Bárka-estek a Szkénében

  • 2017. január 3.

Snoblesse

Volt egyszer egy Bárka Színház (1996–2015)

Majdnem 20 évet élt. 1996 nyarán alapította meg a Józsefvárosi Önkormányzat és a Csányi János vezette csapat a Bárka Színházat. A társulat részben a Csányi által rendezett, legendás Szentivánéji álom alkotóira (Udvaros Dorottya, Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Kaszás Gergő, Tóth József, Murányi Tünde, Széles László, Vasvári Emese, Lovass Ágnes…), részben a hozzájuk csatlakozó alkotókra épült (Tasnádi István, Kárpáti Péter, Bérczes László, Cseh Tamás, Vidovszky György, Szikszai Rémusz, Gazsó György, Spolarics Andrea, Tölli Judit, Matuz János, és sorolhatjuk…). Fontos és izgalmas műhely formálódott itt, jelentős rendezők, színészek, színházi alkotók fordultak meg benne, válságok és változások közepette, de mégiscsak született és működött egy színházi műhely. Csányit Alföldi váltotta, Alföldit Seress, a Bárka Színház 2015 nyarán megszűnt. Felemelő és szomorú történet.

false

A Bárka létrehozásakor az egyik alapelv a shakespeare-i, molière-i idők színházi alapvetése volt: a mű szövege és maga az előadás együtt születik, azaz az alkotás részfeladatai összefonódnak, egymást befolyásolva úgymond egymást ihletik. Az író (Tasnádi István), a rendező (Vidovszky György) és a színészek 2016 nyarán leköltöztek Nagyharsányba, az egyik Ördögkatlan-faluba, és egy kanavász alapján elkezdték az improvizációkra, egyáltalán a színészi aktivitásra épülő közös munkát. Darab és előadás egyszerre született meg, azaz a 2017. január 6-án a Szkéné Színházban megtörténő premier egy új magyar dráma születésének pillanata is lesz.

Tasnádi István: MAJDNEM 20

Volt egyszer egy Bárka Színház (1996–2015)

január 6–7., 22 óra

Létrehozták-játsszák: Farkas Dénes, Molnár Áron, Kovács Gergely, Császár Réka, Sipos Viki, Egri Bálint, Blahó Gergely, Bárdi Gergő

Hegedű: Czitán Róbert, a rendező munkatársa: Gyevi-Bíró Eszter

Tasnádi a Majdnem 20-ról: „Ebben a teljesen valószerűtlen utópiában egy csapat fiatal elbarikádozza magát a bezárásra ítélt Bárka Színházba, és nem hajlandó elhúzni onnan, nem használ sem jó szó, sem fenyegetés. A patthelyzetet az Új Fenntartó (Közszolgálati Egyetem) végül egy nagyvonalú ajánlattal kívánja feloldani: maradhatnak a fiatalok, ha hajlandóak átképeztetni magukat közszolgának. Megérkezik a Kiképző, és elkezdődik a kemény munka, melynek során ezek a romkocsmában merengő, elkényeztetett, idealista művészpalánták a mai kor elvárásainak megfelelően életre nevelődnek. Vagy nem. A kiképzés során jeleneteket idézünk meg/fel a Bárka elmúlt (majdnem) két évtizedének legendás előadásaiból, például a Don Quijote reprízből, amiben Kriston elbarikádozza magát a bezárásra ítélt könyvtárba… – ez lett volna a Bárka első bemutatója; de Legyek ura-, Iskola a határon-etűdök is lesznek…”

És még:

Apropó, Bárka Színház

Hogyan született a Kapa–Pepe páros? Ki rendezett legtöbbet a Bárkán? Hányan is írták-rendezték a Titanic vízirevüt? Ki mikor miért ment vagy maradt?

A beszélgetés részt vevői: Bérczes László, Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Szikszai Rémusz, Tasnádi István és Vidovszky György

január 6., 21 óra

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.