Carl Philipp Emanuel Bach-hétvége

  • 2014. október 10.

Snoblesse

300 éve született a legsikeresebb Bach fiú. Műveitől hangos ezen a hétvégén a Zeneakadémia.
false

Most, hogy jubilál és ez alkalomból a Zeneakadémia háromnapos koncertmaratonnal tiszteleg előtte, megszólalt maga az ünnepelt, Carl Philipp Emanuel Bach is:

– Milyen volt Johann Sebastian Bach fiaként felnőni?

– Sejtettem, hogy ez lesz az első kérdése. Nem lehetne, hogy saját jogon váljak interjúalannyá, és ne azért, mert a „nagy Johann Sebastian” fia vagyok (illetve voltam)? Nos, nyilván nem volt könnyű. Apám erős egyénisége mindenre kihatott: akár a munkájáról, akár rólunk volt szó, mindig világosan tudta, mit akar. Előfordultak közöttünk konfliktusok (kinek nincsenek az apjával), de a testvéreim közül alighanem én láttam a legvilágosabban, hogy milyen sokat tett értünk. Ha kellett, helyettünk írt bemutatkozó darabot egy-egy állásinterjúra, és mindig nagyon figyelt a szakmai előmenetelünkre. Részben miattunk költözött például Lipcsébe, hogy egyetemen tanulhassunk, ami neki nem adatott meg. Pedig utálta a várost. Az utolsó évekre rémesen elmérgesedett a viszonya a városi tanáccsal meg a Tamás-iskola vezetésével. Én akkor már nem Lipcsében laktam, de tudom, hogy a halála előtti években apám a szerződésében rögzített teendőit sem látta el: egykori diákjai vezényelték a heti kantátákat, és ők tanítottak helyette. Ennek a feszültségnek a számlájára írom, hogy 1750-ben és 1755-ben is elutasították a pályázatomat a Tamás-templom karnagyi állására, pedig még a keresztapám, Telemann is írt ajánlólevelet számomra. Szerintem a lipcseiek rosszul voltak annak gondolatától, hogy egy újabb Bachot kapnak a nyakukba.

Aki a síron túlról is flottul nyilatkozó Carl Philipp Emanuel szavaira kíváncsi, ide kattintva folytathatja a Fazekas Gergely által lejegyzett „interjú” olvasását, a Narancs viszont a korszak világhírű specialistáját, a nagyon is élő Spányi Miklóst faggatta ki (a teljes interjú itt) a legsikeresebb Bach fiúról (sorry, Carl!).

Spányi Miklós

Spányi Miklós

 

A háromnapos koncertmaraton nyitó hangversenyén, október 10-én az Ensemble MiMaGe (Spányi Miklós – csembaló, Ábrahám Márta – barokk hegedű, Schweigert György – violone, Bálint János – fuvola) nyújt hosszmetszeti képet a legnagyobb karriert befutott Bach fiú szonátaterméséből. A második, október 11-ei esten a Spányi Miklós művészeti vezetésével működő Concerto Armonico kamarazenekar egy hegedű-, egy csembaló- és egy fuvolaversenyét tűzi műsorra, az október 12-ei zárókoncerten pedig Spányi Miklós Aawaithaurgín című új műve mellett C. P. E. Bach egy monumentális, koncerten ritkán játszott csembalóversenye, valamint kalapácszongorára és csembalóra komponált kettősversenye szólal meg.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.