Shilpa Ray a Gozsdu Manóban

  • 2015. november 17.

Snoblesse

Szokatlan életút, formabontó hangzás.

Kevés érdekesebb élettörténet van – színes egyéniségekben egyébként is bővelkedő – a New York-i underground rock színtéren, mint Shilpa Ray-jé. A kissé konzervatív hindu bevándorlócsaládban született Shilpát gyerekkorában még a „nyugati” zenék hallgatásától is eltiltották, és hosszas könyörgés után tanulhatott zenélni – de csak harmóniumon (miközben az utcán megdobálták, mert irakinak nézték).

false

Ezek után törvényszerű, hogy a kamasz Shilpa egyenesen a Cramps- és Stooges-féle garázs/protopunknál kötött ki, és amint tehette, New Yorkba szökött, hogy saját zenekart alapítson: ez volt a Beat Rhe Devil nevű zajos punkegyüttes, amit hamar felváltott a „Her Happy Hookers”. A feltűnést keltő együttesnév és a Nick Cave-es, Iggy Pop-os nyers rock and roll megtette a hatását, és Shilpa Ray-t hamar a legígéretesebb feltörekvő előadók között jegyezték. Ray-re mindig is jellemző volt az elkötelezett politikai kiállás, a feminizmus határozott képviselete, de leginkább a határokat nem ismerő kreativitás. Shilpa Ray-koncertre sikk lett járni, és hamarosan Patti Smithszel és Lenny Kaye-jel (Smith gitárosával) játszott együtt, majd a Happy Hookers feloszlása után tényleg a nagy példakép közelébe került: Nick Cave vokalistája és előzenekara lett annak 2011-es, majd 2013-as turnéján. Mi több, tavalyelőtt Cave és Warren Ellis kíséretében felénekelte Brecht és Weil híres Pirate Jennyjét Johnny Depp kalózos válogatáslemezére, a Son of Rouge Galleryre.

Shilpa Ray friss albuma (Last Year’s Savage – lásd például ezt a recenziót) 2015 közepén jelent meg, és nem okoz csalódást: harmóniummal megtámogatott nyers és energikus rock and roll, letaglózó bluesos balladák, dühös és okos szövegek, és persze Shilpa Ray fantasztikus színpadi jelenléte.

Előzenekarként pedig egy szlovén posztpunk-rrriot girl trió, a Ludovik Material lép fel.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.