rés a présen: Mi hívta életre 2005-ben a Modern Art Orchestra zenekart?
Fekete-Kovács Kornél: Az volt az alapvetés, ami egyébként ma is, hogy vagyunk mi, akik zenét írunk, és zeneszerzőként meg zenészként nem felkérésre tevékenykedünk, hanem azért, mert igényünk van rá, és azért is, mert vannak elképzeléseink arról, hogyan fejlődik a zene egyetemes módon. Rossz érzés, ha úgy szerez zenét az ember, hogy beteszi a fiókba. Gondoltam, csináljunk egy olyan formációt, amelyben magunkat inspiráljuk, és vonjunk be olyan más szerzőket, akik ugyanúgy látják ezt.
| ||
rap: Miért jó a nagyzenekari forma?
FKK: A BMC-ben, ahol rezidens zenekar vagyunk, két terem van. Egyik a koncertterem, ahol azokat a koncertjeinket tartjuk, amik nagyobb odafordulást igényelnek a közönségtől is, és ha bekapcsolódik a háttérben egy kávéfőző, az is zavaró lehet. Aztán vannak azok a koncertjeink, amelyek sokkal kötetlenebbek, és amelyeket a szintén ebben az épületben helyet foglaló Opus Jazz Clubban rendezünk. A kávéfőző persze lehet, hogy itt is zavaró, de az, hogy egy asztalnál iszogatnak és koccintanak az emberek, nem.
rap: Milyen repertoárotok van?
FKK: A magunkfajta zenekarnál ez hétről hétre változik. Az olyan professzionális nagyzenekaroknál, mint például a Frankfurti Rádió Bigbandje, úgy megy ez, mint egy gyárban. Hétfőtől péntekig, mondjuk, kilenctől háromig egy stúdióban ülnek és tanulják a repertoárt, majd szombaton tartanak belőle egy koncertet. Vasárnap szünnap, és hétfőn kezdődik elölről minden. Ennél mi lazábbak vagyunk, mert egyrészt a financiális részének is köszönhetően nem vagyunk ideláncolva, lazább időbeosztásban dolgozunk. Így havi rendszerességgel váltunk repertoárt, és ezek nagyon különbözőek tudnak lenni, de nagyon fontos a kortárs zene bemutatása, ami műhelymunka. Az úgy néz ki, hogy jön egy szerző, aki szeretné velünk bemutattatni a darabjait, aztán meghallgatja a próbát, majd otthon tökéletesíti az egészet a következő alkalomra, és a végén valami lesz belőle. Ezeknél a sorozatainknál a kialakulás folyamata a fontos.
rap: Mennyit változott a formáció az elmúlt tíz évben?
FKK: Sokat alakult, de két-három éve ugyanaz nagyjából. Egy ilyenfajta tagság nagyon sok áldozattal jár. Úgy járnak ide muzsikálni a tagok, hogy azt az érzést kapják vissza, amikor életükben először, kisgyerekként hangszert fogtak. Akkor még nincsenek az embernek sztereotípiái a zenélésről, nincs olyan, hogy ha nagy leszek, akkor sikeres muzsikus leszek, hatalmas nagy színpadokon fogok játszani és sok pénzt keresek. Egyszerűen belefúj az ember a trombitába nyolcévesen, és valami megérinti, például, hogy zenélni jó. Ezt nem minden életszakaszban tudja az ember felvállalni, nyilván a fiatalok könnyebben, aztán ha már családja van az embernek és fontosabb az egzisztenciája, akkor a dolgok megváltoznak. Ez lehet a fluktuáció egyik oka, a másik meg, hogy ez egy nagyon speciális mezsgye, amikor valaki magára koncentrál, akkor minél kisebb formációban játszik, annál jobban helyzetbe tudja hozni magát. A MAO-ban tizenkilencen vagyunk. Igaz, nem azért vagyunk sokan, mert akkor dúsabb lesz a hangzás, mert minden egyes zenész, aki helyet foglal ebben a zenekarban, külön szólamot kap.
rap: Hol láthatunk benneteket itthon?
FKK: Az amerikai turnénkról visszatérve volt egy Nagy János szerzői estünk a BMC-ben, aztán elkezdtünk készülni a december 18-i zeneakadémiai koncertünkre. Ez lesz a 10 éves a Modern Art Orchestra című koncert, ahol két fantasztikus zenészt is vendégül látunk: egyikük Benny Golson dzsesszlegenda, tenorszaxofonos, a másik Randy Brecker, aki a fúziós dzsessz és a dzsessz-rock egyik szülőapja a bátyjával, Ike Breckerrel együtt. Mindkettőjük életművét próbálom a repertoárban fókuszba helyezni.
rap: Lesz ezenkívül jubileumi koncertezés?
FKK: Ezt a koncertet nem ismételjük meg, szerintem az ünneplésből ennyi elég, illetve ami ide kapcsolódik, hogy az évad végére szeretnénk kihozni egy antológiajellegű lemezt, ami összefoglalja az elmúlt tíz évünket. Csak olyan számokból, amik nem jelentek meg még lemezen.
rap: Ha volna rá lehetőséged, hogy egy közös koncertre visszahívj egy már nem élő példaképet, ki volna az?
FKK: Szerintem velem kapcsolatban teljesen egyértelmű, hogy Miles Davis.
