Byzantium Jazz Project – lemezbemutató koncert

  • 2012. szeptember 2.

Snoblesse

Mi sem természetesebb: bizánci jazz az öntödében. Ez még mindig a Kultúrfürdő.

 


Klasszikus énekes zene ének nélkül, jazzátiratban, vagy ahogy ők mondják: kortárs felfogásban, a jazz elemeit is felhasználó kompozíciókba beágyazva instrumentálisan szólal meg a bizánci zene, ez az eredetileg kétszólamú, vokális műfaj. Ez a bizánciul jazzelő vagy jazzesített bizánci zenét játszó négyes a Byzantium Jazz Project, amely zongora, szaxofon, bőgő, dob, és alkalmanként (mint a mai is) bizánci énekesek bevonásával teszi meg a Budapest–Bizánc-távolságot. A mai a kvartett lemezbemutató koncertje is egyben.

 

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.