| ||
„Az író olyan, mint a havasi kürt; csak messziről jó hallani” – ahogy az a huncut Mikszáth fogalmazott. Bizony. Itt meg nemcsak közel jönnek, hanem ahelyett, hogy írnának, beszélnek. Írástudók az ilyenek? Árulók! A macskák miákolnak, az ebek vonyítanak, a kishalacskák ikrát ürítenek kacéran… az írók meg stand-upolnak. Szomorú.
Az elmúlt hetekben előbb a székesfehérvári kórház, majd egy iskola vezetékrendszerében mutatták ki a Pseudomonas aeruginosa nevű baktériumot. Mindez felveti a kérdést: tényleg csak technikai problémákat jelez a baktérium felbukkanása, ahogy Takács Péter egészségügyi államtitkár állította?
A héten két céges hír is érkezett, ami mellett kár lenne elmenni. Orbán Ráhel eladta a férjének a bababoltját, Matolcsy Ádám köre pedig a bankját Orbán Viktor haverjának.
Ami a fejlett demokráciákban azelőtt elképzelhetetlen volt, majd’ tíz év alatt súlyos problémává nőtte ki magát: az első számú világhatalom vezetője, a világ sorsának egyik alakítója olyan ember, akinek személyisége alighanem a klinikai pszichológia és pszichiátria terrénuma.
Jarvis Cocker lusta embernek tartja magát, pedig elég sok mindent csinált a Pulp 2002-es feloszlása óta.
Háromnegyed órás dokumentumfilmet sugárzott 1965-ben a kanadai televízió egy fiatal költőről.
A szerző első regénye a II. világháború frontélményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.
A közkeletű bölcsesség szerint a popdalok 90 százaléka a szerelemről szól, a maradék pedig semmiről.
Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.
