„Az izlandi sagák motívumaiból” - Várnagy Kristóf táncos

  • rés a présen
  • 2016. szeptember 19.

Snoblesse

Birkózás, küzdelem, Gilles Deleuze: Frenák Pál új bemutatójáról beszélgettünk a koreográfiai asszisztenssel.

rés a présen: Idénre visszatértél a Frenák Pál Társulathoz. Miért mentél el annak idején, és mi hívott vissza?

Várnagy Kristóf: Hogy miért mentem el anno, az egyrészről társulati belügy, másrészről hajtott a kíváncsiság. És most ugyanebből a kíváncsiságból kifolyólag vagyok ismét Pál mellett, táncosként és koreográfusasszisztensként is, hogy kiderüljön, tudjuk-e és hogyan tudjuk egymást újra inspirálni, hogyan és merre folytatódhat a közös utunk.

false

rap: Mikor lesz a Lutte bemutatója, és milyen koncepcióra épül?

VK: Az előadás ősbemutatója szeptember 23-án lesz a Trafóban, és további két estén át játsszuk még, 24-én, 25-én, majd vidéki és külföldi helyszínek után decemberben ismét a Trafóban. A Lutte francia szó, jelentése birkózás, küzdelem. A cím, a téma körül dolgoztunk, kutattunk hosszú inspirációs listából. Egyebek mellett merítünk Gilles Deleuze filozófus gondolataiból, a dzsúdó és a glima mozgásvilágából és az izlandi sagák motívumaiból – ez utóbbiért külön köszönet az izlandi/mitológiai író konzultánsunknak, Dunajcsik Mátyásnak.

rap: Miből áll a koreográfiai asszisztens munkája?

VK: Olyasmi szerep ez, mintha terapeuta lennék. Gyakran csak meg kell hallgatnom Pált, és miközben ő verbalizálja a gondolatait az alkotás során, már aközben választ talál a kérdéseire. Ugyanakkor ebben a produkcióban mindenki koreográfusasszisztens: segítjük egymás munkáját, támogatjuk a másikat a próbatermen kívül és belül.

Lutte

Lutte

 

rap: Kikből áll most a társulat, mik a tervek?

VK: A társulat sok korszakváltáson van túl, most ismét egy ilyen fontos megújulás zajlik, van mozgás a csapat körül. Néhány táncos időszakosan vagy végleg máshol folytatja, Jantner Emese, aki a társulat emblematikus táncosa, most szülési szabadságát tölti, úgyhogy érdemes lesz figyelni az új arcokat a Lutte-ben: Eoin Mac Donncha ír táncművészt, Esterházy Fannit vagy Keresztes Patrikot. Ebben az évadban az együttes nagyon sokféle, eltérő méretű és karakterű intézménnyel dolgozik együtt: a Lutte remélhetőleg külföldön is jól fogadott bemutatóját követi majd – veszprémi premier után – az UN budapesti bemutatója a MU Színház intim terében, közben repertoáron marad a Művészetek Palotájában a Birdie, 2017-ben pedig Pál Bartók Fából faragott királyfiját rendezi a Magyar Állami Operaházban.

rap: Számodra mi a jövő?

VK: A társulattal ez a kreáció egy újrakezdés, ez még a próbaidőszak, figyeljük egymást, nagy tervek vannak, de minden a próbateremben és a színpadon dől el: meglátjuk, hogy merre halad majd az évadban a közös munka. Emellett olykor dolgozom a Movein Missionben és a DART dinamikus duójával, Varga Kingával és Nagy Emesével.

rap: Veszélyes üzem a tánc?

VK: Frenák Pál mellett feltétlenül, mert ő általában olyan szcenográfiában álmodja meg a táncosait, amiben csak egy igazi adrenalinfüggő érzi jól magát.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.