| ||
Lássuk csak, mit mondott a Narancsnak (a teljes interjú itt) a film (egyik) hősnőjét alakító Szamosi Zsófia:
Magyar Narancs: Szexjelenettel indít a film…
Szamosi Zsófia: Tudtam, hogy mire vállalkozom, a forgatókönyvben is így szerepelt már. Behatol a kamera a bérház ablakán, bent pedig szenvedélyes ágyjelenet dúl, egyelőre még nem tudjuk, ki ez a nő és ki ez a férfi. Színész vagyok, egy szexjelenetet is el kell tudnom játszani. Ízléstelenségre vagy öncélú magamutogatásra sosem vállalkoznék, de itt szó sem volt ilyesmiről.
MN: Egy színésziskolában tanítasz: meg lehet tanítani a szenvedélyes ágyjelenet technikáját?
SZZS: Kényelmetlen helyzet, ezen mindenkinek a maga módján kell átlendülnie. A stáb jelenléte sem teszi könnyebbé az oldódást. Hiába áll ott a ruhás egy köpennyel, köpenytől köpenyig kiszolgáltatott az ember. Ezt kell valahogy leküzdeni. Szerencsére nem az első napon, hanem a forgatás legvégén került sor az ágyra. Nem hiszem, hogy ez tanítható lenne iskolában, ráadásul az én tanítványaim még kezdők. Egyelőre alapvető helyzetgyakorlatokkal próbálkozunk.
És akkor jöjjenek az alkotók, a film író-rendező párosa, merthogy őket is kifaggattuk (a teljes interjú itt):
magyarnarancs.hu: Markánsan megjelenik a filmetekben Budapest képzelt vagy valós éjszakai élete – ti melyik bulis generációhoz tartoztok?
Dési András György: Én sokat voltam egyetemista, főleg Szegeden: sok buliemlékem van innen, de mindketten későn érő típusok vagyunk, a bulikorszakaink kitolódtak.
Móray Gábor: Én sosem voltam nagy bulizós, inkább a perifériáról figyeltem, hogy mi zajlik. Ilyen szempontból is jól kiegészítettük egymást: András sokkal inkább aktív részese volt a házibuli-kultúrának, mint én.
| ||
DAGY: A ráckertes generációhoz tartozom, ha van egyáltalán ilyen generáció. Valószínűleg nincs. A lényeg, hogy rengeteg személyes élményünk belekerült a filmbe, egy ezer éve hallott, ízes, éjszakai káromkodás éppúgy beépülhetett a sztoriba, mint egy furcsa figura. Van egy szép pillanata a filmnek, amikor két szereplő egy buli utáni hajnalon felmászik egy toronydaru tetejére; az addig szűk terekben játszódó film egyszer csak kinyílik. Ez egy szegedi szokás, az egyetemi éveim alatt a szegedi görögkeleti templom tornya fel volt állványozva, talán még most is fel van, vannak ilyen örökre felállványozott épületek. Buli után szokás volt megmászni ezt a tornyot, és hát ki vagyok én, hogy egy ilyen szokásnak ellenálljak.
MG: Amikor András elmesélte a toronymászást, sokat vacilláltunk, hogyan lehetne mindezt Pestre átültetni. A daru volt a megoldás. Egy Práter utcai daru.
És akkor vegyük át még egyszer a részleteket: január 8-án közönségtalálkozó Az éjszakám a nappalod alkotóival az Art+Cinemában. Vetítés: 18.00 órától, alkotók bevonulása: 19.45 órakor.
