„Az izlandi sagák motívumaiból” - Várnagy Kristóf táncos

  • rés a présen
  • 2016. szeptember 19.

Snoblesse

Birkózás, küzdelem, Gilles Deleuze: Frenák Pál új bemutatójáról beszélgettünk a koreográfiai asszisztenssel.

rés a présen: Idénre visszatértél a Frenák Pál Társulathoz. Miért mentél el annak idején, és mi hívott vissza?

Várnagy Kristóf: Hogy miért mentem el anno, az egyrészről társulati belügy, másrészről hajtott a kíváncsiság. És most ugyanebből a kíváncsiságból kifolyólag vagyok ismét Pál mellett, táncosként és koreográfusasszisztensként is, hogy kiderüljön, tudjuk-e és hogyan tudjuk egymást újra inspirálni, hogyan és merre folytatódhat a közös utunk.

false

rap: Mikor lesz a Lutte bemutatója, és milyen koncepcióra épül?

VK: Az előadás ősbemutatója szeptember 23-án lesz a Trafóban, és további két estén át játsszuk még, 24-én, 25-én, majd vidéki és külföldi helyszínek után decemberben ismét a Trafóban. A Lutte francia szó, jelentése birkózás, küzdelem. A cím, a téma körül dolgoztunk, kutattunk hosszú inspirációs listából. Egyebek mellett merítünk Gilles Deleuze filozófus gondolataiból, a dzsúdó és a glima mozgásvilágából és az izlandi sagák motívumaiból – ez utóbbiért külön köszönet az izlandi/mitológiai író konzultánsunknak, Dunajcsik Mátyásnak.

rap: Miből áll a koreográfiai asszisztens munkája?

VK: Olyasmi szerep ez, mintha terapeuta lennék. Gyakran csak meg kell hallgatnom Pált, és miközben ő verbalizálja a gondolatait az alkotás során, már aközben választ talál a kérdéseire. Ugyanakkor ebben a produkcióban mindenki koreográfusasszisztens: segítjük egymás munkáját, támogatjuk a másikat a próbatermen kívül és belül.

Lutte

Lutte

 

rap: Kikből áll most a társulat, mik a tervek?

VK: A társulat sok korszakváltáson van túl, most ismét egy ilyen fontos megújulás zajlik, van mozgás a csapat körül. Néhány táncos időszakosan vagy végleg máshol folytatja, Jantner Emese, aki a társulat emblematikus táncosa, most szülési szabadságát tölti, úgyhogy érdemes lesz figyelni az új arcokat a Lutte-ben: Eoin Mac Donncha ír táncművészt, Esterházy Fannit vagy Keresztes Patrikot. Ebben az évadban az együttes nagyon sokféle, eltérő méretű és karakterű intézménnyel dolgozik együtt: a Lutte remélhetőleg külföldön is jól fogadott bemutatóját követi majd – veszprémi premier után – az UN budapesti bemutatója a MU Színház intim terében, közben repertoáron marad a Művészetek Palotájában a Birdie, 2017-ben pedig Pál Bartók Fából faragott királyfiját rendezi a Magyar Állami Operaházban.

rap: Számodra mi a jövő?

VK: A társulattal ez a kreáció egy újrakezdés, ez még a próbaidőszak, figyeljük egymást, nagy tervek vannak, de minden a próbateremben és a színpadon dől el: meglátjuk, hogy merre halad majd az évadban a közös munka. Emellett olykor dolgozom a Movein Missionben és a DART dinamikus duójával, Varga Kingával és Nagy Emesével.

rap: Veszélyes üzem a tánc?

VK: Frenák Pál mellett feltétlenül, mert ő általában olyan szcenográfiában álmodja meg a táncosait, amiben csak egy igazi adrenalinfüggő érzi jól magát.

Figyelmébe ajánljuk

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.

Itt éreztük magunkat otthon

Hol volt eddig a társadalom, hogy az elmúlt tizenkét hónapban hirtelen évtizedes sztorik kezdtek hatni rá elementáris erővel? Mire véljük ezt a ráébredést? És számít, hogy vannak, akik már húsz éve erről beszéltek?