Brandt Brauer Frick az A38-on

  • 2012. március 29.

Snoblesse

Technoetűdök – zongorára, vibrafonra és dobra. Daniel Brandt, Jan Brauer és Paul Frick triója organikus house-ban utazik.


Daniel Brandt, Jan Brauer és Paul Frick triója a tipikusan 4/4-es ritmikájú elektronikus tánczenéket kelti szó szerint életre – rafináltan összerakott, jól rétegzett, mégis élvezetes kompozíciók formájában. A három körmönfont német mindenekelőtt jeles kortárs zeneszerzők, elsősorban Steve Reich zenekészítési metódusából merített, amit remekül ötvöz a house-techno kompozíciók eredendő repetitivitásával. Kvázielektronikus tánczenét játszanak preparált zongorák (à la John Cage), speciális modorban használt ütős hangszerek és bónusz fúvósok segítségével – s ehhez csupán néhány analóg szintit tesznek hozzá. Deep house és bossa beat ütemek pattannak elő szorgos kezek munkája nyomán (tavalyi lemezükön és számos fellépésükön már tíz zenész adja bele a magáét) és finom billentések által születik meg a 125 bpm-es kopogás. Mindezt hihetetlen virtuozitással, a dzsesszből fakadó érzékenységgel és rendkívüli koncentráltsággal állítják színpadra – nem véletlenül váltak a nagy fesztiválok sztárjaivá. Előttük az albán származású (de a hazai színeket erősítő) énekesnő, Alba Hyseni és zenekara mutatja be nemrég megjelent dark/pszichedelikus/elektronikus albumát.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.