Filmvetítés + beszélgetés

Beszélnünk kell Kevinről

  • 2012. január 31.

Snoblesse

Lynne Ramsay filmje a brit kritikusok kedvence. Vetítés után pszichiáter.


Nem kis dolog felkerülni a Sight and Sound év végi tízes listájára, a brit filmművészeti magazin ugyanis nem hasraütés-szerűen vagy néhány szerkesztő személyes ízlése alapján, hanem 100 filmkritikus véleményére alapozva hozza meg ítéletét. Lynne Ramsay filmje ott van ezen a listán (Tarr Béla után közvetlenül), tehát papírja is van róla, hogy fontos film. Fontosságát csak növeli, hogy Tilda Swinton játssza a főszerepet; egy olyan anyát, aki már a film alapjául szolgáló (magyarul is olvasható) regényben is megosztotta a közönséget. Ez az anya egy emberi ésszel szinte felfoghatatlan szörnyűség árnyékában igyekszik megfejteni a fiához fűződő viszonyát - e bonyolult viszonyrendszert a vetítés utáni beszélgetésen is lehet boncolgatni, melyben Hódi Ágnes pszichiáter lesz a nézők segítségére.

A Magyar Narancs-olvasókártya minden filmvetítésre érvényes.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.