Az AlkalMáté Társulat (Parti Nagy Lajos elnevezése) idén Zsámbékon páratlan vállalkozásba kezdett: elhatározták, hogy minden évben kisorsolnak egy embert a csapatból, és róla készítenek darabot. E sorokat 2007-ben írtuk, és rögtön meg is kérdeztük Máté Gábor osztályfőnököt, hogy – klasszikust idézve – akkor most ezt így hogyan:
| ||
Magyar Narancs: Ha minden klappol, nagyjából 13-14 évig tart az előadás-sorozatotok, ami egyedülálló vállalkozás, feltehetően nem csak a magyar szférában. Nem túl vakmerő terv ez? Fel vagytok készülve az esetleges váratlan helyzetekre?
Máté Gábor: Ha arra célzol, hogy mi van, ha mondjuk meghal valaki… akkor fel vagyunk rá készülve. Akkor is megcsináljuk az illetőről szóló részt. Ha arra gondolsz, hogy mondjuk szül valaki a volt osztályból, fel tudjuk használni. Furcsa lesz, hogy Zsámbékon majd valakinek szoptatni kell, de ilyet láttunk már. Ha arra utal a kérdés, hogy kegyetlenül megöregszünk, és elképzelhetetlen, hogy totyakos színészek ilyesfajta munkára foghatók lesznek, erre határozott „nem tudom” a válasz. Ha kénytelen vagyok azzal a gondolattal eljátszani, hogy mi van, ha én halok meg, akkor biztos vagyok benne, hogy Dömötör András, aki Székely Gábor osztályában rendező szakot végzett, átveszi az irányítást, de ott van Járó Zsuzsa vagy Jordán Adél is, akik egy perc alatt össze tudják rántani a társaságot. A terv vakmerő, és rengeteg kérdést rejt magában, de éppen ezt szeretjük a színházban. Az pedig, hogy ilyen még nem volt, illetve páratlan, ahogy mondtad: kifejezetten csiklandoz, hogy én találtam ki.
Nos, e vakmerő vállalkozás eddig hétszer jelentkezett: Járó Zsuzsa (2007), Szandtner Anna, (2008), Kovács Patrícia (2009), Máthé Zsolt (2010), Mészáros Máté (2011), Péter Kata (2012) és Száraz Dénes (2013) után idén Gál Kristóf kerül – társai által – feldolgozásra.
Előadások: július 31., 20.30 óra; augusztus 1., 2., 3., 18.00 és 20.30 óra
