Az éjszakám a nappalod – Közönségtalálkozó

  • 2015. december 28.

Snoblesse

Alkotókból nem lesz hiány!
false

Lássuk csak, mit mondott a Narancsnak (a teljes interjú itt) a film (egyik) hősnőjét alakító Szamosi Zsófia:

Magyar Narancs: Szexjelenettel indít a film…

Szamosi Zsófia: Tudtam, hogy mire vállalkozom, a forgatókönyvben is így szerepelt már. Behatol a kamera a bérház ablakán, bent pedig szenvedélyes ágyjelenet dúl, egyelőre még nem tudjuk, ki ez a nő és ki ez a férfi. Színész vagyok, egy szexjelenetet is el kell tudnom játszani. Ízléstelenségre vagy öncélú magamutogatásra sosem vállalkoznék, de itt szó sem volt ilyesmiről.

MN: Egy színésziskolában tanítasz: meg lehet tanítani a szenvedélyes ágyjelenet technikáját?

SZZS: Kényelmetlen helyzet, ezen mindenkinek a maga módján kell átlendülnie. A stáb jelenléte sem teszi könnyebbé az oldódást. Hiába áll ott a ruhás egy köpennyel, köpenytől köpenyig kiszolgáltatott az ember. Ezt kell valahogy leküzdeni. Szerencsére nem az első napon, hanem a forgatás legvégén került sor az ágyra. Nem hiszem, hogy ez tanítható lenne iskolában, ráadásul az én tanítványaim még kezdők. Egyelőre alapvető helyzetgyakorlatokkal próbálkozunk.

És akkor jöjjenek az alkotók, a film író-rendező párosa, merthogy őket is kifaggattuk (a teljes interjú itt):

magyarnarancs.hu: Markánsan megjelenik a filmetekben Budapest képzelt vagy valós éjszakai élete – ti melyik bulis generációhoz tartoztok?

Dési András György: Én sokat voltam egyetemista, főleg Szegeden: sok buliemlékem van innen, de mindketten későn érő típusok vagyunk, a bulikorszakaink kitolódtak.

Móray Gábor: Én sosem voltam nagy bulizós, inkább a perifériáról figyeltem, hogy mi zajlik. Ilyen szempontból is jól kiegészítettük egymást: András sokkal inkább aktív részese volt a házibuli-kultúrának, mint én.

Dési András György és Móray Gábor

Dési András György és Móray Gábor

Fotó: Draskovics Ádám

DAGY: A ráckertes generációhoz tartozom, ha van egyáltalán ilyen generáció. Valószínűleg nincs. A lényeg, hogy rengeteg személyes élményünk belekerült a filmbe, egy ezer éve hallott, ízes, éjszakai káromkodás éppúgy beépülhetett a sztoriba, mint egy furcsa figura. Van egy szép pillanata a filmnek, amikor két szereplő egy buli utáni hajnalon felmászik egy toronydaru tetejére; az addig szűk terekben játszódó film egyszer csak kinyílik. Ez egy szegedi szokás, az egyetemi éveim alatt a szegedi görögkeleti templom tornya fel volt állványozva, talán még most is fel van, vannak ilyen örökre felállványozott épületek. Buli után szokás volt megmászni ezt a tornyot, és hát ki vagyok én, hogy egy ilyen szokásnak ellenálljak.

MG: Amikor András elmesélte a toronymászást, sokat vacilláltunk, hogyan lehetne mindezt Pestre átültetni. A daru volt a megoldás. Egy Práter utcai daru.

 

És akkor vegyük át még egyszer a részleteket: január 8-án közönségtalálkozó Az éjszakám a nappalod alkotóival az Art+Cinemában. Vetítés: 18.00 órától, alkotók bevonulása: 19.45 órakor.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.