Bridging Europe – Európai Hidak

  • 2013. szeptember 4.

Snoblesse

A Fischer Iván vezette fesztivál középpontjában a cseh kultúra.
false

„Európai Hidak elnevezésű fesztiválunk alkalmából minden évben egy-egy európai ország kultúráját mutatjuk be Budapesten” – nyilatkozta Fischer Iván, aki mint művészeti igazgató vett és vesz részt a Művészetek Palotája és a Budapesti Fesztiválzenekar közös fesztiváljának létrehozásában. Az első híd Csehországba vezet, a cseh kultúra és Antonín Dvořák áll a programok középpontjában. Szeptember 11-én Hans Krása Brundibár című gyerekoperájával nyit a program (Fesztivál Színház, 19.00). A cseh zsidók többségét a theresienstadti koncentrációs táborba deportálták – itt, ebben a kirakattáborként is emlegetett lágerben született Hans Krása gyermekoperája. A mű ősbemutatója 1943-ban, egy prágai zsidó árvaházban volt. Az opera énekesei és zenészei folyamatosan cserélődtek – az auschwitzi deportálásokból a gyerekek sem maradtak ki, a táborban fogva tartott ötezer gyerekből alig háromszáz élte meg a felszabadulást. Krása – operája megannyi ismert és névtelen előadójával együtt – maga is az auschwitzi gázkamrában fejezte be életét, valamikor 1944 októberében.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.