehozása, az már nagyon is Snoblesse-ügy. A Majdnem Híres Rocksuli diákjai épp erre vállalkoztak: összehoztak egy akusztikus koncertet, amelyen három – többé-kevésbé –, egy szál gitáros előadó: Egyedi Péter, Norbert Kristóf és Hó Márton mutatja be egy szál gitáros művészetét. Ez már önmagában jó hír a fürdőszobapop és az egyéb lakrészekről elnevezett barkácsirányzatok kedvelőinek, ám ez még nem minden: a fellépők egy 1918-as magyar némafilmet (Vorrei Morir – Szeretnék meghalni) fognak kísérni. Vidám-kísérteties estnek nézünk elébe, a kérdéses film szinopszisa ugyanis így kezdődik: „A film hősnője kilovagol a házitanítójával, és leesik a lóról. Halálos balesete után újraindul a történet, éjfélt üt az óra és megjelenik a Sors…”

 

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.