Az ünneplésből ennyi elég - Fekete-Kovács Kornél trombitás, zenekarvezető

  • rés a présen
  • 2015. november 27.

Snoblesse

December 18-án ünnepli 10. születésnapját a Modern Art Orchestra.

rés a présen: Mi hívta életre 2005-ben a Modern Art Orchestra zenekart?

Fekete-Kovács Kornél: Az volt az alapvetés, ami egyébként ma is, hogy vagyunk mi, akik zenét írunk, és zeneszerzőként meg zenészként nem felkérésre tevékenykedünk, hanem azért, mert igényünk van rá, és azért is, mert vannak elképzeléseink arról, hogyan fejlődik a zene egyetemes módon. Rossz érzés, ha úgy szerez zenét az ember, hogy beteszi a fiókba. Gondoltam, csináljunk egy olyan formációt, amelyben magunkat inspiráljuk, és vonjunk be olyan más szerzőket, akik ugyanúgy látják ezt.

false

 

Fotó: Burger Barna

rap: Miért jó a nagyzenekari forma?

FKK: A BMC-ben, ahol rezidens zenekar vagyunk, két terem van. Egyik a koncertterem, ahol azokat a koncertjeinket tartjuk, amik nagyobb odafordulást igényelnek a közönségtől is, és ha bekapcsolódik a háttérben egy kávéfőző, az is zavaró lehet. Aztán vannak azok a koncertjeink, amelyek sokkal kötetlenebbek, és amelyeket a szintén ebben az épületben helyet foglaló Opus Jazz Clubban rendezünk. A kávéfőző persze lehet, hogy itt is zavaró, de az, hogy egy asztalnál iszogatnak és koccintanak az embe­rek, nem.

rap: Milyen repertoárotok van?

FKK: A magunkfajta zenekarnál ez hétről hétre változik. Az olyan professzionális nagyzenekaroknál, mint például a Frankfurti Rádió Bigbandje, úgy megy ez, mint egy gyárban. Hétfőtől péntekig, mondjuk, kilenctől háromig egy stúdióban ülnek és tanulják a repertoárt, majd szombaton tartanak belőle egy koncertet. Vasárnap szünnap, és hétfőn kezdődik elölről minden. Ennél mi lazábbak vagyunk, mert egyrészt a financiális részének is köszönhetően nem vagyunk ideláncolva, lazább időbeosztásban dolgozunk. Így havi rendszerességgel váltunk repertoárt, és ezek nagyon különbözőek tudnak lenni, de nagyon fontos a kortárs zene bemutatása, ami műhelymunka. Az úgy néz ki, hogy jön egy szerző, aki szeretné velünk bemutattatni a darabjait, aztán meghallgatja a próbát, majd otthon tökéletesíti az egészet a következő alkalomra, és a végén valami lesz belőle. Ezeknél a sorozatainknál a kialakulás folyamata a fontos.

rap: Mennyit változott a formáció az elmúlt tíz évben?

FKK: Sokat alakult, de két-három éve ugyanaz nagyjából. Egy ilyenfajta tagság nagyon sok áldozattal jár. Úgy járnak ide muzsikálni a tagok, hogy azt az érzést kapják vissza, amikor életükben először, kisgyerekként hangszert fogtak. Akkor még nincsenek az embernek sztereotípiái a zenélésről, nincs olyan, hogy ha nagy leszek, akkor sikeres muzsikus leszek, hatalmas nagy színpadokon fogok játszani és sok pénzt keresek. Egyszerűen belefúj az ember a trombitába nyolcévesen, és valami megérinti, például, hogy zenélni jó. Ezt nem minden életszakaszban tudja az ember felvállalni, nyilván a fiatalok könnyebben, aztán ha már családja van az embernek és fontosabb az egzisztenciája, akkor a dolgok megváltoznak. Ez lehet a fluktuáció egyik oka, a másik meg, hogy ez egy nagyon speciális mezsgye, amikor valaki magára koncentrál, akkor minél kisebb formációban játszik, annál jobban helyzetbe tudja hozni magát. A MAO-ban tizenkilencen vagyunk. Igaz, nem azért vagyunk sokan, mert akkor dúsabb lesz a hangzás, mert minden egyes zenész, aki helyet foglal ebben a zenekarban, külön szólamot kap.

rap: Hol láthatunk benneteket itthon?

FKK: Az amerikai turnénkról visszatérve volt egy Nagy János szerzői estünk a BMC-ben, aztán elkezdtünk készülni a december 18-i zeneakadémiai koncertünkre. Ez lesz a 10 éves a Modern Art Orchestra című koncert, ahol két fantasztikus zenészt is vendégül látunk: egyikük Benny Golson dzsesszlegenda, tenorszaxofonos, a másik Randy Brecker, aki a fúziós dzsessz és a dzsessz-rock egyik szülőapja a bátyjával, Ike Breckerrel együtt. Mindkettőjük életművét próbálom a repertoárban fókuszba helyezni.

rap: Lesz ezenkívül jubileumi koncertezés?

FKK: Ezt a koncertet nem ismételjük meg, szerintem az ünneplésből ennyi elég, illetve ami ide kapcsolódik, hogy az évad végére szeretnénk kihozni egy antológiajellegű lemezt, ami összefoglalja az elmúlt tíz évünket. Csak olyan számokból, amik nem jelentek meg még lemezen.

rap: Ha volna rá lehetőséged, hogy egy közös koncertre visszahívj egy már nem élő példaképet, ki volna az?

FKK: Szerintem velem kapcsolatban teljesen egy­értelmű, hogy Miles Davis.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.