Hugo Race & The True Spirit

  • 2015. november 17.

Snoblesse

Mély és sötét bluesrock egy ausztrál legendától.

Ha Hugo Race csak annyit tett volna, hogy a Birthday Party feloszlása után csatlakozott Nick Cave-hez, és részt vett a Bad Seeds megalapításában, már aranybetűkkel írnák a nevét a rock nagykönyvében. Ám Hugo Race szerencsére ezt követően sem hagyott fel a szakmával: a nyolcvanas évek vége óta legalább három együttesben zenél egyszerre, emellett szólóban és producerként is igencsak aktív.

false

A fantasztikus hangú, delta bluesból, rock and rollból, balladákból súlyos elegyet gyúró gitáros-énekes 1989-ben alapított The True Spirit Race talán legfontosabb projektje: az évek során számtalan tagcserén átesett zenekar kulcsfigurája, zeneszerzője, karizmatikus frontembere. Hugo Race sötét, sűrű atmoszférájú, bugyborékolós elektronikával megtámogatott, groove-os bluesrockja egészen rendkívüli, elemi erejű koncertekben csúcsosodik ki: most van is miért érkezniük, hiszen The Spirit címen új albumuk is megjelent idén. A True Spiritet utoljára hét éve, Race másik zenekarát, a Dirtmusicot hat éve lehetett utoljára Budapesten látni, úgyhogy a mostani, új lemezt bemutató koncert biztosan különleges élmény lesz.

Az előzenekar, a Tod Cklorox & His Band tulajdonképpen „filmzenekar”: super8-as filmeket vetítenek improvizatív, némi theremin hangzást sem nélkülöző kísérőzenével.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.