| ||
„Az író olyan, mint a havasi kürt; csak messziről jó hallani” – ahogy az a huncut Mikszáth fogalmazott. Bizony. Itt meg nemcsak közel jönnek, hanem ahelyett, hogy írnának, beszélnek. Írástudók az ilyenek? Árulók! A macskák miákolnak, az ebek vonyítanak, a kishalacskák ikrát ürítenek kacéran… az írók meg stand-upolnak. Szomorú.
Emelkedik az idegenforgalmi adó. A város többletbevételt remél, amelyet „környezetbarát megoldásokra” fordítanának.
Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált.
Miért lenne sikeres az a film, amelynek első két része sem rengette meg a kasszákat? A Disney abban bízott, hogy Jared Leto miatt majd bemennek az emberek a mozikba – de az Oscar-díjas színész sokadszorra bizonyította, hogy képtelen elvinni a hátán egy szuperprodukciót.
A település halloweeni tökfaragást betiltó vezetőjének esete jól mutatja, milyen mélyre szivárgott le az a tévedés, hogy egy választott vezető belepofázhat az életünkbe.
Felfüggesztett szabadságvesztéssel és orvosi tevékenysége egyévi eltiltásával büntették a hamis védettségi igazolványokat kiadó orvost, akinek ügye és egy visszás jogi helyzet miatt a bíróság az Alkotmánybírósághoz is fordult.
A Budapesti Nemzetközi Filmfesztiválon játszották Dzsafar Panahi Csak egy baleset cínű alkotását, amely hétköznapi emberek története az iráni rezsimben, egy végtelenül izgalmas thrillerben feldolgozva. Kritika.
Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.
Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.
