Shilpa Ray a Gozsdu Manóban

  • 2015. november 17.

Snoblesse

Szokatlan életút, formabontó hangzás.

Kevés érdekesebb élettörténet van – színes egyéniségekben egyébként is bővelkedő – a New York-i underground rock színtéren, mint Shilpa Ray-jé. A kissé konzervatív hindu bevándorlócsaládban született Shilpát gyerekkorában még a „nyugati” zenék hallgatásától is eltiltották, és hosszas könyörgés után tanulhatott zenélni – de csak harmóniumon (miközben az utcán megdobálták, mert irakinak nézték).

false

Ezek után törvényszerű, hogy a kamasz Shilpa egyenesen a Cramps- és Stooges-féle garázs/protopunknál kötött ki, és amint tehette, New Yorkba szökött, hogy saját zenekart alapítson: ez volt a Beat Rhe Devil nevű zajos punkegyüttes, amit hamar felváltott a „Her Happy Hookers”. A feltűnést keltő együttesnév és a Nick Cave-es, Iggy Pop-os nyers rock and roll megtette a hatását, és Shilpa Ray-t hamar a legígéretesebb feltörekvő előadók között jegyezték. Ray-re mindig is jellemző volt az elkötelezett politikai kiállás, a feminizmus határozott képviselete, de leginkább a határokat nem ismerő kreativitás. Shilpa Ray-koncertre sikk lett járni, és hamarosan Patti Smithszel és Lenny Kaye-jel (Smith gitárosával) játszott együtt, majd a Happy Hookers feloszlása után tényleg a nagy példakép közelébe került: Nick Cave vokalistája és előzenekara lett annak 2011-es, majd 2013-as turnéján. Mi több, tavalyelőtt Cave és Warren Ellis kíséretében felénekelte Brecht és Weil híres Pirate Jennyjét Johnny Depp kalózos válogatáslemezére, a Son of Rouge Galleryre.

Shilpa Ray friss albuma (Last Year’s Savage – lásd például ezt a recenziót) 2015 közepén jelent meg, és nem okoz csalódást: harmóniummal megtámogatott nyers és energikus rock and roll, letaglózó bluesos balladák, dühös és okos szövegek, és persze Shilpa Ray fantasztikus színpadi jelenléte.

Előzenekarként pedig egy szlovén posztpunk-rrriot girl trió, a Ludovik Material lép fel.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.