Bernard Shaw: A hős és a csokoládékatona

  • 2011. december 21.

Snoblesse

180 perc, 2 szünet, élőzene és élő poénok – Shaw nem öregszik. A Katona József Színház produkciója.


Fotó: Dömölky Dániel

 

1885-ben, a szerb–bolgár határon járunk, pontosabban a Petőfi Sándor utcában, a Katona József Színház sokat látott színpadán, ahol Kocsis Gergely (szerepe szerint az ellenség sorait esősítő Bluntschli kapitány) manőverezi be magát Jordán Adél (szerepe szerint a bolgár hősökért epekedő Raina Petkova) hálószobájába. Rajtuk kívül hamarosan feltűnik a színen Haumann Péter plusz egy vízipipa, valamint Nagy Ervin, Pálmai Anna, Bán János, Dankó István és egy balkáni rezesbanda – a muzsikosokat a rendező, Máté Gábor delegálta a szerző által „barátságos színműnek” titulált darabba.

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.